Forrás: wikipedia

Az ikonikus italok közül számomra a legizgalmasabb az abszint. Fogalmam sem volt, hogy milyen ital lehet, csak azt tudtam, hogy a művészek itala, és olyan "intellektuális" dolognak tartottam az abszint ivást.

“Az abszint kétségkívül a világ legfélreértettebb itala. Kevesen tudják, hogy nem rövidital, nem kábítószer, nem mérgező, és Vincent van Gogh levágott füléért sem felelős. Az abszint a 18. század luxusitala volt, amelyet nem holmi mitikus hatás, hanem az íze tett népszerűvé, mielőtt olcsó változatain és hamisítványain keresztül lejáratták volna, hogy aztán az össznépi alkoholizmus bűnbakjává tegyék" - nyilatkozta az ital egyik hazai szakértője. 

Émile Zola Patkányfogó című regényében említi az abszintot, Remarque A Diadalív árnyékában című regényében Ravic doktor próbálta elviselhetőbbé tenni vele az életet. Edgar Allan Poe szintén nagy hódolója volt, elég csak elolvasnunk például A Vörös Halál álarca című novelláját. Az Arthur Rimbaud és Paul Verlaine szerelmét bemutató Teljes napfogyatkozás című filmben is folyamatosan jelen van ez az ital. 

Az abszint nem más, mint fehér ürömfű, édesgyökér, izsóp, angyalgyökér, ánizsmag és édeskömény desztillált alkohollal történő keverése. (Az absinthium jelentése ihatatlan.) A végeredmény az emberiség történetében legmagasabb (legális), 60-80%-os alkoholtartalommal iparszerűen előállított itala. Hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik. Ízében általában az ánizs a legmeghatározóbb, amit az édeskömény és az ürömfű, majd a többi összetevő aromája követ, különösebb keserű mellékíz nélkül. A francia absinthe szó egyaránt jelenti a fehér ürmöt és a belőle készült abszintot.

           Forrás: kavehazmagazin.hu

Hogyan fogyasztjuk? Nagyméretű pohárba kb. 2-3 centiméter magasságban öntöttek abszintot, majd egy lukacsos, ún. abszintkanálra kockacukrot helyeztek, erre lassan a pohár felett vizet csurgattak. Az ital ettől átláthatatlan, egyesek szerint sejtelmesen foszforeszkáló, halvány sárgás-zöldes színárnyalatot kapott. Innen ered korabeli beceneve is, mely a két ellentétes véleményalkotó tábor szerint zöld tündér, vagy inkább démon. Harcedzettebb abszintivók már mind kevesebb vízzel itták az egyre több, szinte tömény szeszt.

Gwydion Stone abszintszakértő kutatásai szerint az első ismert abszintfőző Abram-Louis Perrenoud volt. Perrenoud 1794-ben már a ma ismert formájában készítette az abszintot, mely akkoriban már nem csak gyógykészítményként, hanem élvezeti cikként is elterjedt a környéken.  Daniel-Henri Dubied csipkekereskedő, mivel üzleti potenciált látott az italban, megvette Perrenoud receptjét, főzőmesternek pedig fiát, Henri-Louis Perrenoud-ot bérelte fel, aki mellett Dubied saját fiai dolgoztak. Henri-Louis családnevét Pernod-ra változtatta, majd 1805-ben megnyitotta saját vállalkozását a franciaország Pontarlier-ben Maison Pernod Fils néven. Kezdetben 400 liter abszintot állított elő naponta. A Pernod Fils az egyik legnépszerűbb abszintmárka maradt egészen az abszint 1914-es franciaországi betiltásáig. Az 1860-as évekre kialakult az „heure verte”, a „zöld óra” fogalma: délután öt órakor a lakosság egyre nagyobb része ült kávéházakba és bárokba, hogy abszintot fogyasszon. Ekkor terjedtek el az abszintcsapok is, melyekkel kényelmesebb volt az ital hígítása, amit a lassú csepegtetés rituálévá emelt. Az abszint az első olyan égetett szesz volt, melyet nőknek sem volt illetlenség fogyasztani. Minden társadalmi osztályban kedvelték.

