Ennek a bejegyzésnek sincs különösebb aktualitása. Ez is "a csecsemőnek minden vicc új" kategóriába tartozik.

A hókuszpókusz szót a bűvészektől ismerjük. A mutatványukat kísérő varázsige. Célja a figyelemelterelés. Nehogy a nagyérdemű rájöjjön a mutatvány nyitjára. A továbbiakban a jelentése némileg módosult. Túllépett eredeti használati körén, s mindenfajta hamis látszat, „bűvészkedés, szemfényvesztés” jelölője lett. Pl. „Nem hiszek én ilyen hókuszpókuszokban".

A szófejtő irodalom szerint a hókuszpókusz német átvétel. Olyan vándorszó, amely az angolban keletkezett, majd holland közvetítéssel került a németbe és a finnbe. Aztán német közvetítéssel a magyarba, de hallható a románban is. Szófejtő szótárunk a szóval kapcsolatban megjegyzi: „Végső forrása számos megfejtési szellemes kísérlet ellenére nincs tisztázva.”

Azóta is a gyarapodó szellemes megfejtési kísérletek érvei között kiemelendő: a varázsszó latin eredete. Ez a feltevés tekinthető legvalószínűbbnek. A hókuszpókusz szó eredetének első magyarázatát John Tillotson (1630–1694) Canterbury érseke adta, amely máig a szó eredetének legvalószínűbb megfejtése. Eszerint a szó a katolikus mise "ez az én testem" jelentésű latin hoc est corpus (meum) formulának eltorzított változata.

A bibliai gyökerű hoc est corpus (meum) forma, a katolikus mise legfontosabb elemeként, az átváltozás részeként hangzik el. A hoc est... corpus...  hókuszpókusz változás hangtani levezetéséhez fel kell idéznünk a katolikus latin nyelvű mise kötelező előírásait. Az előírások szerint az átváltozás szavait egyfelől figyelmesen és folyamatosan, másfelől kötelezően csendben kell mondani. Azaz úgy kell a papnak kiejteni a szavakat, hogy önmagát hallja, de a körülállók számára ne legyen hallható. Ez a lényegében egy erőteljes suttogást eredményez. A suttogással kimondott szavak azonban a hívők mormolásként hoc es(t) kó(r)pus-kén érzékelték, s az „érthetetlen” kifejezés – hangtani módosulások következtében – kapta a mai –hókuszpókusz – alakját. 

A másik szót is a "bűvészszótárból" kölcsönöztem.

Az abrakadabra (abracadabra) egy misztikus formula, talán az egyik legősibb, írásban is megjelent varázsige. John Allegro angol Ótestamentum kutató az AB-BA-TAB-BA-RI mezopotámiai kifejezésből eredezteti, amelyet feltehetően az ősi sumerban a révületen alapuló vallásgyakorlatok során recitáltak. Van, aki szerint az arámi avra kehdabra szóból származik, ami annyit tesz: „ahogy beszélek, úgy, cselekszem". Egy másik elmélet szerint a kaldeusok által használt Abbada Ke Dabra kifejezésből ered. Ennek jelentése:„megsemmisül, elvész, mint a szó." Ezt olvasva máris érthetővé válik, miért használják a Harry Potter- filmekben a halálos átokra az Avada Kedavra varázsigét.

A legelfogadottabb felfogás szerint azonban az abrakadabra kifejezés egy gnosztikus istenség, ABRAXAS nevéből eredeztethető. Ő egyszerre volt jó és gonosz. Azt is mondják, hogy a neve betűinek értéke összesen 365-öt tesz ki, ezért évistennek tartották. Egyes ábrázolásokon kakasfeje van, lábait kígyók alkotják. Egyik kezében korbács, másikban pajzs van. Győzelmes személynek ábrázolják, aki tisztában van a ciklikusság, a körforgás jelentőségével.

Az abrakadabra olyan kifejezés, amit ha kiejtenek, a jó szellemek segítségül jönnek és elviszik magukkal a gonosz dolgokat. Megsemmisítésre használták tehát eredetileg. Egy középkori szerzetes kiszámolta, hogy a szó betűit 1024-féleképpen lehet összeolvasni. Septimius Severus római császár orvosa 208 táján írta azt a verset, amely az abrakadabra alkalmazására a legkorábbi utasítást tartalmazza. A szót egy kis papírdarabra kellett írni, amelyet aztán a beteg nyakába kötöttek. Az illető 9 napig hordta. Akkor a szöveget át kellett vetni a beteg vállán, majd beledobni egy keletre folyó patakba. A varázsszót úgy írták le, hogy minden egymást követő sorban lehagytak a végéről egy betűt, míg végül csak az „a” betű maradt. Ahogyan a szó eltűnt, úgy kellett a beteg bajának vagy a láznak is fokozatosan eltűnnie.

A B R A C A D A B R A
A B R A C A D A B R
A B R A C A D A B
A B R A C A D A
A B R A C A D
A B R A C A
A B R A C
A B R A
A B R
A B
A

Láz és betegségek ellen amulettként is alkalmazták.

A következő szavakkal kezdődik egy ősi zsidó lázcsillapítás, amelyet előbb leírtak, majd a beteg nyakába akasztották:

Ab Abr Abra Abrak Abraka
Abrakal Abrakala Abrakal
Abraka Abrak Abra Abr Ab

A gnosztikus vallásrendszerekben előforduló varázsszó, amelyet a jóakaratú szellemek segítségül hívására használtak, védelemként a betegségekkel szemben.

Ez van Pajtikák! Vigyázzatok magatokra!

Források: archivum2.szabadsag.ro/; wikipedia; pixabay (kép); e-nyelv.hu;

Ha tetszett a poszt, kérlek lájkold!

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a:http://moravcsikandi.blog.hu/ oldalon!