Forrás: wikipedia.org;

Hemingway az ellentmondások és az extrémitások embere volt. Legendás sikere volt a nőknél. Négyszer nősült, és  számtalan szerető kísérte útját. Imádta az életet és mindent, ami veszélyes. A 183 cm magas, 100 kilós férfi sosem kímélte magát: hat fejsérülés, három súlyos autó- és két repülőgép-balesetet élt túl. A lábaiban az I. világháború lövészárkainak emlékeként gránátszilánkok vándoroltak fel-alá. Igazi macsó volt, akinek a férfiasság imázsa a rögeszméjévé vált. "Csak semmi gyengeség, még magad előtt sem!" - mondogatta, és eszerint is élt.

A kalandos életű író jómódú polgárcsaládból származott. Chicago egyik külvárosában született második gyerekként. Apja Clarence Edmonds Hemingway vidéki orvos volt. A család egy hat hálószobás Viktória-korabeli stílusú házban lakott, melyet még Hemingway anyai nagyapja épített. Édesanyja, Grace első gyermeke után újra kislányt szeretett volna, ezért a kis Ernestet első éveiben szoknyácskákba bújtatta, és lányos frizurát nyíratott neki. A szigorú, kemény asszony ráadásul a férjét is elnyomta, ezért a férfi gyakran kimenekült a természetbe: halászott, vadászott, sátorozott, és ezt a fiával is megszerettette.

Az író tehát a családi házból hozta magával a bizonyítási vágyat, hogy megmutassa, ő aztán férfi a talpán. Katonaként, majd haditudósítóként részt vett az első és a második világháborúbanban, a spanyol polgárháborúban, többször megsebesült, bikaviadalokra járt, bokszolt, vedelte az alkoholt, és sorra csábította el a nőket, mint egy hamisítatlan macsó. Négyszer nősült meg, és közben több száz szeretőt fogyasztott el, mert ha úgy érezte, új múzsára van szüksége, egyszerűen továbblépett.

Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Hemingway első házassága akkor ért véget, amikor az író beleszeretett felesége vagyonos, nagyvilági barátnőjébe, Pauline Pfeifferbe, akit mindenki csak Fife-nak hívott. Noha mind a négyen más-más korszakában találkoztak az íróval, mindannyiuk kapcsolatában ugyanaz játszódott le, újra és újra.

Első feleségével, Hadley Richardsonnal a kezdeti, párizsi éveik kifejezetten boldogan teltek. Az asszony még azt is hősiesen tűrte, hogy a bemutatkozó könyvén dolgozó férje képtelen rendesen eltartani a családot. Aztán elkészült a novelláskötet, és a megjelenés ünneplésére összehívott társaságban Hemingway meglátta az újságíró Pauline Pfeiffert, aki felkeltette vadászösztönét. A két St. Louis-i nő gyorsan összebarátkozott, így Hadley még inkább hátbadöfésként élte meg, amikor végül Pfeiffer miatt kellett elválnia. 1928-ban Hemingway és Pfeiffer a Key West szigetre költöztek, azzal a céllal hogy új szakaszt nyissanak közös életükben; tervüket azonban egy tragikus esemény félbeszakította. Hemingway apja, Clarence, aki anyagi és egészségügyi problémákkal küszködött, egy polgárháború-korabeli pisztollyal agyonlőtte magát. Hemingwayt apja öngyilkossága mélyen megrázta. Az esemény később bekerült az Akiért a harang szól című regényébe.

1933-ban Mombaszába utazott, azután Kenyába, majd Tanzániába. Az 1935-ben kiadott Afrikai vadásznapló, A Kilimandzsáró hava és a Francis Macomber rövid boldogsága című írásait az afrikai kalandjai inspirálták. 1937-ben Hemingway haditudósítóként részt vett a spanyol polgárháborúban. A háború komoly feszültséget okozott Hemingway házasságában. Pauline a katolikuspárti, falangista Franco kormánnyal szimpatizált, míg Hemingway a republikánusokat támogatta.

Forrás: twitter.com

1940-ben, a Pauline Pfeiffertől való válása után feleségül vette Martha Gellhornt, aki négy évig riportertársa volt Spanyolországban. Négyévi viszálykodó házasság után Martha Gellhorntól is elvált. Negyedik és egyben legutolsó felesége, Mary Wells Monks, akivel 1946-ban házasodott össze, szintén háborús riporter volt. Házasságuk alatt legtöbb idejüket Hemingway kubai birtokán töltötték. Az író 1953-ban Pulitzer-díjat kapott Az öreg halász és a tenger című kisregényéért. Majd egy évvel később az irodalmi Nobel-díjat nem tudta személyesen átvenni, mert 1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött, és bár komoly sérüléseket szenvedett, a balesetet túlélte.

A következő években Amerikában, Ketchum városában magasvérnyomását és mániás depresszióját kezeltette, ez utóbbi betegségére kapott elektrosokkos kezelések is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy 1961 július 2-án főbe lőtte magát.

Hemingway mindvégig kalandos életet élt. Volt amatőr ökölvívó is és szeretett halászni. Erősen ivott, míg végül a mértéktelen ivás alkoholizmussá fajult. Nagy nőfaló volt, négyszer nősült, a négy nőben közös, hogy az egyiket mindig a következőért hagyta el, és hogy mindannyian boldogan dőltek hátra a ’Mrs. Hemingway’ név kényelmébe, kivéve egy valakit, Martha Gellhorn-t. Martha ugyanis egy gyönyörű, független nő volt, ráadásul maga is író, ami csak még inkább imponált az éppen második házasságában élő Hemingway-nek.

Hemingway egyik kapcsolatából sem mer önként kilépni, ezt a döntést mindig feleségeire bízza, akik ideig-óráig eltűrik a szerető jelenlétét, ám sokáig nem hajlandók elviselni, hogy Hemingway így csúfolja meg házasságukat. Hemingway négy évtizeden át osztja meg az életét a négy asszonnyal. 1961 ősze, amikor Hemingway már nem él, csupán utolsó felesége visszaemlékezéseiben jelenik meg. Mary nehezen birkózik meg férje elvesztésével, ahogyan a Hemingway életéről szóló könyv írója fogalmazott: „Mary többször is elképzelte, hogyan kellene alakulnia az életük történetének: úgy gondolta, mindannyian túlélik majd Ernestet – és Ernest maga is sokáig fog élni."

FOLYT.KÖV.!

Források:wikipedia; cultura.hu; borsonline.hu; she,hu;