Római katolikus bentlakásos iskola Kanadában. Fotó: EDMUND METATAWABIN COLLECTION/ALGOMA UNIVERSITY

A kései tizenkilencedik századtól kezdve, Kanada az “agresszív asszimiláció” politikáját alkalmazta az őslakossággal szemben. 1883-ban az ország akkori miniszterelnöke az indián gyerekek szüleit “vadembereknek” nevezte, és javasolta, hogy vegyék el tőlük a gyermekeiket. Az állam és az egyház szoros szövetségben igyekezett felszámolni az őslakossági közösségeket és kultúrákat. A First nations csoportba sorolták az őslakosokat, a meszticeket. Az inuitok azért nem tartoznak az első nemzetek körébe, mert az itt élő lakosok közül ők jöttek utoljára Észak-Amerikába. A pár ezer évvel korábban érkezett inuitokat az ellenséges indián törzsek nem engedték délebbre, ezért telepedtek le az extrém időjárási körülményeikről ismert sarki területeken. 

A Kanadában működő nagyobb, elsősorban a katolikus és az anglikán egyházak által 1857 óta működtetett bentlakásos oktatási intézményekbe családjuktól elválasztott őslakos gyerekek kerültek, akiket anyanyelvük használatának, kultúrájuk és vallásuk gyakorlásának tiltásával igyekeztek civilizálni. Verés járt azért, ha egymás közt a saját nyelvüket használták.

Á kanadai őslakosság felszámolására felállított bentlakásos iskolarendszerbe került gyerekek közül mintegy minden negyedik, hónapok vagy pár év alatt meghalt. A halálos áldozatok száma hatezernél is magasabb — mondta Murray Sinclair, a szövetségi Igazság és Megbékélés Bizottság elnöke, aki az ügy kivizsgálását vezette, és a jelentésében foglatak szerint: a kanadai hatóságok és az állammal szövetséges egyházak genocídiumot követtek el az őslakosság ellen. Az utolsó bentlakásos iskola 1996-ban zárt be és az őslakosság csaknem egyharmada került érintkezésbe ezekkel az iskolákkal. Azok akik nem haltak meg, nagy számban lettek a szexuális bántalmazás áldozatai, mások pedig kényszermunkát végeztek.

A legtöbb halálozás a kezeletlen betegségek, valamint súlyos alultápláltság miatt következett be. Az egykori diákok az 1990-es évek végétől tömegesen indítottak pereket a kanadai állam ellen, kártérítést követelve az iskolaévek alatt az iskolai személyzettől és idősebb diákoktól elszenvedett verésért, szexuális abúzusért, lelki traumákért. 

Elsőként a kanadai Anglikán Egyház ismerte el bűneit, még 1993-ban. "Nem tudok szavakat találni arra, hogy mennyire sajnálom, hogy oly sokan közületek fizikai  szexuális, pszichológiai és kulturális bántalmazásban részesültetek iskoláinkban " - mondta Michael Peers anglikán érsek. A Római Katolikus Egyház 2009-ben ismerte  el, hogy több ezer indián és inuit gyerek szenvedett az egyházak által működtetett és ideologizált iskolákban. Az ország miniszterelnöke és kormánya pedig 2008 júniusában bocsánatot kért a residential schoolok (bentlakásos iskola) működése illetve a korábbi kormányok asszimilációs politikája miatt.

Justin Trudeau kanadai miniszterelnök 2017-ben Vatikánban tett látogatásán arra kérte Ferenc pápát, hogy kérjen bocsánatot a katolikus egyház nevében. A találkozóról a Vatikán annyit közölt, hogy témája az integráció, a megbékélés, a vallásszabadság és etikai kérdések voltak, de a bocsánatkérést nem említették.

Szüleiktől elszakított gyerekek, terror az iskolákban, sterilizáció, prostitúció, erőszakos halál: Kanada nem bánt éppen kesztyűs kézzel az őslakosokkal. Máig kísért a múlt.

FOLYT. KÖV.!

Források az Interneten megtalálható,  szabadon letölthető anyagok