Holnap ünnep lesz Amerikában, 2018-ban november 22-én lesz a HÁLAADÁS NAPJA. Ennek örömére ma Trump elnök, a hagyományhoz híven, a Fehér Ház kertjében, egy apró ceremónia keretében megkegyelmezett két pulykának. Így Borsó, mert ez volt az egyik szárnyas neve és társa (a nevét sajna elfelejtettem) az idén megmenekült az ünnepi asztaltól. Vajon tudják, hogy ma elnöki kegyelemben részesültek? Lehet, mert nagyon peckesen sétálgattak az udvaron.

A Hálaadás (Thanksgiving) egy olyan időszak az amerikai emberek életében, amikor mindent félretesznek, és pár napot hálaadással és ünnepléssel töltenek. Az ünnep története 1620-as évekre nyúlik vissza.Ez volt az az év, amikor több, mint száz ember, akik megkérdőjelezték az anglikán egyház hitének alapelveit, áthajózott az Atlanti-óceánon, hogy letelepedjen az Újvilágban. Ezek a kivándorlók, akik az Újvilágban kerestek és találtak jövőt maguknak (mai nevén Massachusettsben) bizony nehéz körülmények között kezdték az új életüket: rendkívül hideg tél sanyargatta őket, kevés volt az élelmük, legyengültek és sokan meghaltak, a tavaszt csak a 102 bevándorlónak mintegy a fele érte meg. A következő évben a wampanoag indiánok megtanították őket a növénytermesztés és a vadászat helyi fortélyaira, így ősszel már bőséges termést takaríthattak be. Örömük és hálájuk kifejezésére a telepesek ünnepséget rendeztek, amelyre William Bradford, Plymouth kormányzója a környékbeli indiánokat is meghívta. Az igazi hálaadás napja, amelyen Isten jóságát köszönték meg a telepesek, 1623-ban volt, a két hónapos szárazság végén. Ezután kezdett kialakulni az a tradíció, hogy hálát adjanak Istennek, amikor például jó termésük volt, vagy egy háborúban győzelmet arattak. 1777-ben a Kontinentális Kongresszus a Saratoga városánál aratott, csodával is felérő győzelem után meghirdette az első országos amerikai hálaadás napját. 1789-ben Washington elnök is érvelt a közös hálaadás és imanap mellett. A hálaadás napját, amely a jókedvről, az ajándékozásról, a családi együttlétről és a közösségi imáról szól, 1863 óta november negyedik csütörtökjén ünneplik az Egyesült Államokban. A ma már inkább világinak tartott hálaadás 1941-től kezdődően lett hivatalos nemzeti ünnep.

A köszönetnyilvánítás Isten felé különböző módokon manapság is megmaradt a novemberi ünnepen. Egyházi és vallási szervezetek hálaadással kapcsolatos rendezvényeket tartanak, és karitatív tevékenységeket folytatnak az ünnepnap előtti vagy utáni hétvégéken. A karácsony után második legnépszerűbb családi ünnep az USA-ban. Több millió amerikai indul útnak ilyenkor, hogy otthon együtt tölthesse a napot a családjával. Sok otthonban tartják a hagyományt, ami azt jelenti, hogy imát mondanak az étkezés előtt vagy után.

A hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. 

Feljegyzések alapján azt lehet tudni, hogy amikor a telepesek először ültek le vacsorázni a wampanoag indián törzs tagjaival, marhahús és szárnyas volt a vacsora. Bár az nem derül ki egyértelműen az írásokból, milyen szárnyast kínáltak a vendégeknek, egy Edward Winslow nevű zarándok feljegyzései szerint a vacsora előtt pulykavadászatot rendeztek. Itt még nyilván (egyébként repülni is képes) vadon élő pulykákról volt szó, melyek Amerika őshonos állatai. 

Állítólag a hálaadás ünnepét 1863-ban kitaláló Benjamin Franklin jelentette ki, hogy az ország valódi jelképei a pulykák, de végül a címerbe, és az Egyesült Államok jelképeként a kopaszfejű réti sas került be. A (ma már háziasított, repülni képtelen) pulykáknak nem maradt más dicsőség, mint a hálaadási vacsora főszerepe.

A hagyományos hálaadás napi menü legfontosabb eleme a pulyka. A filmekből mindenkinek ismerős a „családfő felvágja a sült pulykát”-jelenet, a szárnyas az egyike annak a több milliónak, amelyik nem részesült az elnöki kegyelemben. A „töltelék” a nevével ellentétben nincs beletöltve a pulykába, és rendszerint almás-fahéjas-gesztenyés-diós-gombás-almás-kolbászos-szalonnás püré, a hozzávalók természetesen szabadon variálhatók. A krumplipüré, az áfonya- és az édeskrumpli-szósz kötelező, a desszert pedig általában a sütőtökpite, vagy gyakorlatilag bármilyen sütőtökből készült édesség.  

Manapság nálunk is egyre népszerűbbek, és egyúttal egyre vitatottabbak is a tengerentúlról beszivárgó ünnepek, lsd. Valentin Nap, Halloween, Black Friday és a most ismertetett Thanksgiving. Őszintén szólva én nem túlságosan rajongok egyikért sem. Azonban egy finom vacsora, amelyet esetleg megfejelünk egy szépen megterített asztallal, kis névkártyákkal a meghívottak számára, az évszaknak és az alkalomnak megfelelô díszítéssel, valamint az asztal körül helyet foglaló családtagokkal és barátokkal, máris jó úton vagyunk, hogy megünnepeljük a saját hálaadás napunkat! De ne feledjük, bármi legyen is a menü, a legfontosabb hozzávaló maga a hála. Az életért, az egészségért, az anyagi ellátásért, a szívünkhöz közel álló emberekért. A hála és a köszönetnyilvánítás nem Amerikából származik, hanem egyenesen a szívünkbôl. És ez olyasmi, amit bárhol a világon meg lehet ünnepelni.

 FOLYT. KÖV.!

Források:Internet; Kép forrása: nol.hu;