Ma is tanultam valamit. Lehet, hogy ez is egy olyan fogalom, amit rajtam kívül mindenki ismer. Sebaj, hátha lesz még valaki, akinek tudok újat mondani a mai szösszenetemmel.

Több pszichológus is foglalkozik, illetve foglalkozott ezzel a témakörrel. Az átkeretezés nem más, mint egy problémát új nézőpontból láttatni, illetve új értelmet adni egy problémának. Tulajdonképpen ez egy viselkedésmód. Ha egy állítást vagy eseményt átkeretezünk, az megváltoztatja a jelentését, ezzel együtt változik a közlés, a viselkedés vagy az esemény ránk gyakorolt hatása. Az átkeretezéssel a különböző konfliktushelyzetekben keletkező feszültségeket lehet megfelelő mederben tartani. Az én olvasatomban ez egy mentális önvédelmi technika.

A gyerekek is könnyen megtanulják a perspektívaváltás technikáját, amivel új értelmezést kap egy helyzet úgy, hogy csupán nézőpontot váltunk. Ha csak egy pici részletet is megváltoztatunk, a teljes kép megváltozik. Az új „keret” megváltoztatja az események, emberek, érzelmek jelentését, és így a viselkedést, a reakciót is. A negatív helyett erősítjük a pozitív érzelmeket, majd élvezzük annak hatásait.

Egy példa az átkeretezésre:

"Egy alkalommal a cipészmester két árust küld a sivatagba, hogy minél több cipőt adjanak el. Érkezésük után mindkettő táviratot küld a megbízójának. Az egyikük elkeseredetten írja:

– Főnök, a reggeli géppel visszafordulok. Képtelenség itt cipőt eladni, mindenki mezítláb jár!

A másik árus ugyanakkor így lelkendezik:

– Főnök, ez fantasztikus! Küldj még árut, ez a világon a legjobb hely, itt még mindenki mezítláb jár!"                                                          

Az első árus jó példa arra a csapdára, amelybe mi is (én biztosan) oly gyakran beleesünk. Ez a kesergés, az önsajnálat, a negatív hozzáállás csapdája. Sajnos szívesen nyalogatjuk a sebeinket, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez infantilis viselkedés. Én épp mostanában éltem át egy efféle helyzetet. Ha csak néhány kommentet elolvasol a Facebookon, kiderül, hogy a mennyire igazam van. Ez ma már divat. Különösen az oktatással, neveléssel és a gyógyítással (direkt nem az egészségügy kifejezést használom) kapcsolatos cikkek adnak lehetőséget a negatív vélemények megjelenítésére. Nagyjából ezek azok a privilegizált témák, amelyekhez "mindenki ért". És ezekhez illik néhány "jó szót" szólni.

Ezt valaki nagyon találóan „szellemi orrturkálásnak” nevezte. Mit jelent ez? "Az orrturkálás ugyan nem fertőz, de roppant gusztustalan, és azonnal undort, hányingert vált ki a jelenlévőkben." Tulajdonképpen nem fertőző betegségről, csak ártalmatlan szokásról beszélünk. Annak ellenére, hogy ez az "ártalmatlan szokás" hatékonyan rontja a légkört. Erős undort érzünk egy ilyen közegben.

A panaszkodás a másik gyakori dolog, ami szintén jellemző ránk, pedig tudjuk, hogy elfecsérelt idő, amit erre fordítunk, és meglehetősen kártékony is. Ezért a luxusért akár a lelki egészségünkkel is fizethetünk.

"Ha engedek annak, hogy rosszat gondolok erről a rossz világról, az azt jelenti, hogy ez a rossz világ bennem van. Ha öröm van bennünk, akkor egy kis új világot alkotunk. Itt kezdődik az új keresztény világ. Akinek a szívében öröm van, annak a világ nem gonosz, hanem gyenge, amely segítségre szorul. És mi segítünk, az örömünket adjuk a világnak." (T. Beller)

Az átkeretezés tehát egy nagyszerű technika, általa más értelmezést kaphat ugyanaz a helyzet. Az új „keret” megváltoztatja az események, emberek, érzelmek jelentését, és ezáltal a viselkedést, a reakciót is. Minden kár haszonnal jár!– tartja a közmondás. Persze a tények ettől még nem változnak meg, de a hozzáállásunk más lesz. A keretezésben inkább a jobb agyféltekéhez ( ez a félteke a kreatív és fantáziadús) kapcsolható megoldások segítenek, mert valóságos kibillentésre van szüksége az agyunknak ahhoz, hogy a szokásos sztereotípiákat elhagyja.

Kétségtelen, hogy jó ez a technika, és valószínűleg ösztönösen már régóta használjuk is. A kérdést inkább úgy teszem fel, hogy részt kívánunk e venni ebben a médiából felénk ömlő szellemi környezetszennyezésben vagy nem. Mi döntjük el, hogy az erőnket, időnket mire használjuk. Nem akarok álszent lenni, tudom, hogy ezeket a kérdéseket elsősorban magammal kell tisztáznom. De ha kevesebbet foglalkozom mindenféle hülyeségekkel, a keretezni valóm is kevesebb lesz.   

Hát ez van Pajtikák!

Felhasznált forrás: Pécsi Rita: Az új "keret" megváltoztatja az események, emberek, érzelmek jelentését; magyarkurir.hu; lifemagazin.hu; mindset.co.hu;