A napokban a férjemmel, na jó, én egyedül, de aztán ő is, becs' szó, elhatároztuk, hogy az egyik hétvégét kicsit meghosszabbítjuk, és elutazunk néhány napra. Latolgattuk, hogy hova mehetnénk, aztán eszembe jutott, hogy az én bakancslistámon még ott van Barcelona. Nem is morfondíroztunk tovább, eldöntöttük, na jó, eldöntöttem, hogy Barcelonába megyünk. Arra gondoltam, hogy ki tudja meddig leszek olyan állapotban, hogy utazni tudok, ezért ne nagyon halasztgassuk, menjünk. A férjem ugyan nem szereti a gyors, "ahogy esik, úgy puffan" dolgokat, de mire igazán átgondolhatta volna, már megvoltak a repjegyek.

Azt szinte mindenki tudja, hogy az én "szeretett élettársam" lassan – lassan, de halad az ő kitaposott útján, és hát lássuk be, minden klassz dolgot még azelőtt kell megtennem, mielőtt egy nyálcsorgatós lúzer lesz belőlem. Még van pár dolog a listámon, és azt sem pelusosan szeretném megtenni (pedig mekkora horror lenne,!) :) . Kérem szépen, nekem nincs időm "lacafacázni".

Ez az utazás különösen izgi lesz, mert mióta roki vagyok, nem utaztam repülőn, aztán soha nem utaztam fapadoson, továbbá, mióta roki vagyok nem kellett hajnali 4 órára a reptérre mennem, nem voltam még Barcelonában, nem beszélek spanyolul, és repülővel és roki kocsival, no pláne, hogy nem utaztam még. A kerekesszék a legkevesebb, hisz hozzám nőtt, mint csigához a háza (egyébként Csiga volt a becenevem a fősulin). Csupa-csupa újdonság. Most egy teljesen új utazást teszünk, amolyan hátizsákosat, ahogy öreg hippikhez illik. Azért nekem nem teljesen új, hisz épp hogy "deja vu" érzésem van, uis fiatal koromban gyakran utaztunk hasonló módon a barátaimmal, csak hát "azóta sok víz lefolyt a Dunán", ahogy nagyanyám mondaná. A férjemnek lesz inkább furcsa, izgul is rendesen, mert ő azért nehezen viseli az én ad hoc dolgaimat. De az nem lehet, hogy ne lássuk Barcelonát (meg Izraelt és még van egy csomó, de ezt nem hangoztatom most a papus előtt).

És miért Barcelona? Persze az is hozzájárul, hogy kedvenc csapatom a Barca, de ez olcsó poén lenne. Barcelona a modernizmus fővárosa, Gaudí várososa, és remélem, hogy egy kicsit majd az enyém is. A modernizmus legnagyobb képviselője, Antoni Gaudí (1852–1926) neve összeforrt a várossal. Az általa tervezett épületek nem egyformák, egytől egyig más és más finom részleteket rejtenek, egyvalami közös bennük: mindannyian ugyannak az embernek sokszínű vízióját képviselik. Tudatosan állította feje tetejére az építészet formális rendjét, és ettől lettek az épületei feltűnően egyediek, szinte szürreálisak, még egy évszázaddal később is. Kéznyomát otthagyta kerteken, szobrokon és bútorokon egyaránt. Egyedi stílusára jellemző, hogy a mór, a gótikus és a barokk elemeket kombinálta a természet elemeivel és saját fantáziavilágával. Életében annyira népszerű volt, hogy akinek csak a pénztárcája engedte, vele építtette meg a házát.

Gaudí Barcelonában tanult építészetet, és 1878-ban fejezte be tanulmányait. A még ugyanabban az esztendőben megrendezett világkiállítás meg is hozta számára az áttörést, meghaladta a 19. század uralkodó eklektikus történelmi stílusát, és kifejlesztette sajátos jellegzetességeit. Kreációi szorosan kötődnek barátjához, mecénásához és egyben megrendelőjéhez, Eusebio Güellhez, aki nem csupán sok megrendeléssel bízta meg az építészt, de magas presztízsre is emelte műveit. Többek között egy egész lakónegyedet terveztek együtt a hegy tetején, amelyből végül csupán egy-egy ház és egy misztikus park valósult meg. Ma az építő géniusznak több mint 7 műve az UNESCO Világörökség része.

Túl sok időnk ugyan nem lesz, de ennyi is elég, hogy megnézzük, amiket szeretnénk,és beleszagolhassunk a város hangulatába.

Amit azért nem hagyunk ki:

A neogótikus Sagrada Família; Gaudí főműve, annak ellenére, hogy a munkálatok még mind a mai folynak. A katedrális, Európa legfurcsább temploma Barcelona jelképévé vált. Gaudí állítólag igazi megszállottja volt az épületnek, az eredeti terveken mindent megváltoztatott, és 40 évig dolgozott rajta. Élete utolsó 16 évét remeteként élte az építkezésen. A város vezetése úgy döntött, hogy befejezi a templomot, mely várhatóan 2025-re készül el, és minden jel szerint a világ legnagyobb katedrálisa lesz. A templom az organikus építészet egyik legkiemelkedőbb példája, de természetesen a szecesszióhoz is besorolható. Minden kétséget kizáróan az egyik legfurcsább egyházi építmény, szinte tobzódik a mesebeli megoldásokban.

