Forrás: hirhatar.com

Néhány napja láttam egy tévécsatorna promóját. A műsort nem állt módomban megnézni, a téma azonban felkeltette a figyelmemet, az ugyanis Kádár (ál)puritánsága volt. Gondoltam, én is utánanézek, hogy is volt ez. Kádár neve hallatán egy szerény emberre asszociálunk, aki egyszerű ruhákban járt és kedvenc étele a káposztás cvekedli volt.

Vajon a pártfőtitkár tényleg ennyire kisigényű ember volt, vagy mindez csak álca? 

A Kádár házaspár a Rózsadombon, egy Cserje utcai villában élt. A villát nem nekik, hanem egy Vértes István nevű gyárigazgatónak építették, aki egy útlevelet kapott a házért cserébe, amivel elhagyhatta az országot. A ház, ahová a 1948 végén Kádár (még belügyminiszter korában) költözött, meglehetősen jellegtelennek hatott a környékbeli házakhoz képest. Először édesanyjával, majd Tamáska Máriával (feleség) lakott a kétszintes, 173 nm-es ingatlanban. A házvezetőnő és a kormányőrök az alagsorban laktak. Amikor "a mi szeretett vezérünk" beköltözött, megszerezte magának a telke alatti és feletti telkeket, így gyakorlatilag szomszédai sem voltak. Volt viszont kutyája és baromfiudvara, és ez utóbbi kuriózumnak számított a Rózsadombon.

A villát a házaspár neobarokk bútorokkal rendezte be. Ezek nagy részét a párt raktáraiban választották ki. Jó ízléssel gyűjtötték a kortárs festményeket is, a szobákban Rippl-Rónai, Derkovits, Dési Huber István és Czóbel Béla képei lógtak a falon, sőt volt egy számozott Picasso-nyomatuk is. Meglepő viszont, hogy a sok műtárgy között nem szerepelt egyetlen Marx, Engels vagy Lenin arckép sem...

Noha Kádár az egyszerű munkásember imázsát alakította ki magáról, aki még az idegen szavakat is rosszul ejtette ki a beszédeiben, imádott olvasni, és tudatosan képezte magát. Az igaz, hogy iskolázatlan volt, tudása azonban jóval összetettebb, szélesebb körű volt az átlagembernél. Legkedvesebb könyvének a Svejket tartotta, de szívesen olvasott Illyéstől és állítólag a Háború és békét ötször olvasta. Nem gondolnánk, de a Bibliát is sokat forgatta, sőt több példányt is tartott belőle a polcán.

Jövedelme kiemelkedő, mintegy nyolc-tízszerese volt az akkori átlagbérnek. Amikor 1951-ben bebörtönözték, mindent elveszített: lakását, vagyontárgyait, de a rehabilitálását követően visszakapta a Cserje utcai villát, kapott berendezési tárgyakat, könyvtárat, és tízhavi miniszteri bért kompenzálásként. A róla elnevezett rendszer éveiben a házaspár jövedelme folyamatosan emelkedett. Kádár, mint az ország első embere a legmagasabb bért kapta. Miután felesége is dolgozott, az ő fizetése is fokozatosan emelkedett. Emellett Kádár minden évben jelentős honoráriumot vett fel a nagy példányszámban megjelenő könyvei után. Keresetük egy részét ingóságokba fektették, másik részét bankban őrizték. Az első titkár halálakor majdnem kétmillió forint megtakarításuk volt. Ez nem kevés pénz, ám mégis valószínűtlenül alacsony összeg ahhoz képest, hogy szinte semmire nem kellett költeniük. Valószínűleg jóval magasabb színvonalon éltek, mint azt a környezetük gondolta. Saját tulajdonú ingatlannal nem rendelkeztek, az értékes vagyontárgyakat azonban ők is gyűjtötték: festményeket, bútorokat és fegyvereket. A ház bútorzatának értékét feleségének halálakor majdnem kétmillió forintra becsülték, a festmények összértékét ugyanennyire. A hagyatékban fennmaradt 31 darab vadászfegyver és 50 vadásztőr is. A tárgyak, festmények egy részét ajándékba kapták, ám jó részét maguk vásárolták.

Az öltözködésük sem volt olyan szerény, mint amilyennek látszott. Kádárné Rotschild Klára szalonjának rendszeres vendége volt, és a rangosabb rendezvényekre rendszerint új ruhát csináltatott. És a férje sem a Corvin Áruház konfekció osztályán vásárolta a híresen "egyszerű" sötétszürke öltönyeit, hanem a kor legelegánsabb férfiszalonjában, ami akkoriban a Honvédelmi Minisztérium Szabósága volt.

