Forrás: fotomuzeum.hu;

Mai bejegyzésemben arról asszonyról írok, aki Magyarország történelmének – véleményem szerint – egyik legkártékonyabb emberének volt a felesége. 

Rákosi Mátyás egyetlen ismert szerelmi története 1940-ben, a börtönből és Magyarországról való szabadulása után, a gyógyüdülés idején kezdődött Moszkva közelében. Rákosinak megtetszett a jakut ügyésznő, Feodora Fjodorovna Kornyilova (1903), aki akkor még férjnél volt, de ez nem jelentett akadályt. Az értelmiségi családból származó asszony huszonöt évesen, 1928-ban lépett be a pártba. Férjét, a katonatiszt Pahomovot egyetemi évei alatt ismerte meg; kamasz fiukkal hármasban éltek. Kornyilova a hivatalában randevúzott Rákosival, akivel 1942-ben összeházasodtak. (Rákosi: „Moszkvában feleségül vettem a Bírák és Ügyészek Országos Szakszervezetének elnöknőjét, aki maga is ügyész. Tehát még a feleségem is azok közül került ki, akiktől életemben a legtöbbet szenvedtem. Ez azonban nem zavarja családi életünket.”) Rákosi Mátyásné, a családban csak Fenya, Fenyicska – a kívülállóknak „az elvtársnő”, mintegy negyven éves korában került az idegen országba, amelynek nyelvét sem ismerte. A férje – Matyusa, „nápocska” – figyelme nem tudta ellensúlyozni, hogy alig van otthon. Noha a pár mindvégig külön hálószobában aludt, szerettek volna gyermeket vállalni. Mivel azonban Rákosi ekkor már közel 60, Fenya pedig már 40 éves volt, nem születhetett gyermekük. A Rákosi-villa személyzetének visszaemlékezése szerint egyébként Rákosi teljesen aszexuális volt, a börtönben töltött évek alatt valószínűleg impotenssé is vált. Fenya ezzel szemben meg volt győződve arról, hogy az ellenséges nyugati országok által felbérelt magyar nőgyógyászok aknamunkája miatt nem esett teherbe.

Az asszony minél jártasabb lett a magyar nyelvben, annál inkább feltalálta magát. Mivel jól rajzolt, először ezzel ütötte agyon az időt, s 1948-ban beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára, keramikus szakra.  Az egyik főiskolai csoporttársa így emlékezett rá: Néhány hónapos késéssel került közénk Rákosi felesége, akit mi csak elvtársnőnek szólítottunk. Már elég jól beszélt magyarul, de mániákusan tanulta a nyelvet. Ha hallott egy érdekesebb kifejezést – pl. Csípje meg a kakas! –, egész nap azt hajtogatta. Olvasgatta klasszikusainkat, és ha valamit nem értett, tőlünk kérdezgetett. Minden reggel fekete kocsival érkezett, amely beállt az udvarra, és a fegyveres kísérő, illetve a sofőr egy időre bejött az órákra, még a vécére is elkísérték. A műhelyben oda nemigen illő, frissen mosott és vasalt fehér köpenyben, fehér blúzban jelent meg, tiszta szalvétát és törülközőt hozott. Sosem politizált, hacsak azt nem lehet annak nevezni, hogy amikor kellemetlen lett neki, hogy egyedül ő tízóraizik, megkínált bennünket, majd kezdte ruháskosárban hordani a szendvicset, termoszban a kávét vagy a teát, sőt narancsot is. Az iskola elvégzése után a herendiekkel dolgozott – folytatja volt tanáruk. Ma is emlékszem a külön vitrinben álló feketéskészletére. A kökény- vagy szederindával díszített porcelán decens volt, finom, mintha sárguló levelek lettek volna a fekete gyümölcsök mellett.

Forrás: mixonline.hu;

A Rákosi-házaspár 1949-ben a zuglói villából egy Istenhegyi úti házba költözött. Kornyilova itt fogadta Kovács Margit keramikusművészt, valamint a magyartanárait. Az asszony megszerette azt a luxust, ami Magyarország első asszonyának kijárt, gyakran evett kaviárt és libamájat, valamint drága szövetekből sok ruhát varratott magának, míg Rákosi a régi ruháit és bútorait szerette. Festeni is megtanult, de a szigorúan őrzött villában modellek híján a személyzet nőtagjait festette le. Az időközben megnősült fia, Ljova időnként eljött a feleségével Magyarországra, és később magukkal hozták unokáját is. Fenya néha elkísérte férjét a vadászatokra, de inkább a vadászházban maradt és olvasott, vagy a rajzeszközeivel vonult ki a vadászatra, hogy lefesse a vadakat, amivel éppen a vadakat riasztotta el.

A Magyar Nők Országos Szövetségének díszelnöke volt. Soha nem vette fel a magyar állampolgárságot, továbbra is szovjet állampolgár maradt. A „Rákosi Mátyásné” névre kiállított magyar diplomataútlevelét sem használta, ehelyett a Kornyilova névre szóló szovjet útlevelével utazott. Rákosi 1956. július 18-ai lemondatása után nyolc nappal a Szovjetunióba utaztak.

Rákosiné kitartott férje mellett a száműzetésükben is. A Rákosi haláláig tartó 15 évben először Moszkvában, majd Krasznodárban, Tokmokban, Arzamaszban és végül Gorkijban (ma Nyizsnyij Novgorod) éltek. Kornyilova egy rövid ideig a krasznodari ügyészségen dolgozott, majd 1958-ban nyugdíjba ment. Rákosi 1971-es halálát követően ő is elkísérte férje földi maradványait Budapestre. A temetésen végig ezt kérdezgette a jelenlévőktől: Mondják, hát ezt érdemelte az én uram? A temetés végén hazautazott a Szovjetunióba és soha többé nem tért vissza Magyarországra. 1980-ban halt meg.

FOLYT. KÖV. !

Források: wikipedia; artportal.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold !

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál!