Forrás: index.hu

Az alsónemű

Az öltözködés az ókori egyiptomiak számára is státusszimbólumként szolgált, és a magasabb társadalmi osztályba tartozó hölgyek, fehérneműként keresztvállpánttal összefogott, bokáig érő, vékony tunikákat hordtak. A rabszolgáknak és szolgáknak ellenben nem volt semmilyen alsóneműjük, legfeljebb ágyékkötőket viseltek. Egy Kr.e. 3000-ből származó babilóniai cserépedényen ábrázolt nőalakokon fehérneműszerű ruhadarabok láthatók, egy Kr.e. 2000 tájékáról való krétai leleten pedig már egy fűzőhöz hasonló viselet is felfedezhető.

A középkori Európában a nők csak rövidebb vagy hosszabb alsóinget hordtak hosszú ruhájuk alatt, nem is gondoltak bugyi viselésre. A 15. században születtek feljegyzések a női bugyogó (térdig érő, bő fazon) viseléséről. Spanyolországban bukkant fel, történészek szerint a mór viselet hatására. Innen kerülhetett aztán tovább a 16. században Európa más részeire. Az olasz arisztokrata nők hordták az új fehérneműt (calze). A nemesasszonyok közül Toledói Eleonóra 1561-ben rendelkezett eggyel. Ő ugyan spanyol nemes hölgynek született, de férjhez ment Cosimo Medicihez, és firenzei hercegnéként olasz nő lett.

Középkori női bugyi; forrás:trendmano.blog.hu

Medici Katalin királyné új hazájában, Franciaországban terjesztette ezt a viseletet, nem sok sikerrel. A következő híres bugyiviselő szintén egy Medici nő, és megint francia királyné: Medici Mária. Számára a feljegyzések szerint sok bugyogó készült, de ez már a 17. század közepe.

Még a 18. században sem lett erős trend a bugyi hordása, elsősorban azért, mert az orvosok a nők számára egészségtelennek tartották a zárt alsónemű viselését. Téli hidegben azért nem volt tilos. Aztán beköszöntött az empire stílus a 19. század elején, és a divatos női ruhák vékony anyagúak (pl. tüll), testhez simulóbbak lettek. Elkezdtek hát hosszú alsónadrágot viselni. Kb. 1820-ra a derékon összefogott, a lábak között nyitott, külön szárakból álló pantalette elfogadott lett. Különösen a natúr, majdnem testszínű változat volt népszerű, mert nem villant ki feltűnően a vékony ruha alól.

Az 1840-es években divatos terjedelmes abroncsszoknya (krinolin) különálló vázzal rendelkezett, amit a szél magasra emelt egy pillanat alatt. Ekkor kezdődött az erkölcsök felett erősen őrködő viktoriánus korszak. Mindebből logikusan következik, hogy a bugyi villámgyorsan az „erkölcsös nő” ruhatárának alapdarabja lett. És milyen jó, hogy középen nyitott volt! Mivel a földig érő, vaskos ruharétegek nem könnyítették meg a vécé használatot, így legalább a bugyival nem kellett különösebben megküzdeni. Maga Viktória királynő is hordott bugyit, adott a higiéniára is, így naponta tisztát vett fel. Mivel elég kövér volt, mega méretűeket. Egyszerű, de finom lenvászon darabjai voltak, amelyek személyesen neki készültek: monogramja és egy korona volt a derékpántra hímezve. Egy mega-bugyija 2016-ban egy árverésen rekordáron, 16.250 fontért (közel 6 millió forint) kelt el. A szegények körében azért nem terjedt a bugyi viselete, mert nagyon drága volt. Egyébként Magyarországon sem hordtak a szegényebb vidékek parasztasszonyai bugyit, még a 20. század első felében sem.

Az eleinte spártaian egyszerű kinézetű, térd alá érő, terjedelmes, ám erősen nyitott fehérnemű az 1860-as évekre már gyakran a szárak végén hímzéses díszítéssel és fodrokkal vagy csipkével büszkélkedhetett. Az újítás az 1870-es évek második felében következett be: ekkortól a legtöbb bugyit középen teljesen összevarrták. Ebben a fajtában lehetett akár kánkánt táncolni nagyobb szeméremsértés nélkül. A már teljesen elfogadott bugyi főleg selyemből, vászonból, és téli használatra flanelből készült.

