Arra a kérdésre, hogy melyik lenne az a könyv, amit egy szigetre magammal vihetnék, akkor hosszas vívódás után Hamvas Béla Karnevál vagy Szerb Antal Utas és Holdvilág című regényei közül valószínűleg az utóbbi lenne a győztes.

„A legrokonszenvesebb vonása, hogy nagyrészt Olaszországban játszódik. Ezenkívül főképp a nosztalgiáról van szó benne. A nosztalgiáról általában, arról a nosztalgiáról, ami túlmegy a honvágyon, az ember vágyán az ifjúsága után, arról a nosztalgiáról, ami minden vágy alján a teljesülhetetlenséget jelenti. Ebből is látható, hogy romantikus a regény. Esti olvasásra készült.”

"Ezekkel a szavakkal jellemezte Szerb Antal egy 1937-es interjúban akkor még kiadatlan regényét." A regény szorija: egy fiatal pár olaszországi nászútra indul, ám a férjben, Mihályban a velencei sikátorok ellenállhatatlan vágyat ébresztenek elvesztett kamaszkora iránt. Megszökik feleségétől, és sorra felkeresi ifjúsága még életben lévő szereplőit. Közben mégis leginkább halott barátja, Ulpius Tamás foglalkoztatja. Tamás húga, Éva segítségével Mihály is majdnem öngyilkos lesz, ám végül mégis az életet választja, hiszen „ha az ember él, még mindig történhet valami".

Ez a regény lesz az idei nyaralásunk bédekkere. Aki olvasta, tudja, hogy minden Velencében kezdődött.

Korán reggel indulunk Szentendréről, késő délután érünk Velencébe. Velencét már többször bejártuk, de egy-két órát most is eltöltünk a sikátorokban, ahol Mihály úgy érezte, hazaérkezett.

Velence – Ravenna – Montefeltro-hercegség

„Egyedül akarta megnézni a híres bizantin mozaikokat, Ravenna legfőbb nevezetességeit. A ravennai mozaikok… azok saját múltjának műemlékei voltak. Az asztalra könyökölve nézték a képeket, és a képek arany háttere úgy csillogott feléjük, mint ismeretlen forrású fény a bányafolyosó mélyén.”

Ravenna után Santarcangelónál lépünk be az Appenninek völgyeibe, az Umbria határán elterülő egykori Montefeltro - hercegségbe.

Urbino – Gubbio – Assisi – Perugia

„Egyáltalán csodálatosan ősi ez a Gubbio: az umber érctáblák, a halottak kapui… Talán az a farkas is, amelyet Assisi Szent Ferenc megszelídített, valami ősi, itáliai istenség lehetett, Romulus és Remus farkas-anyjának rokona, aki így él tovább a legendában. Milyen különös, hogy Ervin éppen ide került..”

Bejárjuk Urbinot, Itália egyik legszebb városát, a Montefeltro-hercegek központját, Raffaello szülővárosát. Megnézzük Itália első reneszánsz palotáját, amely Mátyás királynak is mintául szolgált a budai várhoz. Majd Mihály útvonalát követve Umbriába utazunk. Megállunk Gubbióban, ahol végigjárjuk az általa felfedezett via dei Consolarit, és felmegyünk Sant’Ubaldo kolostorába, ahol Pater Severinusszal találkozott. Assisiben letekintünk a városra, és megnézzük a kora reneszánsz másik alapművét: Giotto freskóit a Szent Ferenc-bazilikában.

Perugia – Trevi – Spoleto – Norcia 

„A kis vonat Norciába ment, fel a hegyek közé. Mikor kiszállt, már a Sibillini-hegyek álltak előtte, kétezer méternél magasabb ormaikkal és jobbra a Gran Sasso, Olaszország legmagasabb hegycsoportja. Gyalog vágott neki a hegyeknek, kis hegyi falvak körül csavargott.”

„Szálljon ki Perugiában. Nagyon régi város.” Perugiából, Umbria fővárosából indulva követjük tovább Mihály útját fel Norciáig, Szent Benedek szülővárosáig, ahol, ha lesz időnk, felmegyünk Castelluccio középkori városkájába is. Útközben megnézzük Trevit, hogy megismerjünk meg egy jellegzetes umbriai hegyi városkát, és Spoletóban, hogy megnézzük a longobard-kori San-Salvatore-bazilikát  és a gótikus székesegyházat.

Todi – Civitella del Lago – Orvieto 

„Csupa hegyi város. Nálunk az emberek mindig a völgyekbe építkeztek, a hegyek alá, itt pedig fel a hegyre, a síkság fölé. Vajon miféle ősi ellenség képe élt az alapítók idegzetében, micsoda iszonyat elől menekültek mindig felfelé, a meredek sziklák oltalmába? Ahol a síkságból egy domb nőtt ki, oda mindjárt várost építettek.”

Todi varázslatos kisvárosa Jacopone da Todi, a középkori ferences misztika legnagyobb költőjének szülőhelye, a koldulórendi gótika egyik legszebb példája. Innen felmegyünk egy egészen kicsi középkori hegyi település, Civitella del Lago óvárosába, ahol bejárjuk a labirintusát, és élvezzük a Tiberis-völgy csodálatos panorámáját. Ha lesz időnk, megnézzük Orvieto etruszk városban a bazilikát lenyűgöző korai reneszánsz freskóciklusaival. 

Arezzo – Siena – San Gimignano – Borgo San Lorenzo

„Siena után pedig nagyon vágyódott, mert most, hogy apátiája elmúlt, Olaszország városai megint édes-kínosan kezdték követelni, hogy megnézze valamennyiüket, és élje át titkukat, amíg nem késő. Siena volt a legszebb olasz város azok közt, amiket Mihály eddig látott. Szebb volt Velencénél, szebb a nemes Firenzénél és az árkádos, édes Bolognánál is.”

Arezzóban megnézzük Piero della Francesco legnagyobb művét, a Szent Kereszt ciklust a ferencesek 14. századi templomában. Innen Toszkánába megyünk, először Sienába, amely, akárcsak Mihály számára, a mi utunknak is az egyik fénypontja lesz. A dómban, a Signorián és a Santa Maria della Scalában megcsodáljuk a könyvben többször is emlegetett „sienai primitíveket”, a korai reneszánsz festészet sienai változatának képviselőit. Továbbmegyünk a közeli San Gimignanóba, abba a kisvárosba, amely – ismét csak Ushgulihoz hasonlóan – a legépebben őrizte meg középkori lakótornyait. És ez az a település, ahol még sosem jártunk.

„Mindenfelé viruló gyümölcsfák árasztották az évszak átható ujjongását, és különös, csavart ágú eperfák, halvány, olasz-zöld olajfák és azok a lila virágú, nagy fák, amelyeknek a nevét senki sem tudta Mihálynak megmondani. Nappal a gyalogló akár ingujjban járhatott, az éjszakák még hűvösek voltak, de nem kellemetlenül.”

Sajnos, itt véget ér az idei utazásunk, És irány vissza Szentendrére!

Ez van Pajtikák! Vigyázzatok magatokra!

Forrása: líra.hu;  utikonyv.eu;  Szerb Antal: Utas és Holdvilág; Pixabay (képek)