Míg az egyke a népnyelvi jelentésben a testvér nélküli egyetlen gyermeket, a szakirodalom életformát jelöl, annak gazdasági-társadalmi hátterével együtt. A magyar paraszti társadalomban már a 19. sz. közepén elkezdődött a születésszabályozás, amely viszonylag gyorsan az egyetlen gyermekes család társadalmilag is elfogadott formájához vezetett. Legnevezetesebb egykés területek: Baranya, Somogy, Tolna megyék voltak.

És vajon miért alakult ki ezekben a megyékben ez az életforma? Elsősorban a megnövekedett földtulajdon, az öröklési rend megszilárdulása, az igényesebb élet kialakítása, mind az egykés életforma kialakulását segítette. Aztán lassacskán ez a családmodell divattá vált. Megvetették, sőt, erkölcstelennek tekintették azokat a családokat, ahol több gyermek született. A fiatal asszonyok nagyon vigyáztak arra, hogy ne essenek teherbe házasságuk első éveiben, s ha mégis, jó hogyha fiúgyermekük született. A további terhesség ellen fogamzásgátlással, illetve a terhesség megszakításával védekeztek. Arra is volt példa, hogy a férj inkább szeretőt tartott, nehogy teherbe ejtse az asszonyt.

Az egykés vidékeken nagyon elkényeztették a gyermekeket, ha leány volt az egyetlen utód, ő lett az egész vagyon örököse, így a fiúkkal egyenrangúan nőtt fel, ezért gyakran az asszonyi vezetés érvényesült családon belül. Ez a helyzet, az egyik tipikus területen, a zárt, református ormánsági falvakban óriási bevándorlást vont maga után. Oka az egykézés elterjedésének következményeként fellépő munkaerőhiány volt.  Itt meg kell említenünk a "vőzés" fogalmát, ami azt jelentette, hogy az egykés közösségekben az egykelányok nem mind találtak vagyonilag magukhoz illő legényt, így más helységből, alacsonyabb paraszti rétegből választottak maguknak férjet. Az Ormánságba betelepült lakosság általában katolikus vallású volt, ami néhány évtized alatt e vidék néprajzi képét teljesen átrajzolta

Volt olyan falu, ahol a magzatelhajtást direkt szombat este végezték, azért hogy másnap - vasárnap - az egész falu láthatta az egészségesen megjelenő asszonyt a templomban.

"S az öregek az igazi egykepártiak! Mert ők únják a bajlódást a gyerekkel. Ezért aztán az is szokásban van, hogy az anyós együtt alszik a fiatal házasokkal, - közöttük. Ebben a faluban 1904-ben 127 tanköteles gyerek volt, - ma 66 van. A közeli város orvosa mondja, hogy az asszonyok súlyos betegségekkel kerülnek a kórházba ebből a faluból, mert - talán mióta a kalendáriumokban nincsenek hirdetések - durva vászonból varrott és marószerekkel kevert, olajjal átitatott pesszáriumokat használnak. Egy orvosról is mesélnek, aki nyiltan vallott liberalizmusa szent nevében végzi a beavatkozásokat és mégis éjjel, a kertek alatt bujkálva megy el a »betegekhez«, nehogy feljelenthesse valaki, hogy ott volt, ha történetesen meghalna az asszony. Rábizonyítani nem lehet semmit, - nem is merik elkezdeni, mert tagad s az asszonyok is tagadnak."

"Egy református lelkész mondja - és ez is lemondóan legyint, mielőtt beszédbe fogna -, hogy amikor huszonnégy év előtt a falujába került, irtózatos dolgot tapasztalt: a bába tanácsára az elvett és eltüntetendő magzatot a faluban a disznókkal volt szokás megetetni. Így volt legbiztosabb, hogy nem marad nyoma a bűntettnek. Mikor megbizonyosodott gyanújában, megrendülten, az irtózattól betegen ment el a közeli város ügyészéhez bejelenteni, amit megtudott. Bizonyítéka nem volt. Mindenki tagadott. A pap került bajba, noha az ügyészség is tudta hogy a papnak volt igaza. Az illetékes hatóság azonban csak úgy tudta a bábát kimozdítani az állásából, hogy valami adókihágást, vagy ilyesmit bizonyítottak rá. A pap pedig elkeseredetten, meghasonlottan hagyta abba a nyilt küzdelmet. Falujában hetven házból ma öt gyerek jár iskolába. A magyarok közül. A német gyerekek vígan szaporodnak, ámbár - mondja határozottan megélénkült szemmel a pap -, ámbár már azok között is akad egykés család..."

Mostanában hallottam egy katolikus történészt, aki szerint, ha magyarok mindannyian r.k. vallásúak maradtak volna – ezt számokkal támasztotta alá – akkor lényegesen többen lennénk, és ma nem lenne demográfiai problémánk. Talán igaza van, talán nincs, akár lehet is benne valami, én nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy megítéljem. Csakúgy elmeséltem. 

FOLYT. KÖV.!

Források: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00563/17615.htm; www.foruminst.sk;  Magyar Néprajzi Lexikon; wikipedia.hu; www.foruminst.sk