Hallottatok a pubertásblokkoló hormonterápiáról? Én mostanában ismerkedtem meg vele. Egy amerikai kisfiú egy videóban mesélte el, hogy milyen izgatott a másnap kezdődő hormonterápia miatt. A szülei ugyanis megengedték a mintegy 12 éves gyereküknek, hogy hormonkezeléssel blokkolják nála a pubertást, és ezzel a gyerek kap egy kis időt arra, hogy eldöntse a nemét, azaz fiúként vagy lányként szeretne majd élni. Bravó, csak gratulálni tudok a kedves szülőknek!

Sajnos, gyanítom, hogy nem olyan soká nálunk is komoly probléma lesz ez. Míg a transzszexualizmus több ezer éves múlttal rendelkezik, illetve már a 20. század elején lehetővé vált férfiak és nők ellenkező neművé való operálása, a pubertásblokkoló hormonterápia etikai dilemmája már kifejezetten a 21. század problémája. Ez a terápia korábban is már létező beavatkozás volt, csak nem transzszexuális nehézségekkel küzdő fiatalok számára. Az eredeti cél a túlzottan koraérett gyermekeknél bekövetkezett, másodlagos nemi jellegek megjelenését okozó hormonműködés szabályozása volt.

A felvilágosult szellemű USA-ban az elmúlt évek statisztikái szerint általános- és középiskolások hozzávetőlegesen 20-30%-a lett áldozata társai szégyenítésének. Egy olyan társadalomban, ahol a gyermekek mintegy egynegyedét megítélik bőrszínük, adottságuk vagy az átlagtól eltérő véleményük miatt, érthető, hogy sok fiatal küzd önbecsülési és önismereti problémával. Akit mások nem szeretnek, egy idő után önmagát sem fogja szeretni. Wendell Berry megállapítja, hogy a magány – amit többek közt mások társaságában tapasztal az ember – közösség iránti vágyra indít. Amennyiben valakit nem tudnak elfogadni olyannak amilyen, változni akar az elfogadás érdekében. Ennek egy lehetséges módja – többek közt – a lányosabb fiúk, illetve a fiúsabb lányok átoperálása ellenkező neművé.

Noha általánosítani nem lehet, a hormonkezelésen, illetve műtéten átesett transzszexuális emberek gyakorta állították, hogy jobban érzik magukat a bőrükben, immáron a másik nem tagjaként.

A pubertásblokkoló hormonterápiát tehát a túlzottan koraérett gyermekeknél bekövetkezett, másodlagos nemi jellegek megjelenését okozó hormonműködés szabályozása érdekében fejlesztették ki. Újabban azonban már az identitászavarral küzdő gyermekek hormonműködésének késleltetésére alkalmazzák abból a célból, hogy ezeknek a gyermekeknek pubertás előtt legyen még két évük a választandó nemükön morfondírozni. Noha a pubertásblokkoló hormonterápiát az első probléma kezelésére a Food and Drug Administration (FDA) jóváhagyta, ám a nemi identitászavarral küzdő – egyébként egészséges – gyermekek számára nem. Az eljárás tehát nem élvez minden esetben teljes támogatást. Ezenkívül a legkomolyabb probléma, hogy az orvosok sincsenek még tisztában az eljárás hosszú távú következményeivel egészséges gyermekeknél való használata esetén.

Sherry Turkle – aki az internet identitásra kifejtett hatását vizsgálta – azt állapította meg, hogy amikor a játékosok (vagy felhasználók) karaktereket készítenek, ezekkel pedig játékokban (vagy közösségi oldalakon) részt vesznek, akkor önmaguk (vagy személyük) nem csupán elveszti központi szerepét, hanem határok nélkül meg is sokszorozódik. Az interneten néhány kattintással könnyedén felvehetünk újabb és újabb karaktereket és álarcokat. Mivel az orvostudomány lehetővé tette a különféle plasztikai műtéteket – így a nemváltoztató műtétet is –, immáron a különböző karakterek közötti váltogatás a valóságban is elérhetővé vált a külső megjelenés tekintetében is. Mindazok, akik saját magukkal nincsenek megbékélve, nem rendelkeznek egészséges önszeretettel, könnyedén eshetnek át nemváltoztató műtéten.

Visszatérve a pubertásblokkoló hormonterápia problematikájára, megállapíthatjuk, hogy közel sem mondható konszenzusosan elfogadott eljárásnak, hisz már a kezelés is hatalmas kockázattal járhat. Biológiai kezelés létére pszichológiai betegséget igyekszik orvosolni, tehát a használata identitás- illetve nemi zavarral küzdő fiatalok számára nem célszerű, különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy erről a gyermekek sem érettségük szempontjából, sem pedig jogilag nem dönthetnek. Tehát a terápia mindennemű hatása a szülők felelőssége még akkor is, ha ezeket a hatásokat pedig majd a gyermekek szenvedik el.

Kedves Szülők, néha sajnos muszáj nemet mondani!

FOLYT. KÖV,!

Források: az Inerneten megtalálható, szabadon letölthető anyagok.