"Gratulálok anyuka, kislány! Hogy kívánja megölni?"

Kitaláljátok, hogy vajon, mely országban/országokban teszik fel ezt a kérdést a frissen szült anyáknak? Elárulom: Kína és Észak-India vidéki területein, ahol a gyerek ugyan nagy érték, de csak akkor, ha "fiúból" van. Akik ismernek, tudják, hogy lenyűgöz India. Nagyon vágyom oda, de vannak sajnos az indiai társadalomnak árnyoldalai is. És ezt sem szabad a szőnyeg alá söpörnünk.

A népességadatok szerint a világon mindenhol valamivel több fiú születik, ugyanakkor a természet kiegyensúlyozza a tényt, hogy a fiúk között magasabb a csecsemőhalandóság. Így áll elő az a helyzet, hogy termékeny korban nagyjából azonos arányban vannak a két nem tagjai. Kínában és Észak-Indiában a legfrissebb adatok szerint 100 kislányra több mint 120 kisfiú jut, ekkora különbség - a szakértők szerint - biológiailag lehetetlen, kizárólag emberi beavatkozással lehetséges.

Az ENSZ adatai alapján Indiában a legkockázatosabb lánynak lenni. Bár törvény tiltja a szelektív magzatelhajtást, mégis riasztó számban fordulnak elő ilyen esetek. Egy tanulmány meglepő trendet mutat: a jól szituált, képzettebb réteg körében jellemzőbb ez a lépés, mint a képzetlen, reménytelen szegénységben élők esetében. Annak ellenére van ez így, hogy jómódban élőknek nem okozna gondot a lánygyermek kiházasítása. Nekik megvan a pénzük az ultrahangos vizsgálatra, és ha úgy döntenek, persze az abortuszra is.

A törvény tiltja ugyan, hogy az orvosok közöljék a születendő gyerek nemét a szülőkkel az ultrahangos vizsgálat után. Ennek ellenére megteszik, sőt még az üzleti lehetőséget is meglátják ebben az elképesztő történetben „Fizess ma 5000 rúpiát, hogy spórolj holnap ötvenezret!” – utalnak reklámokban a későbbi költséges hozomány értékére.

Az abortusz mellett másik brutális lehetőség, hogy az anya megszüli a kislányt, majd a család segítségével gyorsan meg is öli. „Ez nem gyerek, ez egy kislány, akit nem tarthatunk meg. Errefelé semmire sem megyünk fiúgyerek nélkül. A lány csecsemő nem számít”. Ennél kicsit humánusabb gyakorlat, ha örökbe adják a lányt. Indiában erre államilag kiépített rendszer van, amelynek keretein belül legálisan meg lehet szabadulni az újszülött kislánytól.

Micsoda ellentmondás! Mindez történik egy olyan országban, ahol Indira Gandhi volt az első női miniszterelnök és a világon a legelső női államfők egyike.

A lánygyereket egyfelől haszontalanabbnak tartják a fizikai munkában, másfelől rengeteget kell rá költeni, amikor férjhez megy. A hozomány még az apró falvakban is több százezer rúpia, vagyis több millió forintnak megfelelő összeg. Aranyak, kelmék mellett egy ágyat, szekrényt, edényeket és készpénzt is adni kell hozományként,illetve még az esküvőt is a lányos család fizeti, így a szegény rétegekben pénzügyileg érthető a gyengébb nemtől való ódzkodás. Ha a terhességet nem szakítják meg, ha nem ölik meg a lánycsecsemőt születése után azonnal, ha nem éheztetik és verik, és túléli a gyerekkort és valamilyen módon eljut addig, hogy férjhez menjen, össze kell szedni a hozományt, ami a legtöbb esetben a lány egész családját tönkreteszik anyagilag.

Hagyományosan az indiai társadalomban a fiúgyermeket jobb befektetésnek tartják azért is, mivel az esküvőt követően a feleség a férj családjához költözik, és gondot visel annak szüleire.

A kormány erőfeszítéseket tesz a leánycsecsemőket érintő kedvezőtlen trend megfékezésére. Az arányeltolódás által leginkább sújtott falvakban kampányt indítanak a lakosság gondolkodásának megváltoztatására. Több ház bejárati ajtaja fölé plakát került, amelyen ez olvasható: „Ha elteszed láb alól a lányaidat, hol találsz majd menyeket?”.

Nyolc lányomat fojtottam meg – meséli nevetve egy indiai nő. Ha egyszer egyik sem született fiúnak, nem volt rájuk semmi szükség. Indiában, Kínában és a világ sok más helyén azért ölik meg, abortálják vagy hagyják az út szélén a kislányokat, mert kislányok, nem pedig fiúk. Rájuk emlékezik az It’s a Girl című dokumentumfilm.

A film számos elhagyott, eladott lány történetét meséli el, valamint olyan nőkét, akik extrém erőszaknak vannak kitéve rossz vagyoni helyzetük miatt. De láthatunk olyan bátor anyákat is, akik vállalják a harcot azért, hogy megmentsék lányaik életét.

Szegénység, kényszer, emberi tragédia… Az It’s a Girl sok kérdést feltesz, válaszolni azonban nem tud rájuk. És ez nem a készítők hibája. Ők bemutattak valamit, amit népirtásnak is nevezhetünk, ám arra egyelőre a legcsekélyebb remény sem látszik, hogy akár felülről, akár alulról jövő kezdeményezések gyökeres változásokat hozzanak.

Az indiai nő, aki elmeséli, hogy nyolc lányát fojtotta meg, nem igazán tűnik szomorúnak. De miért is lenne az? Ahogy ő fogalmaz: „A nőknek hatalmuk van életet adni és életet elvenni." Szerinte ennyi az egész.

Ha a feleség megfelelő hozományt szállít a férjnek, akkor már „csak” azért kell imádkoznia, hogy fiút foganjon. Az indiai orvosok degeszre keresik magukat a nemet meghatározó ultrahangokkal, hiszen, ha kiderül, hogy a magzat lány, máris lehet elvetetni. Ha egy nő nem hajlandó megszakíttatni a terhességet, sokszor a férj tesz róla, hogy elvetéljen – például lelöki a lépcsőn…

Az It’s A Girl remekül felépített, megrendítő film, amely lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerjünk az indiai és kínai társadalom e döbbenetes bugyraiba.