A napokban könyveket válogattam, és köztük volt A kis herceg is. A regényhez való viszonyom egy ideig meglehetősen ellentmondásos volt. Első olvasáskor tetszett (ami bizony jó rég volt), majd kissé eltávolodtam tőle. A távolodás oka az volt, hogy azok az emberek dicsérték, nevezték kedvencüknek ezt a regényt, akik jobbára nem is olvasták, inkább csak mantrázták a jól ismert részleteket. Gonosz módon egyszer egy kevésbé ismert részletre rá is kérdeztem egy "mantrázótól", akinek természetesen az a rész épp nem jutott az eszébe. Időközben rájöttem, hogy nem a regénnyel van bajom, inkább csak hányok, mikor hiteltelen emberek szájából hallom a "Jól csak a szívével…" és a többi jól ismert, a regénytől függetlenül élő mondatot.   

Ezzel a kis szösszenettel visszahelyezem a művet magam számára, a z őt megillető helyre. Mégis szuper könyv ez "A kis herceg".

Az ajánlásban hívja fel az író a figyelmet arra, hogy könyve nem meseregény, hisz van a műnek olyan rétege, illetve problematikája, amit a gyerekek még nem értenek. Az egyik ilyen megfejtendő rész az idősíkok keveredése. A mű visszaemlékezések sorozata. A történet elején az író saját gyermekkori emlékeit eleveníti fel, a hatéves gyerek beszélgetéseinek tapasztalatait a felnőttekkel való társalgás eredményeiről. Akinek volt, illetve van hat esztendős gyereke,unokája, pontosan érti, miről beszélek.

A történet jelene egy hat évvel ezelőtti beszélgetés. A kis herceg vándorútja egy évig tartott, amelynek az utolsó hetét töltötte együtt a pilótával. Kiderül, hogy a bolygó, ahol a kis herceg él, alig nagyobb egy háznál. A kis herceg mostanáig nagyon magányosan élt, s minden vágya egy barát volt. Ebben a részben jellemző fogalmak, gondolatok: felelősségtudat, vagy az, hogy megértsük, mi dolgunk a világban, mi tesz bennünket egyénivé. Vagyis azok az alapkérdések, amelyeket az emberi élet folyamán egyszer önmagunknak is fel kell tennünk.

Az első fejezetben megismerkedünk a B 612. számú bolygóval, ahonnan a kis herceg származik. Innen indul útjára, hogy barátokat és tudást szerezzen.

Első állomás a király bolygója, ahol megtudja, hogy a király mindenen uralkodik, mégis mikor a kis herceg naplementét kér a királytól, aki elmagyarázza a kis hercegnek, hogy csak azt lehet megparancsolni, ami magától is végbemenne, s mivel nem jött még el a naplemente ideje, ő hiába adna parancsot ilyesmire. A kis herceg hamar átlátja a helyzetet, ezért otthagyja a királyt.

A második bolygón egy hiú ember lakik. Ő nem parancsol, mint a király, hanem azt kéri a kis hercegtől, hogy csodálja őt. A vándor innen is hamar továbbáll. A következő az iszákos bolygója, a negyedik pedig az üzletemberé. Itt a férfi annyira el van foglalva, hogy még a fejét sem emeli fel a vendég érkezésére. A gyermek, akinek mindössze egy szál virág a vagyona, s eközben mérhetetlenül gazdagnak hiszi magát, értetlenül és némi ellenszenvvel tekint arra az emberre, aki úgy gondolja, hogy őt illeti minden körülötte ragyogó csillag. Az ötödik állomás a lámpagyújtogató bolygója. Ez a legkisebb hely, ahol egy nap egy percnek felel meg. A hatodik bolygón, amely lényegesen nagyobb az előzőnél, egy öreg bácsi éldegél, s hatalmas könyveket írogat. A földrajztudós, aki a tudomány embere.

Miután egyenként végigjárta a magány, az önzés, a nyomorúság és a rabszolgaság  állomásait, a kis herceg a Földre érkezik. Itt mindenből több van, amit eddig a világban megismert, még a kedvenc virágából, a rózsából is.

A Földön a kígyóval találkozik először. Hűvös és bölcs, tekergőzik a homokban. A kis herceg tovább bolyong, s hamarosan egy virágzó rózsakert előtt áll, ahol beszédbe elegyedik a virágokkal. Megtudja, hogy nemcsak az ő egyetlen rózsája létezik a világon, hanem itt a Földön hatalmas, virágzó rózsabokrok találhatók. Megismerkedik a rókával, akit annak útmutatása szerint türelmesen megszelídít, majd később talákozik a pilótával is.

A rókától való elválás után egy pályaudvaron találja magát. Lélekben már készül arra, hogy hamarosan el kell hagynia ezt a bolygót is. Ebben a részben tudjuk meg az írótól, hogy a kis herceg már egy éve elhagyta a saját bolygóját. Annak érdekében, hogy hazajusson, a kígyóhoz fordul segítségért. Arra kéri a kígyót, hogy mérgezze meg őt.

A pilóta fölfogja, hogy a kis herceg kizárólag akkor jut haza ha a kígyó halálra sebzi. A gyermek a mese, az emlék világából érkezett a Föld nevű bolygóra. A kis hercegnek a pilótától való elválása - véleményem szerint - a legmegrázóbb része a regénynek. A utolsó percek gyorsan peregnek. A gyermeket a kígyó halálra marja, ő meghal, de testét a pilóta nem találja meg. Hogyan is találná, hiszen a kis herceg mindvégig az ember gyermekkori emlékeinek megtestesülése volt. Az író az utolsó fejezetben leplezi le, hogy mindaz, amit leírt, már hat évvel korábban megtörtént.

Mégis "A kisherceg" az egyik legelgondoltatóbb regény, amit valaha olvastam.

FOLYT. KÖV.!

Források: Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regénye; Kép: konyv.arukereso.hu