A mai posztom sem hemzseg a jó hírektől, de mégis happy end a vége, ha csak kicsi is.

Magyarországon a statisztikák  cca. 200 ezerre teszik a demens betegek számát. Mint minden másban is, eltérőek a mutatók a nők/férfiak tekintetében. A szakértők szerint mintegy 8 százalék az esélye, hogy egy 60 éves magyar férfi élete hátralévő részében demenciával küzd majd. A nők esetében ez a kockázat 17 százalék körül van (a nők hosszabb élettartalma miatt). A társadalom elöregedése miatt további növekedéssel kell számolni, minden 60 év felett a gyakoriság tízévente duplázódik. Óriási kihívást jelent számukra is biztosítani a méltányos élet lehetőségét.

Világszerte 50 millióra becsülik a demencia előfordulását, de 30 éven belül százmillióra emelkedhet a betegek száma. Napjainkban a világon három másodpercenként  eggyel nő a demenciával élő emberek száma. Mivel a betegség a tudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan, a fejlett országokban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészségügyi-szociális ellátások javítására. Magyarországon is égető szükség lenne rá, de húsz éve alig történik előrelépés. A középsúlyos demenciában szenvedők esetében az önálló életvitel már nehézkes, veszélyes: a beteg rendszeres segítséget igényel, az állandó felügyelet még nem szükséges. A betegség későbbi stádiumában viszont elengedhetetlen az állandó felügyelet.

Mindez azért jutott eszembe, már az, hogy erről írjak, mert a napokban olvastam egy rendkívül rokonszenves holland kezdeményezésről, ami a demens betegek emberhez méltó életét biztosítja.     

Egy kis holland faluban, amit csak „Demenciafalva” néven emlegetnek, a betegek családias környezetben élnek, és a korábbi körülményeikhez nagyon hasonló, aktív időtöltést biztosítanak számukra, és ott mindenki azért küzd, hogy ne a felejtés legyen az úr.

Hogeweyk Amszterdamtól fél órára található, a 18 ezer lakosú Weesp része. A falu elődje egy hatemeletes, kórházszerű demens betegeket ápoló intézet volt. Lakói naphosszat az ágyukban hevertek, vagy a tévé előtt ültek a nappaliban. Az épületet zárva tartották, az ott dolgozók fehér kórházi ruhát viseltek, és a betegek terápiája főleg gyógyszeres kezelésből állt.1992-ben két ottani munkatárs édesanyja közel egy időben halt meg. Az egyik gyászoló megjegyezte, hogy mennyire jó, hogy szüleik gyorsan mentek el, nem pedig egy ilyen intézetben vártak a halálra. Ez indította el azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen 2010-ben megnyitották Hogeweyket. Az intézet létrehozásának költségeit cca. 2/3-1/3 arányban a holland kormány és szponzorok finanszírozták.

A cél, hogy a lakókat, amennyire és ameddig csak lehet, aktívan tartsák, és hogy a korábbi életükben megszokott rutin szerint éljenek. A falunak van boltja, kávézója, sőt színháza van, de működik itt fodrászüzlet, sok a kiskert és a zöldterület is. Egyedül a falut körül vevő kerítés és az őrzött kapu mutatja, hogy nem egy átlagos településről van szó. A faluban nem közlekednek kocsik, buszok, a lakóknak viszont van lehetőségük biciklire pattanni, bár 152 lakó átlagéletkora 83 év,  akikre 240 teljes- és félállású gondozó jut.

A lakók hat-nyolc fős házakban a gondozóikkal együtt élnek. Ha kedvük van, részt vehetnek a napi feladatok elvégzésében, azaz főzhetnek, krumplit hámozhatnak, borsót pucolhatnak, takaríthatnak, moshatnak vagy kertészkedhetnek. Szabadidejükben különböző foglalkozáson vehetnek részt, többek között főző-, klasszikuszene-, bingó- és festőklub, és olvasókör alkalmain. Lenyűgöző, hogy még arra is figyeltek a betegséget ismerők, hogy hasonló érdeklődési körű embereket költöztettek az apartmanokba: aki például korábban kedvelte a művészeteket, az festményekkel dekorált szobában él, ahol gyakran halk zene is szól. A betegek étkezéseit is a korábbi szokásaikhoz igazítják. A falu fő mottója az, hogy a lakók ne érezzék úgy, hogy életük fenekestül felfordult a betegség miatt, illetve hogy az aktivitás, a hétköznapi feladatok stimulálják az időseket.

A szakértők azt mondják, hogy alzheimeres betegek teljesen más valóságban élnek, ezért másként kell hozzájuk közelíteni. Fölösleges vitatkozni a döntéseikkel, mert ezekre egyrészt nem emlékeznek, másrészt nem értik, hogy miért nem helyes, amit tettek.Ha például valaki felesleges vagy furcsa dolgokat vesz a boltban, nem szólnak rá, hanem a gondozók később visszaviszik az árut. Mivel a betegek többsége nem szeret naphosszat egyedül üldögélni, a gondozók odafigyelnek, hogy apró feladatokkal foglalkoztassák őket, így a lakók kevésbé stresszesek.

Noha ez egy látszatvalóság, amit teremtettek, miért is  kellene a valóságot ráerőltetni azokra, akik a betegség miatt amúgy is egyre inkább egy fiktív valóságban élnek? Az eredmények szintén a falut igazolják: a hagyományos otthonokban ápolt demens betegekhez képest Hogewey lakói kevesebb gyógyszert szednek, jobban étkeznek és hosszabb ideig élnek. Mindezért viszont borsos, 5000 eurós havidíjat kér az üzemeltető. Ez nem csak átszámítva számít soknak, hanem az összeg a holland átlagkeresetnek is szinte a duplája az OECD statisztikája szerint. A projekt sikerességét jelzi, hogy ennek ellenére hosszú a bekerülésre várók listája.

A legtöbb szakember egyetért abban, hogy a demencia enyhébb formáinál a betegnek sokkal jobb, ha továbbra is otthon, a megszokott környezetében él, ameddig állapota nem súlyosbodik. (Hogewayben csak súlyos demenseket vesznek fel.)

Egy nemrég elvégzett amerikai kísérlet világított rá, hogy egyénre szabott otthonápolási programmal sokat lehet tenni a betegért. A kísérleti program keretében felmérték az otthon élő, demenciában szenvedő betegek állapotát és körülményeit, különös tekintettel a gyógyszerszedésre és a biztonsági kérdésekre, majd a családdal egyeztetve személyre szabott programot állítottak össze számukra. Odafigyeltek a betegekre, aktív időtöltésre ösztönözték őket, és megadták nekik a szükséges segítséget, így a résztvevők közel tíz hónappal tovább élhettek otthonukban, mint a kontrollcsoport tagjai

Hogeway lakókinak megpróbálják a legjobb körülményeket biztosítani és maximális segítséget nyújtani ahhoz, hogy betegségük ellenére is az idős korhoz méltón tudjanak élni. A program kitalálói így fogalmaznak:

'Attól, mert valaki demens, lehet véleménye, és betegsége ellenére is joga van ahhoz, hogy minőségi életet éljen.'

 FOLYT. KÖV.!

Forrás: wikipedia.org, TEDX, sokszinuvidek.hu.