Jan van Eyck: A bárány imádása (Genti szárnyas oltár), 15. sz.

Gyakran használunk olyan szólásokat, közmondásokat amelyek valójában bibliai idézetek. Az egyik klasszikus példa az „Aki másnak vermet ás, maga esik bele” közmondásunk, amelynek eredetijét a Példabeszédek könyvében találjuk. " Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza. ^"(Péld. 26, 27)

Aztán vannak szavaink is, amiket anélkül használunk, hogy tudnánk az eredetéről – ilyen a közbeszédben használt bűnbak szavunk is. A kifejezés eredetileg Mózes harmadik könyvéből származik, ahol egy kecskebakot szemelnek ki száműzetésre a sivatagba, a közösség bűneit átruházva rá. A bűnbak egy kiválasztott kecskebak volt, ami az emberek bűneinek szimbolikus eltávolítását jelképezte.

²¹Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra kijelölt emberrel a pusztába, 

²²hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy kietlen vidékre. Az az ember pedig hajtsa ki a bakot a pusztába.  (3Móz 21,22)

A szertartás része volt az engesztelésnapi ünnepségnek. Évente egyszer, jom kippur napján a jeruzsálemi Szentély főpapjának két tökéletesen egyforma, hibátlan kecskét kellett kiválasztania. Két pergamen darabra szöveg volt felírva, az egyikre az, hogy „Istennek” a másikra az, hogy „bűnbaknak” (héberül „Azázel”), majd sorshúzással döntötték el, melyik kecske legyen az Istennek szánt áldozat és melyik, a zsidó nép vétkeit viselő kecske. A főpap meggyónta az izraeliták összes bűnét és azokat képletesen a második kecske fejére rakta, amelyik aztán jelképesen elvitte a pusztába. A megölt kecske vérével bekente a szent fátyol mögötti oltárnak szarvait, és a vérből a frigyláda elé valamint a fedelére hintett.  A magyar bűnbak szó a német Sündenbock tükörfordításával jött létre.

A pszichológia divatos elmélete a „bűnbak-képzés”, ami zanzában azt jelenti, hogy olykor egy ártatlan embert/embereket egy közösség megtesz a bajok okának. Számtalan ilyen esettel találkozunk a történelemben. A Bibliában szereplő bűnbak arra való, hogy Isten népe elismerje vétkeit, szembenézzen azokkal és elhagyja azokat. Épp az ellenkezőjét jelenti annak, amilyen értelemben ezt a szót ma hasznájuk: akik elküldték a bakot a pusztába, azok nem másokat okoltak a bajokért, hanem Isten előtt vallást tettek bűneikről. Sir James Frazer skót szociál-antropológus szerint a bűnbak-rítus nem elszigetelt jelenség. Számos ősi társadalomban rábukkantak hasonlóra. Vajon miért jutottak az emberek itt is, ott is ugyanarra a hitre, hogy léteznek istenek, akik ugyan megtorolják a bűnt, ugyanakkor áldozat révén kiengesztelhetőek? Ha mindez ennyire egyetemes, lehet, hogy ma is ott szunnyad agyunk mélyén? A bűnbak-rítusok brutalitása már a múlté, de ma is léteznek bűnbakok, akiknek már nem átadják, hanem tulajdonítják a bűnöket. 

Folyt. köv.!

FORRÁSOK:  Wikipedia, Magyar Biblia Társulat Új fordítású bibliája (2014); 3Móz 16. fejezet; tudomány.blog.hu.; http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=b&qsearch=&qdetail=1366; Zsido.com;