A cápák 400 millió évig voltak a tengerek és óceánok urai. Manapság azonban legyőzte őket a szárazföldet már meghódító főemlős, az ember. A mindenki által jól ismert ragadozó halak nagy részét a kipusztulás veszélye fenyegeti.

A cápák története is jól mutatja, hogy a körülöttünk elterülő világ képét mennyire képes formálni a média. A legtöbb embernek a cápa szó hallatán egyből az emberre támadó vérszomjas gyilkos képe ugrik be. Ehhez nagymértékben járultak hozzá Spielberg híres 70-es évekbeli Cápa filmjei, amelyekben ez a gonosz tengeri szörny behatolt a békés fürdőzők közé, és megtámadta az embereket. A film óriási siker volt, és  nem kellett sokat várni, a cápavadászat népszerű sporttá vált, és nemcsak a hivatásos halászok, hanem a tengerekre vagy óceánokra érkező turisták számára is.

Sajnos nemcsak a sporthorgászat az egyetlen veszély, amely e halak életét veszélyezteti. A Távol-Keleten, de lassan már a világ többi részén is egyre jobban elterjedt a cápauszony leves. A leves hozzávalóját oly módon szerzik be a halászok, hogy a kifogott cápának levágják az uszonyát, és a teste többi részét egyszerűen visszadobják a vízbe. A hal ilyenkor általában még él, és halálukat legtöbbször az éhenhalás okozza, vagy a szenvedés és a legyengülés miatt más halak prédájává válnak. Egyes fajok viszont csak úgy tudnak a kopoltyúikon keresztül oxigénhez jutni, ha folyamatos úszásban vannak. Mivel így megcsonkítva nem tudják biztosítani az elegendő oxigén ellátást, ezért egyszerűen csak megfulladnak. A hal többi részét azért nem hasznosítják, mert húsának nagyon magas a karbamid tartalma, és az állat halálával ez az anyag ammóniává alakul át, így értéktelenné válik.

A cápauszony leves iránti kereslet az elmúlt évtizedben rohamos iramban növekedett, pedig nem  olcsó fogás. A dolog onnantól válik érdekessé, hogy magának a cápauszonynak nincs is különösebb íze. Általában csirkehússal és különböző fűszerekkel pótolják az elmaradt ízvilágot. Sajnálatos módon nem is kevés uszonyról van szó. Világszerte nagyjából 8000 tonna cápauszony kerül évente az éttermek asztalára.

A cápák talán nagyobb veszélyben vannak, mint azt gondolnánk. Az előző okokokon túl még további veszély fenyegeti őket azáltal, hogy gyakran véletlenül akadnak bele a halászhajók hálójába. A létszámuk csökkenése sajnos nehezen pótlódik. Az állatok csak 7 éves korukra válnak éretté, és utána is csak 1-2 utódot hoznak világra évente. Egyes cápafajoknak több mint a 90%-a kipusztult a 70-es évek óta. Az IUCN (Természetvédelmi Unió) jelentése szerint 1972 óta például a tigriscápa 97%-a, a bikacápa és pörölycápa 99%-a tűnt el a világ vizeiből.

A cápák, mint csúcsragadozók szerepe nagyon jelentős az ökoszisztémában. Ha ezek eltűnnek, akkor könnyen fennállhat az a veszély, hogy egyes fajok annyira túlszaporodnak, hogy felboríthatják az egész ökológiai rendszert. Egy idézet szerint: „Ha eltűntetjük a csúcsragadozókat egy ökoszisztémából, az nagyjából olyan eredménnyel jár, mintha egy épület alapját tüntetnénk el.”

Az Európai Unió is felismerte, hogy a járulékos halászat és a cápauszony-kereslet a kihalás szélére juttatta a cápafajok egyharmadát. Ezért az Európai Bizottság új tervet dolgozott ki az Európa vizeiben élő cápafajok védelmére. A WWF szerint azonban a tervezet súlyos hiányosságokkal küszködik, így nem garantálja a faj védelmét olyan gyorsan, mint amire szükség lenne.

Mindezek mellett a cápák veszélyesebbek holtan, mint élve, hívták fel a figyelmet a Wild Aid állatvédő szervezet munkatársai. A felmérések szerint a jórészt Hong Kongból exportált és egész Ázsia területén számos étteremben feltálalt ínyencfogás veszélyesen magas higanytartalommal rendelkezik. A Thaiföldön megvizsgált cápauszonyok mérgező nehézfém-tartalma 42-szerese az egészségügyileg megengedett értéknek. “Ezek az eredmények szinte sokkoltak minket, hiszen ez azt jelenti, hogy a Thaiföldön és az egész világon forgalmazott cápauszony a fogyasztók tudta nélkül mérgezett lehet” – nyilatkozta Steven Gastler a Wild Aidtől, amikor a kutatási eredményeket a nyilvánosság elé tárta.

A Wild Aid szervezet szerint összesen 15-25 cápatámadás történik évente. A Wild Aid a bangkoki kínai negyed 10 legnagyobb cápauszony-forgalmazóját tesztelte és mindegyik húsminta esetében magas higanyszennyezettséget állapítottak meg. A legtöbb uszonyt méretnövelés céljából ráadásul teljesen “fölpumpálták” egyelőre beazonosítatlan kémiai anyagokkal; ez pedig a bizonyítéka annak, hogy egyre kevesebb az ázsiai vizekben a nagy méretű cápák száma – írja a jelentés. A magas higanytartalom rendkívül veszélyes az áldott állapotban lévő kismamákra és a fejlődő magzatra; ez a nehézfém az idegsejtek kialakulását gátolja az agyban. Az anyaméhben a már relatívan alacsony higanyszintnek kitett gyermek is idegsejt-hiánnyal születik és a hosszútávú tanulás terén későbbi tanulmányai folyamán komoly problémái lehetnek. A cápahúsban kimutatható higany a tengerek szennyezéséből adódik, hiszen a cápák, mint a tápláléklánc tetején álló ragadozók ijesztő mértékben felhalmozzák azt.

A Wild Aid felmérése szerint évente nagy mennyiségű cápát ölnek meg a hivatásos cápavadászok; legtöbbjüket uszonyukért, de sokan esnek áldozatul a hagyományos kínai orvoslás által nekik tulajdonított gyógyító hatásnak is. Előfordulhat tehát, hogy egészségünk érdekében ilyen terméket fogyasztunk, közben pedig sokkal nagyobb kárt okozunk szervezetünknek, mint azt gondolnánk.

 FOLYT. KÖV.

Források: a Neten fellelhető, szabadon használható dokumentumok;

Képek: Wikipédia.org; greenfo.hu; WWF.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod itt: http://moravcsikandi.blog.hu/