Tiszazugi arzénes asszonyok, forrás: egyperceskrimi.blog. hu

Az 1920-as években Magyarországon lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkoltak meg több tucat embert. A sorozatgyilkosságok elképesztő adatai: 18 év alatt cca. 162 halott, 3 öngyilkosság, 28 elítélt elkövető és 3 kivégzés.

A gyilkosságok jobbára Nagyrévhez kötődtek. Ott élt Fazekas Gyuláné (Oláh Zsuzsanna), akit akkoriban csak "halálbábaként" emlegettek. Talán néhányan emlékeztek (én a nagymamámnál, vidéken láttam), azokra a légypapírokra, amelyeket a lámpára ragasztottak, hogy  a fény közelébe repülő rovarok, amelyek rászálltak a ragacsos papírcsíkokra, ott ragadnak. Ha ezt a légypapírt vízbe vagy tejbe áztatják, akkor olyan nagy mennyiségű arzént lehet belőle kioldani, mely elég egy ember meggyilkolásához. Fazekas Gyuláné először a macskáin kísérletezte ki az így kapott mérget. Bábaként az asszony mindenkit ismert a faluban. Nem sokára a feleségeknek, akik nehezen viselték már férjük erőszakosságát, asszonyoknak, akik beteg, idős rokonukat ápolták, és a nem kívánt gyerekeket szült nőknek felajánlotta segítségét. „Nem szereted? Segítek rajtad, adok olyan szert, amitől elcsendesedik, és ha száz orvos nézi, akkor se derül ki semmi!”

"Mit kínlódsz vele? Öld meg!" Karikatúrák is születtek a méregkeverőkről; forrás: Origo

A gyilkosságsorozat 1911 és 1929 között, mintegy 18 éven keresztül tartott a térségben. Az első bizonyított mérgezésre 1911-ben került sor Nagyréven, a hátgerinc-sorvadásban szenvedő Takács Lajost tette el láb alól a felesége arzénnel. A hatóságok azonban ekkor még nem gyanakodtak.

A híresztelések nyomán 1924-25 környékén a királyi ügyészség felszólította a hatóságokat, hogy vizsgálódjanak a gyanús halálesetek kapcsán. Így került látókörbe Holyba Károly, Beke Mihály és Szabó István esete is. Holyba Károly esetében a háziorvosnak feltűnt, hogy a férfi a kezelést követően pár nappal meghalt. Véleménye szerint a hörghurut, amivel kezelte a férfit, nem okozhatta a halálát, ezért jelentette az esetet a helyi hatóságoknak. A hatóságok azonban nem találtak semmi gyanúsat, ezért a boncolást nem rendelték el, pedig az orvosok ekkorra már jól ismerték az arzénmérgezés kimutatásának módját. Az évekkel későbbi nyomozás során 1929. júliusában került sor a férfi testének exhumálására és ekkor derült ki, hogy Holyba Károly koporsója alatti és feletti földből vett minták is tartalmaztak arzént, olyan nagy mennyiségű méreg került a testébe. 

Az első, aki kvázi "lebukott" Bukovinszki Jánosné (Sebők Anna) volt, akit a helybeliek csak Putris Panninak neveztek, mert egy rozoga, putrira emlékeztető épületben lakott anyjával és lányával. Annának elege lett ágyhoz kötött anyjából (akinek egy kis szőlőföldje volt) és arra számítva, hogy ő örökli majd a földet, vett egy kis arzént és lekváros kenyérre kenve megetette vele az édesanyját, majd elment rőzsét gyűjteni. Mire visszaért, az idős asszony meghalt. A lányával elhatározták, hogy a holttestet a Tiszába dobják. A halottat cipelő két nő azonban eltévedt az esti ködben és kénytelenek voltak visszamenni a házba. Másnap hajnalban azonban végrehajtották tervüket. A holttestet Csongrádig sodorta a folyó, ahonnan 1925. szeptemberében fogták ki. Az esetnél ott volt a cibakházi főjegyző is, aki azonnal felismerte az elhunytban Putris Panni anyját. A nő először tagadta, hogy ő ölte volna meg az anyját, de mikor a csendőrök a begyújtott tűzhely forró vaslapjára akarták ültetni a beismerő vallomás kicsikarása érdekében, mindent bevallott. A bíróság halálra ítélte, de végül életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták a döntést. Annak ellenére, hogy az asszony elmondta, hogy a piacon szereztek be az arzént az ott áruló asszonyoktól, a hatóságok elszigetelt esetként kezelték a gyilkosságot. Ez azért meglepő, hiszen az ügyet vizsgáló bíró névtelen levelet is kapott, melyben más nagyrévi asszonyok által elkövetett mérgezéseket írt körül a feladó. 

„Mélyen tisztelt parancsnok úr, ezenben értesítem önt, hogy nagy réven nagyon sok putris panni van aki az urát megetete mert holybát is. felesége meg idős Sebestyén Bálintné meg a Szabó Mihályt meg elvitték Kürtre, azt meg Csordás Bálintné ithon meg Szabó Pista tejába itata meg vele meg Rásó Lajosné is megetete az urát meg Kis Róza az meg már nagyon sokat elpusztított meg Valki Pistánné is az urát. De nagyon sokat Beke Misa bácsit is meg Kis Róza meg az urát is az öreg Pápaji Jánosnét is meg Szendi Sándort meg Valki Pistánét is elakarta, de nem sikerült neki és még tugya, hogy kiket.” 

A levelet a vizsgálóbíró továbbította az ügyészségre, ahonnan a feljelentést tovább küldték a nagyrévi községi elöljárósághoz. Az illetékes nyomozóhatóság azonban nem kapta meg és így nyomozás el sem indult. 

