Forrás: nbcnews.com

Az 1951 -ben méhnyakrákban elhunyt Henrietta Lacks nevét a HeLa néven ismert sejtek tették halhatatlanná. Henrietta 1920. augusztus 18-án született Roanoke-ban. Anyja négy évvel később, a tizedik gyermek világrahozatalakor meghalt. Ezt követően Henrietta a nagyapjához került, aki már nevelt egy másik unokát is. A kislány kezdettől fogva együtt aludt a “másik unokával” Day-jel, emiatt aztán nem volt meglepő, mikor tizennégy éves korában fia, majd négy évvel később kislánya született. Ezután még három gyereknek adott életet.

Henrietta 1951 januárjában ment először orvoshoz, akkorra már több mint egy éve csomót érzett a méhénél, majd vérezni is kezdett. A diagnózis méhnyakrák volt. Henrietta ugyanúgy élt, mint korábban, továbbra is ellátta családját, ameddig tudta, titkolta előlük a betegségét. Ahogy azonban telt az idő, egyre rosszabbul lett, végül kórházba került. Day mindennap a kórházhoz vitte a gyerekeket, az asszony pedig az ablakhoz vonszolta magát, hogy láthassa őket. Napról napra egyre rosszabbul lett, a rák már teljesen felemésztette a testét. „Mondd meg Daynek, hogy vigyázzon a gyerekekre! Ne hagyd, hogy bármi történjen velük” – ezek voltak az utolsó szavai, melyeket nővérének mondott mielőtt 1951. október 4-én meghalt.

Kezelőorvosa az első rádiumkezelés előtt mintát vett az egészséges és rákos sejtjeiből egyaránt. A szövetek George Gey laborjába kerültek, aki már harminc éve próbálkozott rosszindulatú sejtek tenyésztésével, azzal a céllal, hogy megtalálja a rák gyógymódját. A laborasszisztens a Henrietta mintáit tartalazó kémcsövekre a korabeli gyakorlatnak megfelelően a „donor” kereszt- és vezetéknevének első két betűjét írta rájuk: HeLa. Henrietta rákos sejtjei rendkívül intenzíven szaporodni kezdtek, Gey pedig küldött belőle mintát azoknak a tudósoknak, akik a rákkutatásban érdekeltek voltak. A HeLa eljutott Texasba, New Yorkba, Indiába, Amszterdamba, sőt teherhordó szamarakon még a chilei hegyekbe is.

Az asszony halála nagyjából egybeesett a poliojárvány (a poliovírus okozza a járványos gyermekbénulást, az ún. Heine-Medin betegséget) kirobbanásával. 1952 elején Jonas Salk bejelentette, hogy kifejlesztette a vírus ellen a vakcinát, de a felhasznált, majmokból nyert sejtek a szükséges ipari mennyiségben túlságosan sokba kerültek volna. Az NFIP (National Foundation for Infantile Paralysis, a gyermekbénulásból felépült Franklin Delano Roosevelt által létrehozott alapítvány) sejttenyésztéssel foglalkozó tudósokhoz, köztük Gey-hez fordult, aki ekkorra már tisztában volt a HeLa-sejtek elképesztő növekedési képességével. Amikor az is bebizonyosodott, hogy a polióra minden más sejtnél érzékenyebbek, az NFIP létrehozott egy HeLa elosztóközpontot az ország legnevesebb afroamerikai egyetemén, a Tuskegee Intézetben, ahol hamarosan heti 20 ezer kémcsőnyi HeLát állítottak elő. Ez az eset nyilvánvalóvá tette, hogy a HeLa-sejteket más kutatási célokra is elérhetővé kell tenni. Ennek érdekében két vállalkozó Microbiological Associates néven „sejtgyárat” alapított, ahol már képesek voltak ipari méretekben sejteket előállítani. Ezzel egy óriási profitot temelő üzletág született, Lacks családja eközben mit sem tudott a történtekről.

Henrietta sejtjei óriási lökést adtak a virológia és a genetika fejlődésének. A gyógyszerkutatók a HeLán tesztelték a szteroidok, kemoterápiás szerek, hormonok, vitaminok hatását. A hidegháború idején, a tudósok ezeken a sejteken figyelték, hogyan pusztítaná el az atombomba a sejteket. A HeLa-sejtek az űrbe is eljutottak, és megdöbbentően viselkedtek: minden úttal egyre edzettebbek lettek és gyorsabban szaporodtak.  Mintegy harminc évvel az asszony halála után, a sejtjein végzett kutatások tárták fel, hogyan alakult ki a rákja. 1984-ben Harald zur Hausen azonosította a nemi úton terjedő humán papillómavírus 18-at (HPV 18). Hausen megfigyelte, hogy a HPV átadja a DNS-ét a gazdasejtnek, ahol az rákot előidéző fehérjéket kezd termelni. Ezek alapján létrehozta a HPV elleni vakcinát, amiért Nobel-díjat kapott. 

A mainstream médiában 1976-ban jelent meg először a történet. Henrietta gyermekei akkor tudták meg, hogy mennyit keresnek mások az anyjuk sejtjein, miközben ők továbbra is szegénységben éltek. Christoph Lengauer, a Hopkins rákkutatója Henrietta beszínezett kromoszómáiról nyomtatott és bekeretezett képet ajándékozott Henrietta egyik lányának. Nem sokkal később a laborjában megmutatta az asszony két gyermekének a HeLa-sejteket kémcsőben, mikroszkóppal kivetítve. Épp sikerült elkapniuk azt a pillanatot, amikor az egyik sejt kettéosztódott. Megrendítő élmény lehetett.

Az, hogy kinek a tulajdonát képezik a testen kívül a sejtek, komoly bioetikai kérdés. Egyes kutatók szerint erkölcsi felelősségünk a tudomány fejlődése érdekében rendelkezésre bocsátani a szöveteinket. Mások úgy látják, hogy a tudomány nem írja felül az önrendelkezési vagy a személyes szabadsághoz való jogot.

2013-ban a Lacks leszármazottak megállapodtak a Nemzeti Egészségügyi Intézettel (NIH), hogy Henrietta genomjának adataihoz csak azok férhetnek ezután hozzá, akik erre megkapják az engedélyt. A család két tagja részt vehet a kérelmek elbírálásában. Rebecca Skloot újságírónak mintegy tízévnyi kutatómunkával sikerült felgöngyölítenie a történteket. Henrietta Lacks halhatatlan élete című könyve 2010-ben jelent meg, és még ebben az évben létrehozta a Henrietta Lacks Alapítványt, amely olyan személyeket támogat, akiknek a szövetein a beleegyezésük nélkül végeztek kísérleteket. A könyvből film készült, amelyben Henrietta lányát Oprah Winfrey alakítja.

FOLYT. KÖV.!

A posztot az alábbi források segítségével szerkesztettem: en.wikipedia.org;  medicaonline.hu; lacksfamily.net; 444.hu; hetek.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