Mostanában olvastam "Egy elrontott generáció" címmel a http://hildasagok.blog.hu/ oldalon egy posztot. Elgondolkodtam, hogy tényleg, ilyen katasztrofális lenne a helyzet? Kerestem a források között azokat a kutatást/kutatásokat, amelyekre a blog írója hivatkozik. De ilyent egyet sem találtam. Akkor vajon mire alapozza a meglehetősen lesújtó megállapításait a szerző? Nekem egy 23 éves egyetemista fiam van. Elég közelről ismerem ezt a korosztályt. És az én fiam nem különleges, ő csak egy a generációjából. Sok mindenben nem értek egyet, de azt sem mondom, hogy nincs az írásban egy fikarcnyi igazság sem. Csak hát egy közhely-halmaz. Ezért arra gondoltam, reflektálok rá. Első problémám, hogy a bejegyzés írója nem pontosítja, hogy melyik generációra gondol?  Csendesen megjegyzem, hogy aki az említett írást kritika nélkül elfogadja, az önmagáról is véleményt mond.

A generáció-elmélet két amerikai szerző, William Strauss és Neil Howe nevéhez fűződik, akik az utóbbi két évtizedben több könyvet is írtak erről a témáról. Generations (1991) című könyvükben az amerikai történelmet az egymást követő generációk történeteként tekintik végig, és azt állapítják meg, hogy egy adott generáció tagjai nagyon hasonló világlátással és értékrenddel rendelkeznek. Egy ember élete nagyjából nyolcvan év, ami alatt négy generációváltás történik. 

Az 1920 után születetteket általában hat csoportra szokás osztani. A hat generáció közül csak azokra térnék ki, akikre a poszt írója gondolhat. Ők a mi  gyerekeink, esetleg unokáink.

Az Y generáció egy új típusú nemzedék, s mivel a születését az 1980-as évek eleje és nagyjából 1995/2000. év közé teszik. Itt, ahogy a következő generáció meghatározása esetében is nagy a szórás, eléggé eltérő éveket határoznak meg a kutatók. Szokták őket „ezredfordulós” generációnak is nevezni. Ők a mai fiatal felnőttek, esetleg idősebb kamaszok. A modern technika és a számítógép nélkül el sem tudják képzelni az életüket. Ezzel együtt azonban igen gyakorlatiasak, már iskolás korukban tudtak számítógépezni és mobiltelefont használni.

Velük kapcsolatban használják a „Pán Péter-szindróma” fogalmat, amely azt jelenti, hogy többségük még otthon, a szüleikkel él, a szülők főznek, mosnak rájuk, nincs rezsiterhük, stb. A jelenség gyakran további tanulás, újabb diploma -,illetve tudományos fokozat megszerzése társadalmilag preferált (lifelong learning) formájában nyilvánul meg. A fogyasztás tekintetében a Pán Péter-szindróma fogalma leegyszerűsítve azt is jelenti, hogy a generáció tagjai fogyasztás tekintetében felnőttként, a termelés és felhalmozás tekintetében viszont gyerekként viselkednek, azaz eltartottak.

Ez a generáció már a fogyasztói társadalomba született bele, azt látják, hogy mindenért nagy árat fizettek a szüleik, tönkrementek egészségileg, kiszolgáltatottá váltak a munkaerőpiacon. Ők már nem hajlandóak erre, nem akarnak „robotolni”, magától érthetődik számukra, hogy karriert csinálnak, jól keresnek. Hiába könnyíti meg azonban a technika az életüket, az Y nemzedék olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie kell, önmagát megvalósítani, karriert kell építeni. Emiatt pedig fokozottan ki vannak téve a mobbingnak, vagyis a munkahelyi pszichoterrornak. Hiszen, ha nem igyekeznek, akkor a partvonalra kerülnek. Ők a fogyasztói társadalom húzórétege, eligazodnak a legújabb trendek között, a legpergőbb ritmusban élik az életüket. (Ezt gyakorlatban látom a fiamnál: egyetemista, HÖK elnök, dolgozik az egyetem könyvtárában, megtanult több nyelvet és persze örökké fáradt.) 

5. A Z generáció tagjai (kb. 1996/2000-től hozzávetőlegesen a 2010 körül születettekig) jelentősen különböznek az előző generációktól. Ők már beleszülettek a digitális technológiák világába, el sem tudják képzelni az életüket okostelefonok, számítógépek és más digitális kütyük nélkül. A Z generációhoz tartoznak a mai kamaszok, akiknek teljesen megváltoztak a tanulási szokásai. Ez problémát jelent az oktatási rendszer - , illetve elsősorban a tanítási módszerek területén. A tanároknak nehéz átadniuk a tudásukat a fiataloknak, akik hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz. Képesek egyszerre több mindennel párhuzamosan is foglalkozni (multitasking). Szinte alig olvasnak, helyette rengeteget játszanak számítógépes játékokkal. A kommunikációs eszközök fejlődésével és gyorsaságával egyre több információhoz jutnak, és ezeket máshogy dolgozzák fel, ami miatt másképp is gondolkodnak, mint a korábbi generáció tagjai.

Az alkalmazott generáció-elmélet nagyon sok segítséget nyújt megérteni a különböző korosztályok tanulási -, ismerkedési szokásait, hogyan ismerkednek, mitől szoronganak, stb. Vigyáznunk kell azonban, hogy a problémákat ne kenjük el azzal, hogy  a gyerek azért ilyen vagy olyan, mert Y vagy Z generációs. Megítélésükkor nem szabad a sztereotípiák csapdájába esni. A mindenkori idősebb generációk előszeretettel nehezményezik az ifjabb nemzedékek viselt dolgait. Például, elég ha csak a 20. század felcímkézett generációinak fejlődésére gondolunk. Például a világháborúk között született „elveszett nemzedék” felnőve a „nagy generációvá” vált. Az 1946 és 1960 között született Baby Boomer generációt fiatalon szabadelvűséggel és a hagyományok felrúgásával vádolták, mára ambiciózus és keményen dolgozó nemzedékként tekintünk rájuk. A közvélemény gyakran ellenséges a mai fiatalokkal, annak ellenére, hogy egy sor indikátor azt jelzi, hogy jobbak, mint elődeik. Magasabb képzettséget szereznek és toleránsabbak egymással szemben. A munkaerőpiacon pedig nem csak állást keresnek, hanem olyan munkát aminek értelme van, összhangban áll a társadalmi értékeikkel. Ebből a nézőpontból tehát az Y generáció nem önző, sőt, ellenkezőleg.

Érzésem szerint a blog íróját, ha látensen is, de inkább a két tárgyalt generációt érintő óriási elvándorlás aggasztja. És ez valóban nagy gond. Én bízom azonban abban, hogy összességében azért jó munkát végeztünk!

Ez van Pajtikák! Vigyázzatok magatokra!

Az én forrásaim: wikipedia; nevelemakamaszom.wordpress.com; ridikül.hu; kulturaonline.hu; dr. Tari Annamária klinikai szakpszichológus könyvei és előadásai a YouTube-n; mindset.co.hu; pixabay.com (kép); 

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: http://moravcsikandi.blog.hu/ oldalon!