Forrás: Pixabay

Különös megállapítás ugye? Pár évvel ezelőtt, amikor a Parkinsonról szóló diagnózist megkaptam, gyakorlatilag összetörtem. Szép lassan elbandukolt az eszem, örökké a nyavalyámról keseregtem, és egy brazil szappanoperákat néző, csorgónyálú lúzerként vizionáltam magam. És hát a szívem szakadt meg az önsajnálattól. Egész nap egy fotelban ülve a "sebeimet nyalogattam", és ezerszer feltettem a kérdést, hogy miért én, mikor olyan "rendes ember" vagyok. Bezzeg, ő, meg ő…, ők aztán, bezzeg én…,és ők nem, én meg igen. A francba.

Mikor ezen a gyász-, vádló- és önostorozó időszakon túljutottam, agyalni kezdtem. Először is rögzítettem a tényt: önállóan közlekedni nem tudok, de van laptopom, okostelefonom és mit szerénykedjek, elég jól vág az eszem (már visszajött). Rájöttem, hogy ezekhez az adottságokhoz kell elfoglaltságot keresnem. Ahogy szoktam volt mondani: abból főzünk, ami van. Az álláshirdetéseket böngészve hamar szembesültem azzal a ténnyel, hogy a klasszikus értelemben vett távmunka, az ún. home office nálunk nem vagy csak csekély mértékben van jelen a munkavilágában. Hosszas és hiábavaló keresés után rájöttem, hogy kizárólag akkor lesz munkám, ha csinálok magamnak.

Hát csináltam. Blogot írok, létrehoztam és működtetek egy – reményeim szerint – önsegítő csoportot a FB-n a Parkinson betegek számára, esetenként segítek egy barátomnak, eljárok bokszolni és tornázni. Ha minden jól megy, a közeljövőben részese leszek egy nagyszabású projektnek, amiről pillanatnyilag többet nem írhatok, ám annyit elárulok, hogy az én ötletem is benne van.

A Facebook csoport nagyon fontos számomra. Több ilyen csoportot megnéztem, és a tanulságokat levonva alakítottam meg a sajátunkat. Fontos volt, hogy zárt csoport legyen, hiszen a nyílt és őszinte beszélgetést ez a forma segíti legjobban. Szerencsére sikerült néhány segítőt is magunk mellé állítani, akik a hitelességet biztosítják. Köszönöm, hogy eleget tettek a meghívásnak, hálás vagyok nekik. Van köztünk meditációhoz értő szakember, gyógyszerész, konduktor, sporthoz értő szakember, masszőr, neurológus. Még szeretném, ha egy pszichológus, gyógytornász és jogász is csatlakozna hozzánk. Talán ez az írás segít, hogy megtaláljuk egymást. Mint minden krónikus beteg, így a parkinsonosok is nagyon bezárkóznak. Tudom, miről beszélek, sokáig gyakoroltam. A mi kis közösségünkben lehetőség van kinyílni, társaságot találni. A most 43 tagot számláló kis csapatunkra nagyon büszke vagyok, a tagok szép lassan egyre nyitottabbak, bátran beszélnek a betegségükről, tapasztalataikról és már nemcsak nekem. Örömmel látom, hogy egymással is szívesen csicseregnek. Több társunk meg is fogalmazta, hogy milyen jó, hogy olyan emberekkel beszélgethet, akik hasonló gondokkal küzdenek, mint ő. A csoportban kizárólag szakmailag megalapozott cikkeket, dokumentumokat osztunk meg. Továbbá a betegség elviselhetővé tételét elősegítő mozgás és meditációs technikákat ismertetünk meg egymással, amit ki-ki saját állapota, habitusa és orvosi kezelése MELLETT és NEM HELYETT alkalmazhat. Szeretném külön kiemelni, hogy a napi  O.N. és P.C. és minden egyéb közhely idézéseitől mindenkit megkímélünk. Persze jó filmeket és jó könyveket osztani ér.

És most érkeztem el a címben foglaltakhoz. Régebben azt gondoltam, hogy lesz/van egy elfogadható állásom, amit még szeretek is, aztán majd onnan szépen nyugdíjba vonulok (persze, mi erre  szocializálódtunk), azonban ahogy egyre távolodott tőlem ez az idő, no nem azért, mert egyre fiatalabb lettem, már szkeptikusabb lettem a jövőt illetően. De az élet, a sors, Isten vagy csak egyszerűen pechem volt (kinek-kinek hite szerint), nekem mást dobott a gép. Egy jó kis parkit, ahogy becézgetem, mert már nem is vagyunk haragban. És a parki mellé dobott még szabadságot. Végre azt csinálom amit szeretek. Vannak mellettem emberek, akikkel azért választjuk egymást, mert szimpatikusak vagyunk egymásnak. És, hogy meddig fog tartani ez a jó világ? Nem tudom, mindent megteszek azért, hogy minél tovább tartson. És a Tiéd vajon meddig tart, tudod?

Folyt. Köv.!    

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: http://moravcsikandi.blog.hu/

oldalon!