A Casa Milá, vagy más néven La Pedrera Gaudí egyik leghíresebb mesterműve, emellett az egyik legfantáziadúsabb épület – vagy inkább szobor – az építéstörténetben. Az épület már több mint 100 éves, 1984-től az UNESCO Világörökség része. A változatosan hullámzó kőhomlokzat – a kovácsoltvas erkélyekkel – olyan hatást kelt, mintha egyetlen kőtömbből lenne kifaragva. A Casa Mila 1905 és 1910 között épült, Roger Segimon de Milà, a gazdag textilgyáros megrendelésére; a mágnás kiapadhatatlan pénztárcájának köszönhetően Gaudí kiélhette minden kreativitását, fantáziájának pedig semmi nem szabott határt. 

Casa Batlló. A ház 1904 és 1906 között épült egy középosztálybeli család számára. Az állati formák, a szőlőindaszerű görbék, a csont- és csontvázszerű anyagok, a mázas kerámia és üveg kombinációja igazi remekmű, melyet tátott szájjal figyel minden mellette elhaladó járókelő. A hullámzó formák és élénk, sokszínű árnyalatok révén a gazdag báró Joseph Batlló megrendelésére készült épület kontrasztban áll a körülötte lévő merev formák tengerével. Azt mondják, hogy ez az építész legköltőibb alkotása. A homlokzat feltűnő textúrái, a színek és képek együttese a mesék és álmok világát idézi meg. A különös formák miatt a ház a Csontok háza becenevet kapta.

A színes tereknek, lépcsőknek és pavilonoknak köszönhetően a Güell park olyan, mintha egy mesevilág elevenedett volna meg. A parkot az építész Güell kérésére tervezte meg, aki egy stílusos parkkal akarta megörvendeztetni a barcelonai arisztokráciát. 

La Boqueria nevű piacon elérhető áron lehet vásárolni a kiváló minőségű ételekből. Emellett egy teljes értékű barcelonai látványosság is, valóban Európa egyik legjobb, leghangulatosabb piaca. A színek, hangok, ízek és illatok kavalkádja lebilincselő, igazi gasztronómiai élmény ide ellátogatni. 

Pablo Picasso több, mint 3500 korai munkája: festmények, rajzok, metszetek, és kerámiák találhatók Barcelona leglátogatottabb múzeumában, valamint néhány mű a mester kék korszakából is. Az itt kiállított művek döntő többsége 1890-1917 között keletkezett (Picasso 1881 – 1973 között élt), kivéve az 1957-es Las Meninas sorozatot. Itt tehát főleg a fiatalkori, korai alkotások láthatók, melyek még klasszikus festmények, és nem a leghíresebb Picasso-művek, de érdekes megfigyelni, hogy hogyan fejlődött Picasso, és hogyan változott a stílusa. 

Barcelona gótikus negyede a város óvárosának a központi része. Számos középkori épület van itt, valamint néhány még régebbi, a római időkből származó, a római városfal maradványai. A gótikus negyed egy labirintusra emlékeztet: a szűk, kanyargós utc terekbe nyílnak, melyek különleges, igazi középkori atmoszférát adnak a helynek. A turista minden sarkon valamilyen meglepetésbe botolhat, valamilyen érdekességgel találkozhat: egy templommal, egy palotával, egy múzeummal, egy képtárral, egy tapas-bárral, vagy egy kávézóval.

A Barcelona városközpontjához közel található 185 méter magas, a kikötőre néző Montjuic domb (szó szerinti fordítása: zsidó hegy) rengeteg látványosságot kínál, melyek közül sok az 1929-es világkiállítás, vagy az 1992-es olimpia alkalmából épült, vagy ezek alkalmával újították fel. .

Nagyjából ennyi a terv, persze vannak még tartalékban megnéznivalónk. De nem az a lényeg, hogy múzeumból múzeumba rohangáljunk, mint kedvenc japán túristáim: egy kattintás,aztán futás tovább. Nekünk nem is volna egyszerű mindenhova eljutni, és nagyon hasonítana egy burleszk jelenethez. Persze azért ennénk tengeri herkentyűket, meglátogatnánk egy tapasz-bárt, és a legfontosabb, magunkba szívnánk a város levegőjét, és megpróbálnánk néhány napig egy kicsit barcelonai polgárok lenni.

FOLYT. KÖV.!  

Képek: 1.Sagadra Familia; Forrás: Bumm.sk, 2. La Boqueria, Forrás:commons.wikimenia.org; 3. Casa Milá; Forrás: archdaily.

Forrás: Internet