A mérgezések folytatódtak és a fekete kendős asszonyok csoportokban jártak a temetésekre. A lakosság hallgatása a gyilkosságokról azonban nem tarthatott a végtelenségig. A suttogások felerősödtek valahányszor Fazekas Gyulánét újszülötthöz vagy beteghez hívták és mindenki pontosan tudta, hogy mi történt, mikor néhány nappal később a család a temetőbe indult.

1929 áprilisában névtelen levélek érkeztek a szolnoki királyi ügyészségre. A levelek három nagyrévi asszony ellen tettek feljelentést azzal a súlyos váddal, hogy Takács Lajosné a férjét, Kardos Mihályné a férjét és a gyerekét, Tódor Marcella pedig a gyerekét mérgezte meg a korábbi években. A feljelentést az ügyészség is komolyan vette és megbízta a cibakházi csendőrséget a nyomozással, akik kiderítették, hogy a leveleket egy bizonyos Rácz Lászlóné küldte. Mivel azonban semmilyen más bizonyítékot nem találtak hamis vádaskodás miatt ellene indítottak eljárást. A halálesetek és a hozzájuk kapcsolódó híresztelések 1929. júniusában megjelentek a Kunszentmárton és Vidéke c. lapban.. Az újságíró arról írt, hogy Tiszazugban tömeges mérgezésekről pletykálnak és megemlítette, hogy Tiszakürtön Szabó Lászlóné meggyilkolta az apját, Szabó Mihályt. Ebben az esetben is, hasonlóan a korábbihoz az újságíró ellen indult eljárás becsületsértés miatt.

1929. június 10-én névtelen levelet kapott a tiszakürti csendőrőrs is. A levélíró a tiszakürti Madarász házaspárt vádolta meg a férj 1925-ben elhunyt apjának megmérgezésével. Zsoldos József, a csendőrőrs parancsnoka saját maga kezdett nyomozásba és kiderítette, hogy a névtelen levél Bíró Mátyásné, tiszakürti lakostól származik. Bíró Mátyásné fenntartotta a levelében írtakat és hozzátette, hogy úgy tudja, a mérget Szabóné és Madarászék is Csordás Bálintnétől, a tiszakürti bábától vették, aki pedig Fazekas Gyulánétól szerezte be. A csendőrök őrizetbe vették Szabónét és férjét, valamint a Madarász házaspárt, akik mindannyian bevallották a gyilkosságokat. A beismerő vallomásokat követően a csendőrök elfogták Csordásnét és Fazekasnét is. 

Ezután az ügyészségre özönlöttek a névtelen levelek, melyek alapján olyan hátborzongató kép kezdett kialakulni a hatóságok előtt. A beszerzett információk alapján egyre inkább világossá vált, hogy a mérgezések végpontjában Fazekas Gyuláné áll, ezért a csendőrök cselhez folyamodtak, kiengedték a nőt az őrizetből, hogy titokban megfigyelhessék. A folyamatos beismerő vallomások után a csendőrök július 19-én reggel mentek a gyilkosságok főgyanúsítottjáért. Fazekasné kapuból leste a csendőröket és mikor a járőr feltűnt az utca végén, már tudta, hogy érte jönnek. Ekkor az előre elkészített marólúggal öngyilkos lett. 

Forrás: hvg.hu;

Summa summarum 1929 augusztusára már több, mint 40 asszonyt vettek őrizetbe. Kiderült, hogy Fazekas Gyuláné 60 pengőért árulta az arzént, de voltak asszonyok, akik zsírért vagy rőzséért adták tovább a halálos adagokat. Nagyréven és Tiszakürtön összesen 162 holttestet exhumáltak, de a vallomások alapján legalább 300 főre volt tehető az áldozatok száma. Móricz Zsigmond is tudósított az esetről, írása megjelent a Nyugatban és számos külföldi újság is átvette a híreket – a New York Times legalább 10 alkalommal írt a fekete kendős, gyilkos asszonyok rémtetteiről.

A bíróság az ítélethozatalkor figyelembe vette, hogy az áldozatoknak minden bizonnyal borzalmas kínokat kellett kiállniuk haláluk előtt, ugyanis a későbbi boncolás kiderítette, hogy hatalmas dózis mérget kaphattak. Valószínűleg az asszonyok nem voltak tisztában az arzén tényleges hatásaival és arról is tévesen voltak meggyőződve, hogy az orvostudomány nem tudja kimutatni a halál után a testből ezt a mérget... 

Vajon mi volt az oka a rengeteg gyilkosságnak?

A sok nem kívánt újszülött, a gondozásra szoruló idősek, az I. világháborúból hazatérő hadirokkantak csak terhet jelentettek a családnak. Nem dolgoztak, nem termeltek hasznot, ellenben anyagi ráfordításért ápolni kellett őket. Az Alföld zárt falvaiban lakó kemény emberek között is a nők voltak a legirgalmatlanabbak. Hamar felismerték, hogy az ilyen családtagok „elveszejtik” a nagy nehezen összegyűjtött szegényes vagyont, ezért pusztulniuk kell. A gyilkosságoknak születésszabályzó hatása is volt. Az idejük nagy részét kocsmában töltő, sok esetben munkanélküli férfiak agresszióját az alkohol még jobban táplálta, ezért a családon belüli erőszak aránya is nagyon magas volt. Elválni az akkori viszonyok között szégyennek minősült, és meglehetősen bonyolult jogi hercehurcával járt…

Ebben a történetben a legfélelmetesebb, hogy mennyit ér az emberélet? Ha nem válik hasznomra, pusztuljon! Említettem, hogy az anyósom nagyrévi?

FOLYT. KÖV.!

Források: wikipedia.org;http; tankonyvtar.hu; mediakutato.hu; index.hu; szoljon.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod itt: http://moravcsikandi.blog.hu/