Bizonyára pimasz kezdés egy ilyen komoly témájú bejegyzés elejére, de mit tegyek, nekem Rabindranáth Tagore nevéről nem a nagy indiai költő jut először eszembe, hanem a fiatalkori iszogatások, mikor a részegség mértékét R.Tagore nevének kimondásával mértük. Kínos. Rég volt. Elkezdem újra, ahogy illik.

Rabindranáth Tagore 1861. május 7-én (159 éve) született Kalkuttában, egy nagy múltú, eredetileg hindu család sarjaként. A népszerű család Pir Ali, hajdani uralkodótól jelentős földbirtokot kapott Dzsorasanko környékén, ez a birtok alapozta meg a család vagyonát. A birtok ára az áttérés volt, így a későbbiekben mint “pirali” bráhmanák váltak hírhedtté. A család ugyan tartotta a hagyományos hindu bráhmanák formaságait, de szabadon társultak a muszlim körökkel is. Áttérésük miatt mind a rokonság, mind a hindu közösség elhatárolódott tőlük.

Az ifjú Tagorét többnyire szolgák nevelték fel, anyja gyermekkorában meghalt, apja folyton úton volt, a családban mindig fontos volt a képzettség s a hagyományos kultúra ismerete, illetve a bráhmanák kultúrájának spirituális és gyakorlati elsajátítása. Rabindranath 1873-ban kapott apjától beavatást a *Brahmo-szamádzs vallásos mozgalmába. Apja egy vallási és társadalmi reformtársaság vezetője volt. Az indiai hagyományok, a szanszkrit irodalom tudósa, a politikai életben is nevezetes férfi. A családi otthonban a gyerekek a felnőttekkel együtt olvasták rendszeresen a hindu vallás ókori szent iratait, az "Upanisad"-okat. Rabindranath iskolás korában már biztonságosan verselt bengáliul, szanszkritul és angolul. Házukban élénk kulturális élet zajlott, otthont adott számos irodalmi folyóirat publikálásának is. 

17 éves korában apja Angliába küldte, hogy jogot tanuljon, de a jogtudomány alig érdekelte, a joggyakorlathoz pedig semmi kedve sem volt. Megtanulta, amit otthon elvártak tőle, de lelkesen vetette rá magát az angol irodalomra és a zenére. Később nemcsak több hangszeren játszott, hanem előbb ismert verseket zenésített meg, majd maga komponált olyan dalokat, amelyeknek ő írta a szövegét is. Ezek máig népszerűek, országszerte éneklik őket. Amikor hazatért, egy hindu mitológiai tárgyú zenedrámával lépett az irodalomba és a művészeti életbe. Itt írta első verses kötetét is, amely Összetört szívek címen jelent meg. Hazatérése után, 1880-ban indította az Új élet című magazint. Egyre gyakoribb szereplője lett az indiai irodalmi életnek, sorra jelentek meg művei, költői pályafutása is ekkor kezdődött. 

1883 decemberében, apja döntésére házasságot kötött az akkor kilenc éves Mrinalinivel, akitől öt gyermeke született, de Tagore nem sok időt tudott családjának szentelni, mert költői és politikai munkássága mellett a családi birtokok irányítása is rá hárult. Ambivalens érzésekkel viszonyult a családhoz. egyrészt odaadó ragaszkodással gondolt feleségére és gyerekeire, másrészt megszűnt számára a családtagok önálló individuuma, s egyre inkább saját életének részévé váltak.

A nyolcvanas években egyre intenzívebben vett részt a politikai életben is. Támogatta a függetlenségi mozgalmakat, de furcsa módon angolokkal együttműködve szerette volna megvalósítani India függetlenségét. Az évek során be kellett látnia, hogy ez lehetetlen.

1901-ben kezdett hozzá nagy álmának, a sántinikétani ásram és egyetem létrehozásához. Tervei szerint ebben az oktatási intézményben a művészetek mellett a tudományok különböző ágai is helyt kapnak, s az oktatás hindu alapokon zajlik. A birtok Kalkuttától százhatvan kilométernyire északra feküdt. Sántinikétan szó jelentése a “béke otthona”. Tagore arra törekedett, hogy ne csak nevében, hanem szellemiségében is olyan békés helyet teremtsen a világban, ahol a művészet és a tudomány a legfontosabb. Az intézmény azóta is működik, sok kiválóságot indított útjára, többek között Indira Gandhi is itt tanult. A költészet mellett Sántinikétan tette világhírűvé Tagorét.

