Mai választottam egy hihetetlenül ellenszenves vénasszony, aki bizonyos tekintetben mégis példa. Először a középszintű angol nyelvkönyvemben olvastam róla. Noha Hetty Green a maga korában a világ leggazdagabb és legszerencsésebb asszonyaként vált ismertté, a sajtó mégis a „Wall Street boszorkánya” gúnynévvel illette. Azonban minden rossz tulajdonsága ellenére az emancipáció meghatározó alakjaként tartják számon. Ő volt az első sikeres nő a férfiak uralta pénzügyi világban.

Henrietta (Hetty) Howland Robinson néven született 1834-ben egy massachusettsi kvéker * család egyetlen gyermekeként. Robinsonéknál a pénz szent dolog volt – vagyonukat porcelánkereskedelemmel és bálnavadász hajók fenntartásával alapozták meg. Hetty már ötéves korától azzal szórakoztatta a család idősebb tagjait, hogy pénzügyi híreket olvasott fel nekik a napilapokból. Fáradozásait alkalmanként egy-egy pennyvel jutalmazták. Nyolcévesen már saját számlát nyitott magának a helyi bankban, hogy heti 1,50 dolláros keresetét biztonságban és mozgásban tudja. 11 éves korában a bentlakásos iskolában, ahol tanult, a gazdag lányokat arra oktatta, hogyan is kell takarékoskodni a pénzükkel.

1861-ben édesapjával felköltöztek New York-ba, ahol unokatestvére vásárolt neki drága ruhákat, amiket Hetty eladott, majd az értük kapott pénzt befektette a tőzsdén. Itt találkozott Edward Henry Green selyemkereskedővel, aki édesapja üzlettársa lett. Hetty és Edward házasságában (1864) az összetartó erőt a pénz szeretete jelentette. Edward 14 évvel volt idősebb Hettynél, ennek ellenére az asszony ragaszkodott a házassági szerződéshez, elsősorban azért, mert édesapja halála után 5 millió dollár hullott az ölébe.

Hetty nem tudta túltenni magát azon a tényen, hogy nem ő apja egyetlen örököse. Nagynénje a saját örökségéből több mint kétmillió dollárt adományozott jótékony célokra, amitől Hetty annyira kiborult, hogy a bíróságon támadta meg apja végrendeletét. A „Robinson versus Mandell”-per később úgy vonult be az amerikai jogtörténelembe, mint az egyik első eljárás, ahol az igazságügyi matematika használatával döntöttek – mégpedig Hetty ellen, mivel a nő okirathamisítással próbálta elérni, hogy őt tegyék meg apja vagyonának egyetlen örökösévé.

Mikor bebizonyosodott, hogy a Hetty elleni vádak valósak, a pár Londonba menekült. Itt született meg két gyermekük: Ned és Sylvia. Az otthonuk helyi látványosságnak számított, a nő ugyanis annyira szűkmarkúan bánt az elképesztő vagyonnal, hogy minden házkörüli karbantartó munkát visszautasított, mondván, túl drága lenne, a „csicsára pedig nem költünk”. És hát Hetty személyes higiéniája is hagyott „némi” kívánnivalót maga után: állandóan ugyanazt a hosszú fekete ruhát hordta, és ha a szoknya alja már tarthatatlanul mocskos volt, a nő ráparancsolt a mosodásra, hogy kizárólag a koszos részeket tisztítsa ki. Sajnálta magától a szappant is: piszkos kezei, körmei voltak, melyek mind a nyomor látványát jelezték, pedig a havi bevétele már akkoriban is hatjegyű volt. A körülötte terjengő szag miatt kapta egyébként a „Wall Street boszorkánya” gúnynevet. Sosem látták mást enni, mint zabpelyhet, és olcsó, 15 centes pitéket. Filléres albérletekben lakott New York szegényebb részein, és rendszeresen költözött, hogy az adóellenőrök ne találják meg. Sosem alkalmazott titkárt vagy bármilyen segítséget a pénzügyi manővereihez, minden apró részletet maga intézett, olykor hosszú utazásokat vállalt be egyedül néhány száz dolláros adósság behajtásáért (a Vadnyugat idejének a végefelé járunk, amikor egy nőnek egyedül utazni nem volt éppen egy életbiztosítás).

A legnagyobb aljassága a fiához való viszonyában mutatkozott meg. Ned kilencévesen eltörte a lábát, és ekkor rendes orvos helyett a szegényeknek fenntartott ingyenklinikára vitte a fiút. Szerencsétlenségére túl híres volt, ezért felismerték, és fizetséget kértek tőle a törés ellátásáért. Ezt megtagadta, mondván, majd beforr az a csont magától. A fiú lába végül sosem gyógyult meg: lebénult, üszkössé vált, majd térd fölött amputálni kellett.

Hetty a polgárháború után amerikai államkötvényekbe fektette a pénzét, majd vasúttársaságokba és bányákba, illetve jelzálogra adott hiteleket. Abban a káoszban ez a taktika fényesen bevált, Hetty Green valóságos intézménnyé vált az amerikai pénzügyi világban, hiszen New York városát több alkalommal is az ő hitelei mentették meg a csődtől. Az asszony befektetési stratégiája egyébként pofonegyszerű volt: ultrakonzervatív, stabil befektetések, jelentős készpénztartalék, és semmi kockázat vagy hirtelen ötlet, azaz leegyszerűsítve: vásárolj olcsón, adj el drágán, és mindig hajtsd be az adósságot. Vasakaratának és zsugoriságának köszönhetően Hetty többször megduplázta kezdeti apai örökségét.

Utolsó éveit tolószékben töltötte, ugyanis többször kapott agyvérzést. Ráadásul több mint tíz éven keresztül szenvedett sérvben, a potom 160 dollárba kerülő operációt – nem meglepő módon – túlságosan költségesnek találta. 916-ban, 81 éves korában halt meg New Yorkban, a fia házában. Halálakor vagyonát akkori értéken 200 millió dollár körülire becsülték, korának leggazdagabb asszonya volt. A Guinness Rekordok Könyve szerint viszont a „világ legzsugoribb embere” volt.

Gyermekei már más szemlélettel kezelték a családi vagyont, időről-időre még jótékonykodni is hajlandóak voltak. Családi házukat a városnak adományozták. Ned halála után testvére Sylvia örökölte a 90 millió dolláros vagyont, melyet adózás után iskolák, kórházak és különböző jótékonysági szervezetek között osztott szét.

FOLYT. KÖV.!

*(A Barátok Vallásos Társasága, vagy közismertebb nevükön a kvékerek szigorú erkölcsi szabályok szerint, papság és szertartások nélkül élő vallási közösségek, amelyek Angliában alakultak meg a 17. században. Az angol kvékerek Oliver Cromwell, azaz a rövid életű Angol Köztársaság (1653–1658) bukása után az észak-amerikai kontinensen telepedtek le. Ma már vallásuk világvallás, mintegy 350 000 fő gyakorolja főleg az USA-ban, Latin-Amerikában, Afrikában lsd. Wikipedia)

Források: en.wikipedia.org; index.hu; 24.hu; atv.hu; képek: moaf.org; en.wikipedia.org; 

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