Kádár rendkívül tudatosan alakította ki a napirendjét. Rendszerint tízre járt dolgozni a hét hat napján (akkoriban még nem volt szabad szombat), és este 6-ig dolgozott. Miután beérkezett a pártszékházba, minden munkatársához bement, megkérdezte, mi újság. Kádárt szigorú embernek tartották, de ezzel együtt szerették. Szórakozás gyanánt rendszeresen ellátogatott a Hungarofilm és a Filmigazgatóság Báthory utcai épületébe mozizni. Többnyire amerikai filmeket nézett. A mozizás az évek során a péntek délutánjainak fontos kikapcsolódásává vált.

Úszni orvosi utasításra kezdett, és 1973 után már hetente kétszer is elment a pártfőiskola Ajtósi Dürer sori sporttelepének uszodájába. Az első titkár szerette a focit, fiatalabb korában maga is focizott. Rendszeresen feltűnt a focimeccseken, és a Vasasnak szurkolt. A másik hobbija a sakkozás volt. Gyakran mutatkozott sakkozók körében, eljárt sakkversenyekre, sőt még a Sakkszövetség ülésein is részt vett.

Forrás :MTI

Kádár még a negyvenes években kezdett el vadászni, majd 1963-ban döntött az Egyetértés Vadásztársaság megalakításáról. Elsődleges vadvédelmi területeket jelöltek ki a társaságnak (Gemencen, Gyulajon, Telkiben, Lovasberényben, Visegrádon), ahová hétköznapi állampolgár nem léphetett be. A pártvezetőknek sokszor kevés idejük jutott a vadászatra, így a hivatásos vadászok igyekeztek minél több és nagyobb vadat felhajtani nekik. Ezekben az években a pártvezetők és miniszterek körében szinte elvárássá vált a vadásztársasági tagság, valamint a részvétel a hétvégi "csapatépítő tréningeken". A többnapos vadászatok közös vacsorákba, kártyázásokba, ivászatokba torkollottak. Kádár visszafogottan viselkedett, ezért ha ő jelen volt a vadászatokon, rendszerint fegyelmezettebben folyt a mulatozás.

A vadászatok alkalmával a Gundel Étterem személyzete szolgálta fel a vacsorát: fácánlevest, pörköltet, Kádár Jánosnak kelkáposztát és káposztás cvekedlit. Ez utóbbi kettőt mindig felszolgálták köretként, amit nem illett nem szeretni... Az első titkár a száraz fehér bort szerette, és mértékkel ivott, bár jól bírta az alkoholt, és lépést tudott tartani még a szovjet elvtársakkal is.

Kádár a pártvezetőkhöz hasonlóan Balatonaligán kapott nyaralót, ahol az évi szabadságait töltötte. A hetvenes években évente másfél-két hónapot, a nyolcvanas években már két és fél-három hónapot pihent itt. A januári programja rendszeresen egy Gemenci vadászattal  kezdődött. Külföldön kizárólag akkor nyaralt a házaspár, ha valamelyik kommunista pártvezér meghívta őket. Titó meghívására nyaraltak Brioni szigetén, illetve Brezsnyev meghívására egyszer Litvániában, és egyszer a Krímben pihentek.

Kádárt Rákositól a kultusz látszólagos hiánya különböztette meg, és ez tette őt elfogadhatóvá a magyar átlagemberek számára. Nem voltak allűrjei, nem alakult ki körülötte személyi kultusz. Úgy tűnik azonban, hogy a szerény, visszafogott "átlagember" álarca mögött Kádár messze a hétköznapi ember életszínvonala felett élt. 

Meglepő, hogy egyre erősebb a Kádár-nosztalgia Magyarországon, aminek az egyik alappillére Kádár puritánsága. Hisz úgy tudjuk, hogy olyan volt, mint a kisember. A Bors cikkében olvastam, hogy puritán ember volt, aki nem ette a szalámit és klottgatyában fürdött, de ott van mellette leírva, hogy saját öble volt Aligán, testőrökkel, a villájában pedig szobalányok takarítottak. És ez a puritán ember akkor is ette a narancsot, amikor mások hozzá sem jutottak.  

 FOLYT.KÖV.!

Forrás: Majtényi György: Vezércsel - Kádár János mindennapjai; sakkozzmindennap.blog.hu; internetfigyelo.wordpress.com; wikipedia; 24.hu; bors.hu;