1915-ben megismerkedett Gandhival, aki akkor tért haza Dél-Afrikából. Tagore ekkortájt már Sántinikétanban élt, s egy időre Gandhi is csatlakozott hozzá. Bár tisztelték és szerették is egymást, nézeteik nem voltak azonosak. Gandhi angolellenes volt, céljait európai segítség nélkül kívánta megoldani, életvitelében puritán és lemondott volt. Nagy elszántsága tiszteletet ébresztett az emberekben, s bár sokat tett India felszabadításáért, a politikai életen túl szigorú életvitelének kevés követője akadt. Tagore könnyebben elfogadható volt az indiaiak számára.

Ő az első nem európai irodalmi Nobel-díjas, 1913-ban kapta meg az elismerést. A kilencszázhúszas évek utazással teltek, szinte körbejárta az egész világot. A Nobel-díj előbb széles körű figyelmet, majd irodalmi világhírt hozott a számára.

A Nobel-díjas költő 1926. októberében érkezett Magyarországra. Talán a sok utazásnak tudható be legyengült egészségi állapota, így bécsi orvosa tanácsára kereste meg Korányi Sándor professzort, a neves szívspecialistát. Tagore október 26. és november 12. között tartózkodott Magyarországon, Balatonfüreden gyógykezelték, ahol sétány őrzi emlékét -, és erről versben is megemlékezett. Egyik első fordítója Babits Mihály, aki a világhírű költőt Szent Ferenchez hasonlítja.

Budapesten előadást tartott az indiai filozófiáról, találkozott magyar írókkal és tudósokkal, s Magyarország kormányzója, Horthy Miklós is fogadta. 

Baktay Ervin két könyvet is írt a költőről, majd 1926-ban látogatást tett a sántinikétáni Visva-Bhárati Egyetemen. Tagore 1927-ben meghívta az iszlám tudományok akkor már világhírű tudósát, Germanus Gyulát Sántinikétánba, hogy vegye át az egyetem iszlám tudományok tanszékének vezetését. A professzor első feleségével, Hajnóczy Rózsával érkezett, és több évig maradtak Indiában. Sokan közülünk G.Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz c. művéből ismerte és szerette meg Indiát. 1930-ban két magyar festőnő érkezett Sántinikétánba, **Sass-Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet, akik egyéni látásmóddal ábrázolták a költőt és az indiai tájat, embereket. Boglár Eta, aki indiai férjével élt Sántinikétánban, az egyetem könyvtárában dolgozott, fordításaival számtalan dokumentummal gazdagította a magyar Tagore-kutatást.

Tagore utolsó éve (1940) gyötrelem volt, noha művészileg gazdag időszakot élt meg, az egészsége drasztikusan megromlott. Ősszel összesett és hatvan órán keresztül volt kómában, telefon nem lévén Sántinikétanban, többnyire orvosi segítség nélkül. Következő nyáron, július 25-én hagyta el Sántinikétant. Kalkuttába indult, vissza az atyai házba. Búcsúzáskor az egész ásram a háza köré gyülekezett, a költő azonban túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy munkatársaihoz vagy tanítványaihoz akár néhány szót is intézzen. Tanítványai a lába porát sem merték levenni – ami a tisztelet és a követés, az alázatos tanítványi helyzet kifejezése – nehogy megzavarják vagy fárasszák.

Két héttel később 1941. augusztus 7-én délután, Észak-Kalkuttában, a ház egy felső szobájában, ott, ahol született, eltávozott Rabindranath Tagore. 80 éves volt.

Otthon és a nagyvilágban nagy hírű tekintély volt, de egyik indiai politikai árnyalattal sem tudott egyetérteni. A békés szabadságvágy gyanús a harciasok előtt, még gyanúsabb a szabadság ellenfeleinek szemében. Közben otthon is, a nagyvilágban is a legolvasottabb írók, költők közé tartozott. És reménykedve bízott a - békésen eljövendő - nemzeti szabadságban.  

Folyt. köv.!

* Brahma Szamádzs A Rám Mohan Roj alapította vallásos nemzeti mozgalom, mely a hindu és keresztény hagyományokat igyekezett hindu szellemben egyesíteni. Nézetük szerint a túlburjánzó szertartások felszínessé tették a hitet és vallásgyakorlást, ami így érthetetlennek tűnt a nyugatiak számára. Ezért elsődleges céljaik közé tartozott, hogy európaiak számára is megnyissák a hinduizmus kapuit.

** https://moravcsikandi.cafeblog.hu/2017/03/23/ket-magyar-festono-rabindranath-tagore-santiniketani-egyetemen/

Forrás: wikipedia.org, wikipedia.hu; YouTube; balatonlike.hu

https://www.nobelprize.org/prizes/literature/1913/tagore/biographical/, https://terebess.hu/keletkultinfo/tagorevers.html; 

http://bhaktipedia.org/magyar/index.php-n=lexikon.brahma_szamadzs.html