Az írásom aktualitását a közelgő halottak napja adja. Ilyenkor még azok is elmennek a temetőbe, akik egyébként nem szoktak. Mi szeretünk este menni, amikor a szürkületben százával égnek az apró mécsesek a sírokon. És noha temetőben járunk, az apró fények sokasága nem az elmúlást juttatja eszembe, inkább egy nagy-nagy nyugalom száll meg.

Általában a halál szomorúsággal, szorongással tölti el az embert. Van azonban egy apró falucska, ahol egészen máshogyan közelítenek az elmúlás kérdéséhez.

Szaplonca (románul: Săpânța, jiddisül: ספנצה) falu Romániában, Máramaros megyében. A helyi vidám temető közel nyolcszáz, jellegzetes szaploncai kékben pompázó fejfája vidám rigmusokkal, a naiv költészet nyelvén búcsúztatja az elhunytat, egyedülálló formáját mutatva a temetkezési kultúrának. 

A szaploncai sírkert története 1935-ben kezdődött, ekkor kerültek az első fából faragott, olajfestékkel díszített és a népköltészet vicces írásaival ellátott keresztek a sírokra. A tölgyfa keresztekre Stan Ioan Pătraş mester vésővel farag élet- vagy arcképet, majd az ún. élénk szaploncai kékkel festi meg. Sajátos hangulata igazán a helyesírásnak és központozásnak fittyet hányó, nyelvjárással megírt feliratokkal válik teljessé, melyek 5-10 sorban jellemzik az elhunytat, „üzennek a túlvilágról”. Természetesen ezek az "üzenetek" román nyelven íródtak.

Néhány sírvers szöveghű fordításban:

 „Itt nyugszom idelenn

Pop Ion Pipis a nevem

Megfizettem mindenért

Ahol a halál elért

Valahol Mires hegyén

Rámjött a vagonkerék.

Játékban elmerültem

Vonat alá kerültem.

Anyám sirat vár haza

Nem múlik a bánata.”

***

"Itt nyugszom én idelenn

Braic Ileana a nevem

Volt öt legénygyermekem

Isten tartsa valahányat

Neked Griga megbocsátok

Bár a késed belémvágtad

Mikor leszúrtál részegen,

De eltemettél tisztesen

Itt a nagy templom tövén

Te is megtérsz majd mellém."

 ***

"Itt nyugszom én idelenn

Pop George Ocuta a nevem

Amíg világomat éltem

Sok-sok disznyót megperzseltem

Rengeteg húst is megettem

Ez lehetett tán a vesztem.

Jó lett volna még pár év

Még egy kicsi öregség

De a halál nem hagyott

A föld alá parancsolt.

Életemnek búcsút mondtam

43 éves korban."

***

"Nyugszom én idelenn

Stan George a nevem

Szegény élet, jött a vég

Semmivé lett mint a jég

Illés napján kapáltam

A villám erősebb volt nálam

Apám megharagudott

És anyám se nyughatott

Örökké megsiratott.

Fiatalon távoztam

19 ha voltam."

***

"Derék sógor itt vagyok

Veled együtt nyughatok

Kaszát hoztam magammal

Füvet vágunk azonnal

Abrakot a lovaknak

Attul jobban szántanak

Újságom is van néked

Megnőtt Ion, a legényed

Oskolába jár a szentem

Hogy aztán sofőr lehessen.

Az élettől én búcsúztam

44 éves koromban."

1935-től 1977-ig mintegy 800 ilyen sír került a temetőbe, Pătraş mester halála után tanítványa, Dumitru Pop-Tincu folytatta a munkát. Az elhunyt mesternek díszhelyet szántak a temetőben, mely az egyedi ötletnek köszönhetően az Unesco védelme alá is bekerült.

Minden fejfa különböző történetet mesél el, a festett képek és a feliratok elsősorban az elhunyt foglalkozását jelenítik meg, de találunk olyanokat is, ahol az elhalálozás körülményeit ecsetelik sokszor meglepően plasztikusan. Az egyik fejfán lévő rajz szerint a pásztort egy gonosz, bajuszos magyar gyilkolja le éppen. Az újabb rajzok gyakran szörnyű közúti balesetekre utalnak.

Az ortodox egyházközség felügyelete alá tartozó sírkertből sajnos eltulajdonított fejfákról is érkezett már hír, ezzel kvázi „mutatva” az óriási érdeklődést. Sokan nevetgélve járkálnak a versikéket olvasva a sírok között.

A temetőtől nem messze lévő házban (táblák jelzik az utat), ahol a mester élt és dolgozott, jelenleg tanítványa készíti az évi átlagban tíz festett fejfát. Ha nyitva van a ház, be is lehet az egyik, kiállítóteremnek berendezett szobába kukkantani, ahol még a Ceauşescu házaspár portréját is láthatjuk. 

A vidám temető látogatók ezreit vonzza a megyébe, nemcsak a kuriózum miatt, hanem a feliratok a XX. századi társadalmi struktúra és életszemlélet hű tükrei, mely a néprajzosok gazdag kutatási területe is.

Sajnos, a szabadtéri elhelyezés veszélyezteti a páratlan kultúrörökség épségét: az időjárási végletek, a fagy, az eső, a napsütés kivétel nélkül gyorsítják a műemlékek romlását; a fakeresztek idő előtt elhasadnak, a festett felületek kifakulnak, lehámlanak, a síremlékek töve kikorhad. A romlási folyamatot nehéz megállítani, jelentős anyagi ráfordítást igényelne a hívogató, stílusos bejárattal kiépített temető fenntartása, amelyet 1998-ban a síremlékek tárgyában az Amerikai Egyesült Államokban tartott nemzetközi tanácskozáson a legértékesebbnek neveztek egész Európában, világviszonylatban pedig mindjárt az egyiptomi Királyok Völgye mögé sorolták.

FOLYT. KÖV.!

Forrás: Wikipedia.org; képek: kiandulastippek.hu; vaskarika.hu; bagyinszky.eu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod itt: http://moravcsikandi.blog.hu/