Francisco de Goya Boszorkányszombat című festménye 

Az ismerős mondatot Könyves Kálmán királyunk mondta a híres boszokánytörvény után, aminek köszönhetően jóval kevesebb boszorkányper volt nálunk más országokhoz képest, de a számuk így is mintegy ezerre tehető.  Noha elsősorban a nőket vádolták, olykor-olykor férfiakra is rásütötték a boszorkányság vádját. Hazánk egyik legnagyobb boszorkányperére 1728-ban, Szegeden került sor, ahol elégették többek közt a város egyik korábbi bíráját, Rózsa Dánielt is, illetve, az őt megvádoló bábaasszonyt, Kökényné Nagy Annát. A XVIII. század elején élő bábaasszony a szegedi boszorkányper kulcsfigurája volt.

Boszorkányperek

1574. Bornemisza Péter tudósítása a Pozsony vidékén elégetett boszorkányokról

"Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhatnék, kik éjjel macska képébe szökdécselők, sok lovagok módjára járók voltak, tombolók, tánczosok, részegesek, paráznák egymás között, kik féllábbal kis gyermecskéket czégérbe tettek ki, kik sok kárt, csintalanságot miveltek, kik közzül nem régen is 1574 esztendő tájban Poson felé sokakat bennek megégettenek. Kik szörnyű dolgokat vallottak, kiknek ugyan királyné asszonyok van és annak szavára rettenetes dolgokat mivel az ördög. De mind azért, hogy végre elveszesse őket."

Selmeczbánya. 1581. Egy Borbála nevű asszony holttestének elégetése, ki halálos ágyán bevallotta, hogy boszorkányságot űzött. 

"Egy Borbála nevű asszony halálos ágyán vallomást tett, hogy az ördöggel szövetkezve boszorkányságot űzött, magzatelhajtást gyakorolt s az oltári szentséget is meggyalázta. Nem lévén már éltében büntethető, holt testét égették el."

A híres szegedi boszorkányper

Az 1700-as évek elején rendkívüli nyugtalanság jellemezte Szegedet. A török hódoltság alóli felszabadulás után megnőtt a csavargók és koldusok száma, egyre több összetűzés volt a városban, majd az 1720-as években a területet hosszan tartó aszályos időszak sújtotta. Nem volt csapadék, amely a termés gyarapodását elősegítette volna, így kiürültek a magtárak, majd a hosszan tartó szárazság után hatalmas vihar tépázta meg a várost. A papok szerint ez a sok csapás az ördög, valamint a vele cimboráló boszorkányok műve lehet. 

Szeged azon részén, melyet ma Boszorkányszigetnek neveznek, 1728. július 23-án 12 boszorkányt kötöztek négyesével cölöpökhöz, majd máglyán megégették őket. A máglyán való kivégzés látványos volt. Az összegyűlt tömeg elégedetten állapíthatta meg, hogy ellenségeik – akik jégesőt és szárazságot, szegénységet és betegséget hoztak városukra –, megbűnhődtek tettükért. A kivégzés előtt mindannyian kínvallatások mellett átestek a vízpróbán és mérlegpróbán, ahol valamennyien könnyűnek találtattak, ami az akkori hiedelem szerint egyet jelentetett azzal, hogy boszorkányok. A szegedi pörnél a boszorkánynak hitt asszonyokat kivitték az Alsó-Tiszapartra, ahol a keskenyebb és sekélyebb mederben kötelekre kötözve vízre lökték őket. Három öregasszony vízbefúlt, a többiek azonban a felszínen maradtak, ez rájuk nézve súlyos bizonyító körülmény volt. A "próba" abszurditását az mutatja, hogy a vízbefúlt asszonyok ugyanúgy máglyán végezték (nem temették el őket), mint akik túlélték a próbát, azaz fennmaradtak a vízen. Az életben maradtakat még tűvel is megszurkálták, hogy az ördögi jegyek láthatóvá váljanak: úgy hitték, ha a sebek nem kezdenek vérezni, az a boszorkányság bizonyítéka. Bizonyíték volt az is, ha valakin sátáni bélyegeket fedeztek fel, pl. egy nagyobb, testük "különös helyén" levő anyajegy is. 

