Nagyezsda Konsztantyinova Krupskaja; forrás: Wikipedia

A korábbi blogomban jobbára olyan nőket mutattam be, akik valamiért különlegesek voltak: szépek, okosak, tehetségesek, kreatívak, legrosszabb esetben kicsit "lököttek". Most azonban egy olyan sorozatot tervezek, amelyeknek szereplői látszólag mindössze azzal az egy "különleges" tulajdonsággal rendelkeztek, hogy "feleségek" voltak... Néhány név, azok közül, akikről írni szeretnék: Nagyezsda Konsztantyinova Krupskaja, Lenin leghűségesebb társa, felesége, valamint Inessza Armand a szerelme; Elena Ceausescu, Nagyezsda Allilujeva, Sztálin felesége, Rachele Mussolini, Nedzsmije Hodzsa, a véreskezű albán diktátor, Enver Hodzsa felesége, a Csian Csing álnéven ismert asszony, Mao Ce-tung kínai vezető negyedik, s egyben utolsó felesége, Szádzsida Tulfáh, Szaddam Huszein első felesége.

Nagyezsda Konsztantyinova Krupskaja, Lenin felesége, valamint szerelme Inessza Armand

Krupskaja  1869. február 26-án (az ortodox naptár szerint február 14-én) született Szentpéterváron. Elszegényedett nemesi-katonatiszti családból származott. A gimnázium után beiratkozott a szentpétervári női főiskolára, ahol egy évet tanult, majd megismerve a marxi eszméket, propagandista lett és munkásiskolában tanított.

1894-ben Szentpéterváron, egy marxista vitakörben ismerkedett meg Leninnel, akinek segítségére volt a Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására elnevezésű szervezet kiépítésében. Lenint és társait 1895-ben letartóztatták, egy évvel később Krupskaja is hét hónapra börtönbe került. Ezután három évre száműzték, de elérte, hogy mint Uljanov menyasszonya ő is Szibériába kerüljön. Házasságot 1898 nyarán, Susenszkoje faluban kötöttek, Az asszony 1898-ban lépett be az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, ahol különböző álnevek alatt tevékenykedett. Száműzetésének letelte után Németországba emigrált, tagja lett az Iszkra című pártlap szerkesztőségének, majd pártszakadáskor a bolsevikokhoz csatlakozott. Az 1905-ös forradalom idején visszatért Oroszországba, a Központi Bizottság titkára lett, de a forradalom leverése után ismét emigrációba kényszerült. Pártmunkával foglalkozott, tanított a franciaországi bolsevik pártiskolában, pártlapok szerkesztőjeként, Lenin titkárnőjeként dolgozott.

A házaspár 1917 áprilisában tért haza. Ezután Krupskaja Leninnel együtt részt vett a forradalmi eseményekben, majd a hatalom megragadása után bolsevik eszmeiségű ifjúsági szervezetek létrehozásán munkálkodott, oktatás- és művelődéspolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1924-től tagja volt a párt Központi Ellenőrző Bizottságának, 1927-től a Központi Bizottságnak, 1929-től haláláig a művelődésügyi népbiztos helyetteseként egyik kialakítója volt a szovjet népoktatási rendszernek.

Férje 1924. januári halála után, a sztálini terror kibontakozásakor Lenin özvegyeként némi védettséget élvezett, ezt kihasználva megpróbált szembeszállni a parancsuralmi rendszer egyes megnyilvánulásaival. Sztálin ezt nem vette jó néven, és gyakorlatilag félreállította: bár Krupskaja haláláig tagja maradt a KB-nak és a Központi Végrehajtó Bizottságnak, de csak könyvtárak felügyeletét, múzeumok szervezését bízták rá.

Az asszony több könyvet írt Leninről, a bolsevik párt történetéről, a kommunista nevelésről, a pedagógiai tudományok doktoraként 1931-től tagja volt a Szovjet Tudományos Akadémiának. 1939. február 27-én halt meg, hamvait a Kreml falánál temették el.