Spanyolországban elsősorban a francia határ közelében terjedt el a fogyasztása, és Barcelonában, a város művészeinek köszönhetően. Az USA-ban New Orleansban volt a legnépszerűbb az ital, ahol ma is áll a Régi abszintház, melyben 1874-ben kezdtek abszintot felszolgálni. Több híresség is megfordult benne, például Mark Twain, Oscar Wilde, Franklin Roosevelt és Frank Sinatra. Az 1850-es években a kubai abszint leghíresebb fogyasztója Ernest Hemingway volt. Az abszint a századfordulón Magyarországon is beszerezhető volt, fogyasztását pedig Budapesten és Debrecenben is feljegyezték. Nálunk Ady Endre volt a nagykövete.

Édouard Manet Abszintivó (1859)

A korabeli festészetnek és irodalomnak gyakori témája volt a magányos, tönkrement abszintivó. Édouard Manet Abszintivója (1859) komoly botrányt keltett, mivel elázott alkoholistát mutat be. A 19. század végén és a 20. század elején sok abszintivó művész volt, akinek művészetében is megjelent az ital. Ilyen volt többek közt Vincent van Gogh, Édouard Manet, Modigliani, Rimbaud, Maupassant, Toulouse-Lautrec és Verlaine. 

Az abszint megítélése a 19. század második felében egyre rosszabbá vált, messze nem úgy vélekedtek az italról, mint a cikk elején idézett szakértő. Túlzásba vitt fogyasztását abszintizmusnak nevezték, és egyre inkább elhatárolták az azonos tüneteket mutató krónikus alkoholizmustól, amelyet azonban kevésbé tartottak súlyosnak. Ahogy az ital egyre jobban terjedt, úgy szaporodtak a részben, vagy teljesen mesterséges hamisítványok. Ezek általában mérgezőek voltak és felelőssé tehetők az abszint betiltásáért.

1905-ben egy svájci alkoholista, Jean Lanfray meggyilkolta várandós feleségét és két gyermekét, majd magával is végezni próbált, mialatt (többek közt) abszint hatása alatt állt. Lanfray a két pohár (6 cl) abszinton kívül nagy mennyiségű egyéb alkoholt is ivott a gyilkosság előtt, ennek ellenére Dr. Albert Mahaim „az abszintőrület tipikus esetének” nyilvánította viselkedését. Ezután petíció indult az abszint betiltásáért, melynek következtében 1908-ban rögzítették a teljes tilalmat Svájc szövetségi alkotmányában. Majd ezt követően több más országban is betiltották. Az ital káros hatásaiért növényi összetevőit, főleg a fehér ürömfűben található tujont tették felelőssé.

Az ital mintegy 150 évet élt (és hatott), de rövid élete során olyan vihart kavart, annyi végletes ellenérzést és vitát váltott ki, mint kevés más ital. Aktív rajongói, sőt rengeteg betegség természetes ellenszerének tartották, és ódákat zengtek szellemi felpezsdítő erejéről. Harcos ellenfelei szerint viszont ideg- és elmebaj okozója, ráadásul egész életre szólóan függőségben tartotta áldozatait. A tiltást a túlzott és folyamatos fogyasztás következtében kialakult epileptikus rángásokkal, illetve amnéziával és egyéb hallucinogén tünetekkel indokolták, ami gyakorlatilag a teljes elbutuláshoz vezetett. Mára már visszatért ez a különleges ital, de lényegesen gyengébb formájában. Az EU csak egy erőtlenebb változatnak engedélyezett folytatást, amely hígítatlan állapotában nem tartalmazhat 10 milligrammnál több tujont, mely az idegekre károsan hat nagy mennyiségben.

FOLYT. KÖV.!

Források: diakszogalanta.qwqw.hu; ligeia2015.wordpress.com; wikipedia;