A  közvélemény kezdetben Kökényné Nagy Anna bábaasszony személyében állapodott meg, aki betegek gyógyításával foglalkozott, de bábaként a város asszonyainak termékenységét is felügyelte. Kökényné rossz természetű, veszekedős asszony volt. A terméketlen, éhínséges idők morális pánikja őt tartotta felelősnek a sorscsapásokért, ám azt senki sem tette szóvá, amíg Kökényné szabadon járt-kelt a városban. De erről csak akkor mertek nyíltan beszélni, amikor elfogták, ekkor szonban a félelmeiktől felszabadult emberek vádaskodó tanúvallomások áradatát zúdították a bába nyakába. A tortúra után Kökényné nyelve is megoldódott. Mivel az egyenlőtlen bírósági párbeszédben ő maradt alul, sorra mártotta be azokat a személyeket, akikkel korábban baráti kapcsolatban volt. A vádaskodások következménye képpen a város tömlöcei egykettőre megteltek boszorkányokkal. A tömlöcben lévők vallomásai szerint a szegedi boszorkányok valóságos katonai szervezetbe tömörültek. Volt kapitányuk, hadnagyuk, strázsamesterük, zászlótartójuk, dobosuk, trombitásuk. A zászlót az egyik boszorkány dióhéjban őrizte. A dob lóköröm volt, verője szamárlábszár. A trombitát szamárcsontból vájták. Plutó, egyesek szerint Dromó ördögnek esküdtek fel, aki jegyet nyomott testüknek egy illetlen részére, meg kellett tagadniuk a keresztény hitet, és nagy vigasság közepette közösülniük is kellett vele.

A boszorkányszervezet többségében szegény városi polgárokból állt, de akadt köztük egy ismertebb személy is, ez esetben Szeged város egykori főbírája, Rózsa Dániel lehetett. A 82 éves Rózsa Szeged egyik legvagyonosabb polgára volt. Képviselte a várost a pozsonyi országgyűlésen, volt városi tanácsnok, majd főbíró. A gyors vagyoni és politikai karriert befutó, szorgalmával juhászbojtárból fölvergődött birtokos gazdának számos irigye akadt. Az idős Rózsa a kÍnzások következtében megtört, és a jegyzőkönyvbe már azt mondta, amit hallani akartak tőle. Társaival együtt egy akó pénzért hét esztendőre adták el a csapadékot a töröknek. A vád szerint az esőt egy zacskóba kötötte el, amit hordói alá rejtett.

Az elbeszélés hiedelmei mögött egyértelműen kiderül a központi hatalom által megfogalmazott törekvés, hogy minden személyt meg kell regulázni, aki a pogány törökkel  közösséget vállal, ahonnan politikai vagy vagyoni hasznot remél.

A pert követő időszakban Szegeden még számos halálos ítéletet hoztak különböző boszorkányvádak alapján. Ennek a bécsi udvar, pontosabban Mária Terézia vetett véget 1755-ben hozott döntésével: betiltotta a boszorkánypereket az egész Osztrák-Magyar Monarchiában.

 Folyt. köv.!

Forrás: 

• http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_szegedi_nagy_boszorkanyper_1728;
• http://szegedtourism.hu/hu/szegedi-legendak-boszorkanyperek-szegeden/
• http://boszorkanyper.atw.hu/
  https://www.origo.hu/itthon/20060413aszegedi.html
  https://www.delmagyar.hu/szeged-es-kornyeke/szegedi-legendak-tizenket-embert-egettek-el-elevenen-4191499/
  https://hu.wikipedia.org/wiki/Boszork%C3%A1ny%C3%BCld%C3%B6z%C3%A9s
• YouTube
• Képek forrása: delmagyar.hu