"Nem mese ez gyermek", idézhetnénk Arany Jánost. Nem bizony, mert tényleg léteznek, valahol az ecuadori esőerdők mélyén olyan pálmafák (Socratea exorrhiza), melyek képesek akár 20 méter távolságot is vándorolni egy év alatt a gyökerük segítségével. Ezt eddig Monty Python Repülő Cirkusza / Hogyan különböztessük meg a fákat elég messziről? című jelenetéből ismertem, ám fogalmam sem volt arról, hogy ez a valóságban is létezik. Persze, nem úgy, ahogy ott, de létezik. Ezek a fák, ha változnak az életkörülményeik, odébb állnak.

Jó kis metafora. Hányszor kerülünk olyan élethelyzetbe, amelyben - az eszünkkel tudjuk, hogy nem lenne szabad benne maradni, hanem egy "Na, Csával" szépen elhúzni onnan. Ám mégsem tesszük. Ha ezek a fák erre képesek, akkor mi miért nem?  Ezernyi válaszunk van rá…

De inkább lássuk a fákat! Ecuadorban, a Sumaco Bioszféra Rezervátum területén fedezték fel a sétáló pálmafákat, melyek képesek a helyváltoztatásra. A Közép- és Dél-Amerikában őshonos fafajták akár 25 méter magasra is megnőnek, és szép lassan vándorolnak az erdőben, ahogy a régi gyökereik helyett mindig újak nőnek. Általában nedves területeken találhatóak, ahol az állandóan újranövekvő gyökereikkel kapaszkodnak a talajon. Ahogy a talaj erodálódik, vagy meglazul, a fa szilárd talaj után kutatva új, hosszú gyökereket ereszt. Miután az új gyökerek megkapaszkodtak, a fa kissé előrehajol és a régi gyökereit a levegőbe emeli. A folyamat, ahogy a fa áthelyezi magát egy szilárdabb területre, vagy olyan körülmények közé, ahol több a napsütés, hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat. A gyökerek akkor is újra tudnak nőni, ha alkalmazkodni kell egy új helyzethez. Ha például egy másik fa rádől egy sétáló pálmára, akkor a gyökerei újranövesztésével meg tudja változtatni a pozícióját, és ki tudja menteni magát a rádőlt farönk alól. Ez a képesség túlélésül szolgálhatott a dél-amerikai esőerdők irtásánál, hiszen a tömeges fairtáskor kialakuló talajerózió ellenére a sétáló pálmafák mindig képesek voltak gyökereikkel megtalálni az új, szilárd talajt.

Komoly irodalma is van a témának, a fák különleges gyökerei úgy néznek ki, mint az Entek lábai Tolkien Gyűrűk ura regényeiből. Természetesen nem képesek gyors mozgásra, szabad szemmel nem is látható mozgásuk. A sétáló pálmafát még a 19. század nyolcvanas éveiben írták le először. Ekkor még azt gondolták, hogy a pálmák különleges gyökereinek előnye, hogy mocsaras vidéken is meg tudnak élni, később derült ki a kutatók számára is, hogy a különleges gyökérzet valójában a helyváltoztatást szolgálja. A fák naponta átlagosan két-három centimétert is mozoghatnak emiatt, de a kutatásokat végző Peter Vrsansky, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja szerint, ahogy már fent említettem, néhány példány akár húsz méterrel is odébb helyezheti magát egy év alatt.

Aki nem ismeri ezt a történetet, biztos hülyének nézne, ha azt hallaná tőlem, hogy ha valami nem tetszik, odébb állok, mint a fa! Pedig tényleg! Na, ezen a poénon még dolgoznom kell.

Folyt. köv.!

Források: BBC, Fotó: Peter Vrsansky; 24.hu;