A náci Németországban egy SS orvos iszonyatos emberkísérletek sorozatait végezte. Célja az volt, hogy mesterséges eszközökkel egy felsőbbrendű fajt hívjon életre. Ő volt dr Josef Mengele, aki  borzalmas eredményű emberkísérletei nyomán érdemelte ki a „Halál Angyala” nevet.

Tíz nappal azelőtt, hogy az előretörő szövetséges haderők végigsöpörtek az országon és felszabadították az auschwitzi tábort, Mengelének el kellett hagynia a táborban lévő laboratóriumát. Miután másfél évig tevékenykedett Auschwitzben, Mengele nem volt képes otthagyni a művét. Szemtanúk állítják, hogy az iratait és a kutatási jegyzőkönyveit, valamint az orvosi táskájában még a kísérletekből származó tárgylemezeket és vérmintákat is magával vitte.

***

Az 1960-as évek végén különös dolog történt Cândido Godóiban. Ebben a brazíliai városban robbanásszerűen megnőtt az ikerszülések száma. Meggyőző, logikus magyarázat nincs a jelenségre. Akkortájt, amikor megkezdődtek az ikerszülések, "véletlenül" ugyanazon a helyen is, többen látni vélték dr. Mengelét. A mintegy 80 család alkotta közösségben állítólag nem kevesebb mint 44 ikerpár él, amelyek többsége szőke és kékszemű. Mindez véletlen lenne? Az kétségtelen tény, hogy az orvos éveken át kísérletezett ikreken Auschwitzban, hogy rajtuk keresztül jusson el az áhított árja faj megteremtésének kulcsához. Elképzelhető, hogy ő bukkant fel az 1960-as években a dél-amerikai városkában, hogy ott tovább kísérletezzen?

Voltak farmerek, akik elmondták, hogy az "ismeretlen" megpróbálta meggyőzni őket arról, hogy el tudja érni a szarvasmarháik minőségi javulását.

Felírt nekik valamiféle gyógyszert, és azt ígérte a farmereknek, hogy elő tudja segíteni a teheneik ikerszülését. Az 1950-es években nagyjából az egyetlen dolog, ami növelhette a tehenek között az ikervemhesség arányát, az a növekedési hormon lehetett. A növekedési hormon serkenti egy IGF nevű fehérje termelődését, a magas IGF szint pedig mind az embernél, mind a szarvasmarháknál összefüggésben áll az ikerfejlődéssel.

Tény, hogy Mengele háborút követő életéhez számtalan furcsa történet kötődik. Egyes beszámolók szerint a dzsungel sűrűjében érte a vég, ahol együtt élt a bennszülöttekkel. Mások szerint a CIA-nak dolgozott. Talán a Cândido Godói-hoz fűződő történetek sem különböznek ezektől. Mi több, az 50-es években még mindig Buenos Aires-ben élt. 1949-től, amikor megérkezett Buenos Airesbe, egészen 1959-ig nem ismert, hogy mit csinált ott. Ekkor azt tehetett, amit csak akart.

Az 1950-es évek közepén Mengele Fadrofarm néven céget alapított. Az iratok és minden egyéb arra utaltak, hogy ez egy gyógyszerészeti cég volt. Állatgyógyászati termékeket importált, és később a humángyógyászat irányába is terjeszkedett.

Az argentin Jorge Camarasa történész Mengele: the Angel of Death in South America című könyvében a doktor utolsó éveit próbálta rekonstruálni. A városka lakóival folytatott beszélgetések során arra következtetett, hogy az őket felkereső orvos Mengele lehetett. Az író szerint az orvos először az argentin tehenekkel kísérletezve megnövelte a tejhozamot. Amikor értesült róla, hogy Adolf Eichmann izraeli ügynökök fogságába esett Mengele Colonias Unidas-ban talált menedéket, és onnan 1963-tól folyamatosan felkereste a környező városkákat. Nagyjából ekkor kezdődtek Candido Godoiban a titokzatos ikerszülések is.

A kutató szerint a városka gyakorlatilag Mengele genetikai laboratóriumává vált, saját fejlesztésű gyógyszerekkel kezelte a nőket. A helyi gazdálkodók teheneit emberi embriók kihordására igyekezett rábírni. A helyiek rajongtak a kulturált orvosért, hiszen segített megsokszorozni az állatállományt, és az ikerszülések miatt ma is szívesen emlékeznek rá a könyvben megszólalók.

A városka lakóinak többsége tényként kezeli, hogy Mengele kísérletezett velük, így az ikrek városában múzeum is foglalkozik a különös jelenséggel. Az, hogy tényleg Mengele volt e az "ismeretlen", ezidáig csupán  megkérdőjelezhető történeteken alapult, amelyek elbeszélői már nem élnek.

 FOLYT. KÖV.!

Forrás: ng.hu; mult-kor.hu; wikipedia.org; vilagtitkai.com; Kép: Mengele és az ikrek; sziszak.hu