Komoly változást a 20. század eleje hozott, az 1920-as évek, amikor a fiús kinézetű nők jöttek divatba, akik kényelmes, egyszerűbb szabású ruhákat viseltek. Ahogy rövidebb ruhájuk, úgy fehérneműjük, így a bugyi is sokkal kisebb, vékonyabb anyagú, és testhezállóbb lett. Innentől már modern fehérneműről beszélhetünk, olyanról, ami már nekünk sem idegen. Noha a szabás és a nagyság változott, az óriás bugyogó többé nem tért vissza. A további évtizedek bugyijai még mindig olyan méretűek voltak, mint ma egy női sort. Aztán eljött a tangák, a G-string, T-string és egyéb, tulajdonképpen pár madzagból álló bugyik ideje is, de ez már a jelen.

Kombiné, fűző, melltartó

Az ókori Görögországban készült női szobrokon megfigyelhető a fehérneműként viselt, kebleken átvetett keresztpánt, sőt Hérodotosz, Arisztophanész és Homérosz szövegeiben is előfordul a zoné nevű női fehérnemű, amellyel a hölgyek a derekukat és alsó testüket formázták. Ugyanígy írásos leletek támasztják alá az apodesmos (csípőszorító) és a  (mellpánt) létezését, amelyek valójában a melltartó és a fűző elődei.

A rómaiak, mint mindenben, a fehérnemű divatban is átvették a görögök szokásait, így náluk is megjelenik a görög zoné-hoz hasonló cestus, és Cicero is megemlíti a strophium nevű mellpántot. A mamillere és fascia szintén elsősorban a mell leszorítására használt szoros pántok megnevezése az ókori Rómában.

A középkorban a nemesség vászonruhákat hordott a drága külső ruházat alatt, egyrészt melegítőként, másrészt, hogy a finom holmikat megvédjék saját mosdatlan, koszos testüktől.

Fűző; forrás: silouette.reblog.hu

A fűző a divattörténelem leginkább ellentmondásos darabjaként a XVI. században jelent meg. Az ellenzői szerint a fűző vetéléshez vezethet. Az 1700-as évek végén az alsószoknyák, fűzők és kombiné helyett (ezeket az arisztokrácia szimbólumainak tartották) merevítés nélküli fűzőket kezdtek hordani. Az 1800-as években aztán elővették újra a csontos fűzőt a női ruhatárak mélyéről, mert ekkor viszont a forradalom alatt viselt fehérneműkre néztek rossz szemmel. Az I. Világháborúig a fűző minden társadalmi osztályban elterjedt, és egyet jelentett a nőiességgel.

1913-ban egy Mary Phelps Jacob nevű hölgy, aki később Caresse Crosby néven vált ismertté, két zsebkendőt kötött össze egy szalaggal, és ezzel megalkotta a melltartót. A nehéz viktoriánus abroncsszoknyákkal és szoros fűzőkkel szemben a Crosby-féle melltartó kényelmes és könnyű viselet volt, mindamellett ez a ruhadarab végre nem szorította össze természetellenesen a kebleket.

1935-ben a Warner Brothers bevezeti a merevített kosaras melltartót és bemutatja a szabványosított kosárméreteket a máig használt A, B, C, D jelöléssel. Az 1950-es évek filmipara alapozta meg a melltartók igazi győzelmét, a gyártók egymás után jelennek meg a piacon az újabb és újabb márkáikkal. A hippi-mozgalom a melltartót művi dolognak, valamint a női elnyomás szimbólumának tartotta. Ennek demonstrálására tömeges melltartó-égetéséket tartottak.. A '70-es évek végétől megjelennek a push-up melltartók, a '80-as évekre már ez volt a legnagyobb számban eladott ruhadarab a női ruházati termékek piacán. Ekkor váltak népszerűvé a Victoria’s Secret és a La Perla lágyabb érzéki stílusú fehérneműi.

FOLYT.KÖV.!

Források:  wikipedia;  transindex.ro; mno.hu; trendmano.blog.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: http://moravcsikandi.blog.hu/