Forrás: NLCafe;

A mai bejegyzésem bizonyos szempontból más mint a korábbiak, de a fősodorba mégis illeszkedik. Egy általam nagyon szeretett, másságát nyíltan vállaló színésznőről készült. Gobbi Hilda olasz karmester felmenői ellenére gyerekkorában nagy szegénységben élt édesanyjával, aki egyedül nevelte fel. Gimnázium után Színművészeti Akadémiára jelentkezett, ahová fel is vették, habár Júlia-monológgal készült, amivel alkata folytán nem könnyítette meg a saját dolgát. Osztálytársai, tanárai támogatták, Bajor Gizi a régebbi cipőit neki adta. Később, amikor már módjában állt, ő is hasonlóképp segített a nélkülözőkön.

Akadémista korában csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, itt ismerte meg Kádárt, Aczélt, Majort. Hithű kommunista maradt később is – egészen 1956-ig, amikor csalódottan kilépett a pártból, viszont a közügyekért továbbra is kiállt. Munkát, lakást, ennivalót szerzett a nehéz sorsú kollégáknak. Küzdött a Bajor Gizi Színészmúzeum és a Jászai Mari Színészotthon létrehozásáért. A 70. születésnapjára rendezett gálaműsor százezer forintnyi bevételét ajánlotta fel az új Nemzeti Színház felépítésére, és országos gyűjtést kezdeményezett, melynek végeredményeként 3,3 milliárd forint gyűlt össze. Az új színházat sajnos már nem láthatta.

Homoszexualitását soha nem titkolta, és úgy tűnt, hogy ezt a rendszer is elfogadta, az azonban valószínű, hogy legjobb barátja, Major Tamás 1959-ben emiatt rúgta ki a Nemzeti Színházból. Ezután a színésznő a József Attila Színházhoz szerződött, és továbbra is elkötelezett baloldali maradt. Bohém életet élt, sokat ivott – de soha nem a részegségig –, és állandóan cigarettázott. (Majorral tíz évig nem beszéltek a történtek után, de később kibékültek, bár a színésznő sosem bocsátott meg, viszont testvérként szerette Majort.)

Az azonos neműek kapcsolatát a mai napig meglehetősen ellentmondásosan kezeli a társadalom (megjegyzem, sajnos).1961-ig a homoszexualitás bűncselekménynek számított, egy év börtönt kaphatott, ha valakit férfiként rajtakaptak, hogy saját neművel kapcsolatot létesít. A nők közötti testi viszonyt nem büntették. 1961 után már "csak" betegségnek számított.

Forrás: femina.hu;

Gobbi Hilda első ismert nagy szerelme a Különös házasság, a Mephisto és a Hamvadó cigarettavég című filmek színésznője, az 1925. május 6-án született Temessy Hédi volt az '50-es évek végén és a '60-as évek elején, akivel együtt is éltek. Gobbi szinte férfiként létezett, férfiruhákban járt, a nőket előreengedte a bejáratnál, Hédit száz szál rózsával lepte meg egy-egy bemutató alkalmával. Ő maga gyakran mondogatta, hogy „olyan pasi vagyok én”…

Egy kollégájuk így nyilatkozott szerelmükről: Azt mondta Hédi egyszer az öltözőben, amikor megérkezett a premierre a száz szál vörös rózsa egy hatalmas kosárban, hogy nincs az a gyöngédség, az a gentlemenség, az a klasszság egy férfitól, amit a Hilda nyújtani tud. És imádták egymást! Szakításuk után Temessy Hédi egyedül maradt élete végéig.

A kollégák körében ez sosem volt téma, így ismerték meg, így szerették és becsülték, és a Nemzetiből való eltávolításán kívül soha nem is származott hátránya másságából.

Meglehetősen "polgárpukkasztó" lehetett és meglehetősen bátor tett is Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című kisregényének megjelenése, amelyben a nyíltan leszbikus írónő a nők közötti szerelemmel foglalkozott. Ebből készült 1982-ben az Egymásra nézve címmel film, Makk Károly rendezésében. A kínosnak számító szerepek megformálására külföldi színésznőket kellett szerződtetni a rendezőnek.

Forrás: kepeskonyv.hu;

Gobbi Hilda a nála 12 évvel fiatalabb Temessy Hédivel megszakította szerelmi kapcsolatát, új párja a még Temessy Hédinél is öt esztendővel fiatalabb Galgóczi Erzsébet lett. A szintén baloldali érzelmű Galgóczi és Gobbi intellektuálisan is összetartoztak. A színésznő 1988-as halálát csak egy évvel élte túl az írónő, aki 59 évesen szívinfarktust kapott.

Gobbi élete utolsó hónapjaiban sem fogta vissza magát (rákos beteg volt), konyakozott, bagózott, interjúkat adott, és nem akart meghalni. Végrendeletében díjat alapított az epizodisták jutalmazására, visegrádi nyaralóját pedig a Nemzeti Színháznak ajánlotta fel. Síremléke a Farkasréti temetőben áll. Hamvai egy vasládába kerültek, végakaratának megfelelően teste mellé fektettek egy-egy téglát a lerombolt Nemzetiből és a visegrádi nyaralójából, egy patkót, amely az Imperial nevű versenylóé volt, és némi fűmagot.

„Egyetlenegy valamivel kacérkodom. A reinkarnációval. Mert nem igaz, hogy nincs folytatás, az lehetetlen. Kell, hogy legyen, a világ nem szűnhet meg. Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő.”

FOLYT. KÖV.!

A posztot az alábbi források felhasználásával szerkesztettem: wikipedia; borsodonline.hu; femina.hu; wmn.hu