Egy szikla tetején él az idős szerzetes

Forrás: sokszinuvidek.24.hu

Többször látunk a FB-on egy magányos sziklát, vagy egy parányi szigetet egy tó közepén, azzal a kérdéssel, hogy szeretnél e itt élni egy hétig, egy hónapig, örökké. Emberektől, infrastruktúrától távol, mobiltelefon, televízió, számítógép nélkül. A kommentekben látom, hogy többen igennel válaszolnak, néha én is. De vajon tényleg tudnánk itt élni, magányosan, mindentől távol, vagy csak a vágyunkat fogalmazzuk meg?

A grúziai Katskhi-sziklán már a VII. században is oszlopos szerzetesek éltek, majd a hagyomány évszázadokra kihalt. Több, mint húsz éve újra van lakója a sziklának: Maxime Qavtaradze, darukezelőből és drogosból lett szerzetes. A szikla a természet egyik lélegzetelállító, csodával határolt mesterművének számít a Nyugat-Grúziában (Chiatura kisvárostól 5 kilométerre) található. A függőleges falú mészkő monolit monstrum nem csupán oszlopszerű alakjával, hanem a tetejére épített kápolnájával és a hozzátartozó bungalójával is felhívja magára a figyelmet.

A Katskhi szikla építménye, a kolostor már a XV. század óta mered magányosan grúzia erdős panorámájára, s ez így is maradt közel 500 esztendeig, egészen a II. világháborúig. Ekkor egy hegymászócsoport elindult a szikla felderítésére. A csoport a kápolna romjainak vizsgálata közben bukkant rá egy romok közt lapuló, mintegy 600 esztendős sztilita szerzetes csontmaradványaira is. A grúz szerzetesek valószínűleg a VII. században építették ezt a kicsi templomot a negyven méter magas mészkőtorony tetejére. Az oszloposok, más néven sztiliták hagyományát követték ezzel, azokét a keresztény remetékét, akik Oszlopos Simeonhoz hasonlóan életük nagy részét egy oszlop tetején töltötték. Miután az Oszmán Birodalom a XV. században lerohanta Grúziát, az oszlopos életforma kiment a divatból.

A felfedezéseket követően a kolostor megmaradt egy egyszerű – minden bizonnyal – VII. században épült, középkori építmény maradványaiként, majd 1993-ban Maxime Qavtaradze ortodox szerzetes úgy döntött, hogy gyökeresen megváltoztatja addigi életét. A régi hagyományokat követve szerzetesnek állt, és jelenleg a sziklaoszlop tetején lévő kunyhóban él.

Forrás: origo.hu;

Az idős Maxime fiatalon enyhén szólva is kalandos életmódot folytatott. Meggyűlt a baja az alkohollal és a drogokkal is. Sőt, még börtönben is ült. Egyszer aztán úgy döntött, hogy elég volt és gyökeres változtatásra van szüksége. Ezután költözött fel a hegy tetejére. Az első években teljesen nomád életet élt, egy kiszuperált hűtőszekrényben (vajon, hogy került oda? :) ) húzta meg magát, ha jött a vihar. Maxime most már több mint húsz éve él az oszlophegy tetején, melyet 2005 és 2009 között állami támogatással és önkéntesek bevonásával építettek újjá. A szerzetes a környékben lakók segítségével lenyűgöző kiskertet hozott létre, amit maga művel. A zömében konyhakerti növények gondozásában nap, mint nap örömét leli. Qavtaradze tökéletes remeteéletet folytathat a tízszer tizenöt méter széles sziklaoszlopon. Az ételt és a vizet a falu, Katskhi lakói kötélen juttatják fel hozzá, ő pedig hetente kétszer mászik le a szikla tövébe, hogy ott más szerzetesekkel együtt imádkozzon. A le- és feljutás a meredek létrán húsz percet vesz igénybe. Nők számára a szikla tabu, nehogy démoni vonzerejükkel kísértésbe ejtsék a szerzetest, de a férfiak közül sem juthat fel akárki. 2013-ban a CNN egyik fotósa, Amos Chapple úgy készíthetett fotósorozatot a modern grúz oszlopos szerzetesről, hogy beavatásképpen négy napig imádkoznia kelletta szikla lábánál, és csak ezután kapott engedélyt Qavtaradzétól a felmászásra.

Ha valaki úgy dönt, hogy ellátogat a Katskhi sziklához, annak jó tudni, hogy a feljutás nem egyszerű, ugyanis csak egy biztonságosnak nem nevezhető vaslétra áll a talaj és a magaslati-lak között. De megéri, mert a látvány bizonyára lenyűgöző.

FOLYT. KÖV.!