 Inessza Armand; forrás: Wikipedia

Leninnek a házassága idején volt egy nagy szerelme akit ugyancsak a mozgalomban ismert meg: Inessza Armand. A francia származású arisztokrata asszony Élisabeth d’Herbenville-ként látta meg a napvilágot, s apja halála után került a moszkvai rokonokhoz. 20 évesen feleségül ment a textilgyáros Alekszandr Armandhoz. A gazdag nők élete azonban túlságosan unalmasnak bizonyult számára. Előbb férje öccséhez költözött, ám nemcsak a szabad szerelem, hanem a bolsevizmus eszméje is elragadta. Egy párizsi útján 1909-ben ismerkedett meg Leninnel, aki első látásra beleszeretett. Az ekkor 39 éves férfi már 11 éve házas volt. Krupskaja tudott a viszonyról, a „forradalom” győzelme után azonban finoman a férje értésére adta, hogy ideje véget vetni a kapcsolatnak. A pár formálisan szakított ugyan, a szerelem azonban tovább lángolt közöttük.

Az 1920-ban kolerában meghalt Inesszát ólommal bélelt koporsóban, állami ünnepség kíséretében, a Vörös téren temették el. "Lenin felismerhetetlen volt. Úgy éreztük, bármelyik pillanatban összeeshet - tudósított Alekszandra Kollontaja. - Egész testéből sütött a bánat. Mintha teljesen összement volna.. Szemei fátyolosak voltak a visszafojtott könnyektől."  Sokan tudni vélik, hogy e szerelemnek gyümölcse is lett. A litvániai Marijampoléban például biztosak abban, hogy az 1944-ben a harcokban elhunyt, s a város temetőjében nyugvó Andrej Armand apja valójában Lenin. Andrej azonban ötéves volt, amikor Inessza megismerkedett a bolsevik vezérrel. Mások ugyanakkor állítják, hogy Inessza és Lenin közös gyereke Alekszandr Steffen néven Svédországban van eltemetve.

Valójában ennek már nincs jelentősége, a legendák azonban rávilágítanak arra, hogy a szovjet idők álszent kirakata mögött a bolsevik vezetők szinte a mai rocksztárokhoz hasonló szerelmi életet éltek. 

Helen Rappaport brit író-történész szerint a hivatalos szovjet történetírás teljesen hiteltelen képet alkotott az államférfiról, akiről ő viszont az Összeesküvő c. könyvében  szépítgetés nélkül írt.

Az Összeesküvő egyik fejezete Lenin Párizsban töltött négy évéről szól. Az európai szexipar fellegvárában Lenin sok kísértésnek volt kitéve, főleg egy olyan férfi, akinek a felesége krónikus pajzsmirigygyulladása (Basedow-kór) miatt állandóan betegeskedik, vagy elsorvadt libidója miatt nem él nemi életet. A szerző felteszi a kérdést: Lenin valóban minden idejét a könyvtárban vagy a bolsevikok által látogatott, "politikailag korrekt" kávéházakban töltötte, amint azt a szovjet életrajzírói állították? Az általa felkutatott emlékiratokra hivatkozva azt állítja, hogy a kommunizmus megalapítójától egyáltalán nem volt idegen a bohém életmód, sőt bordélyházakat is látogatott. Rappaport részletesen leírja Lenin és Inessza Armand románcát, akibe a későbbi forradalmi vezető szenvedélyesen beleszeretett. A brit történész szemében Lenin cinikus opportunistának bizonyult: a párttaktikát a helyzettől és a remélt politikai előnytől függően változtatgatta. Talán éppen ebben rejlett rendkívül taktikai tehetsége. Kíméletlen és könyörtelen, céljai érdekében gátlástalanul kihasználta embertársait.

FOLYT. KÖV.!

Források: Wikipedia; mult-kor.hu; origo.hu; mno.hu; kulturpart.hu;