Sclerosis multiplex

Forrás: tisztaforras.co

Augustus Frederic d'Esté, III. György angol király hatodik fia 1822-ben kezdte írni naplóját, jól olvasható tiszta kézírással. Egy kanyaró utáni lábadozás időszakában rögzítette azokat a jelenségeket, amelyek egyre jobban aggasztották. Ekkor huszonnyolc éves volt. Először átmeneti látásromlásról, majd homályos látásról számolt be. Később heteken keresztül gyengének érezte magát, lábai zsibbadtak, gyakran elesett. Évekkel később Augustus Frederic vizelési zavarokról panaszkodott naplójában, hasbőrének zsibbadását is említi, lábai megbénultak. Állapota évről évre romlott. 1848-ban írása kézremegése miatt már alig volt olvasható. Kezei gyengévé váltak. Augustus Frederic naplója a sclerosis multiplex (SM) egyik első részletes leírása.

Jean-Martin Charcot az első orvos, aki a betegséget leírta

A betegség első orvosi leírása Jean-Martin Charcot-tól, korának leghíresebb francia neurológusától származik, aki Augustus Frederic halála után húsz évvel, 1868-ban tette közzé megfigyeléseit. A betegség a központi idegrendszert, azon belül döntően annak fehérállományát károsítja. A korábbi feljegyzéseket összefoglalva, és saját klinikai és patológiai megfigyelései alapján Charcot sclerose en plaques-nek nevezte a betegséget. A szklerózis multiplex három jelét Charcot triásznak hívják, és ide tartozik az akaratlan szemmozgás, a remegés, és a telegrafikus beszéd, bár ezek a jelek nem egyedülállóak a szklerózis multiplexben. Charcot kognitív változásokat is megfigyelt, úgy jellemezve pácienseit, mint akik „jellegzetes memória gyengeségben” szenvednek, és „lassan kialakuló elképzeléseik” vannak. 

Leegyszerűsítve az SM esetében arról van szó, hogy a komputerhez hasonlítható  emberi agy, primitív "hardware"-hibák miatt nem működik megfelelően. Szemben a korábbi évtizedekben uralkodó dogmákkal, ma már tudjuk, hogy az agyban is vannak regenerációs folyamatok, a mielint fenntartó oligodendroglia sejtek képesek megújulásra. Ez azt jelenti, hogy amíg az idegsejtek tengelyfonalai épek, addig a szigetelés újraépülése (remielinizáció) a tünetek megszűnéséhez vezet. Sajnos a betegség évei alatt az agy remielinizációs kapacitása fokozatosan kimerül, a tengelyfonalak (axonok) pusztulása is megkezdődik, ami visszafordíthatatlanná teszi a tüneteket. Ezek az idegrendszerben sok helyen láthatók (multiplexek), tapintásuk a normál agyszöveténél keményebb (sclerosis) - innen ered a betegség neve: sclerosis multiplex.

Forrás: 444.hu

A betegség fiatal felnőttkorban a kaukázusi rasszban, a mérsékelt égövön, az idegrendszeri traumás sérülések, illetve az epilepszia után a leggyakoribb neurológiai megbetegedés.

Jean-Martin Charcot, forrás: wikipedia.org

Jean-Martin Charcot (1825-1893) francia neurológus az anatómiai patológia professzora volt; a „francia neurológia szülőatyjának, és a neurológia világa egyik úttörőjének” is szokták nevezni. Tevékenysége megalapozta a neurológia és a pszichológia és fejlődő területeit.  Charcot 1853-ban szerzett orvosi diplomát, 1861-93 között a párizsi egyetem professzora volt és a Salpétriére-kórházban dolgozott. Munkája nagy hatással volt a pszichológia és neurológia fejlődő területeire. Ő volt a legelső neurológus a 19. századi Franciaországban és a „neurózisok Napóleonjaként” is szokták emlegetni. 1882-ben megalapította a neurológiai klinikát a Salpêtrière Kórházban, ami a legelső volt Európában, és a kor legnagyobb európai ideggyógyászati klinikája lett. Legfőbb területén, a neurológiában számos korszakos jelentőségű megfigyelést tett. Ő írta le például először a korábbi megfigyelésekre és saját tapasztalataira alapozva  a már említett sclerosis multiplexet. Ennek három jelét, az akaratlan szemmozgást, a remegést és a telegrafikus beszédet triásznak hívta. Charcot kutatta az agy különböző területeinek funkcióit is, és az artériák szerepét a cerebrális vérzésben. Charcot tanulmányai 1868 és 1881 között mérföldkőnek számítottak a  Parkinson-kórnak a megértésében. Vezető szerepe volt abban is, hogy a korábban paralysis agitans-nak hívott betegséget James Parkinsonról nevezzék el. Leírta az ataxia tünetegyüttesét is, melyet amelyet a gerincvelő hátsó kötegeinek, valamint az érző idegtörzseknek a pusztulása okoz. 

Úttörő kutatásokat végzett a cerebrális lokációval, az egyes idegrendszeri tevékenységekért felelős agyi területek meghatározásával kapcsolatban. Felfedezte az agyat ellátó kis artériák tágulatát, és kimutatta szerepüket az agyvérzés kialakulásában. Szakíróként is jelentős tevékenységet végzett. Noha klinikai neurológusként is jelentőset alkotott, az utókor számára pszichiátriai kutatásairól ismert, a hisztéria és hipnózis terén végzett munkásságát tartják jelentősnek. Úgy vélte, hisztéria neurológiai betegség. Charcot a hisztéria testi okait elemezve jutott a hipnózis gyógymódként történő felhasználásáig. Később szakmai vitába keveredett a hipnózis kapcsán a vezető neurológussal, Hippolyte Bernheimmmel. A vita maga sokat ártott a hipnózis tudományos elfogadásának. Charcot hamarosan a leghíresebb francia orvossá vált, akinek hírnevét jelentős tanítványok öregbítették: Sigmund Freud mellet, Joseph Babinski, Pierre Janet,William James, Pierre Marie, Albert Londe, Charles-Joseph Bouchard, Georges Gilles de la Tourette, Alfred Binet és Albert Pitres is tanítványai közé tartozott. Charcot a Tourette szindrómát Georges Gilles de la Tourette nevű tanítványa tiszteletére nevezte el.

Charcot úgy gondolta, hogy a művészetek nagyon fontosak voltak a klinikai anatómiai metódusban. Az előadásain, és konferenciákon is rengeteg rajzot és fotót használt, melyek közül sokat ő maga vagy diákjai rajzoltak. A rajz a privát hobbija is volt. Kulcsemberként tartják számon a fotózás és a neurológiai esetek tanulmányozásának összekapcsolásáért is.

FOLYT. KÖV.!

Források: wikipedia; elitmed.hu; epa.oszk.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: http://moravcsikandi.blog.hu/