Margarete von Waldeck, forrás: rokagomba.wordpress

Biztos vagyok benne, hogy a Grimm mesék eredetijét soha senki nem olvasná gyermekeinek, hiszen jól tudjuk, hogy az eredeti horrorisztikus és néhol pajzán mesék a felnőtteknek készültek. Leplezzünk le közülük néhányat!  

Hófehérke és a hét törpe szerzői a Grimm testvérek. Az eredeti mese egy kicsit morbidabb, mint amit a gyerekeinknek mesélünk. Az egyik változat szerint a királynő Hófehérke máját és tüdejét kérte, amelyet aznap vacsorára tálaltak volna fel neki. A történet vége is más az eredeti verzióban: a lányt nem a herceg csókja ébresztette fel, hanem amikor a lóra feltéve vitték a kastélyba, az egyik zökkenőn esett ki az alma a torkából. Persze azt nem tudjuk, hogy a herceg mit akart tőle, és miért vitte a holttestet a kastélyba. A Grimm mese vége is bizarr: a királynőnek vörösen izzó vascipőkben kellett táncolni élete végéig. 

A történetnek sok eredetije van, ezek egyikének magyar vonatkozása is akad: a legtöbben ugyanis úgy vélik, hogy az 1270 körül élt magyarországi Berta legendája szolgáltatott alapot a meséhez. Az Adenes li Rois versében megörökített történetben már Kis Pipin felsége, Berta életének egyik legendája elevenedik meg: a nőt nővére az erdőbe küldi, hogy ott meghaljon, ám a gyilkosok szíve megesik rajta, így elengedik. Az erdei bíró, felesége, és két lányuk fogadja be, mígnem Pippin találja meg, és viszi magával újra. Ezen sztorinak valóságalapja nincs, és történetileg sem hiteles.

A másik állítólagos Hófehérke: Margarete von Waldeck lehetett, aki az 1500-as években élt, Németország észak-nyugati részén, Waldeckben. A lány édesanyja halála után, Brüsszelbe került a gazdag rokonhoz. Amikor 17 éves lett, szépségét trubadurok énekelték meg, így nem csoda, hogy II. Fülöp spanyol király is felfigyelt rá, még a kezét is megkérte. Valakinek azonban útjában állhatott a lány, mert Margarete már a kézfogót sem élte meg. Kézzel írott testamentuma, remegő, kusza sorai egyértelműen azt sejtetik, hogy mérgezés áldozata lett. A mai napig nem derült ki, hogy ki volt a gyilkosa, egy biztos, hogy a mostoha anyja gyanú felett állt, mert ő már Margareta halála előtt eltávozott az élők sorából

Kékszakáll: Gilles de Rais, forrás: wikipedia.org

A Kékszakáll történet már a Grimm testvérek által megírt változatban is  elég erős, (az eredeti Charles Perrault-tól származik). A Grimm változatban Kékszakáll újdonsült feleségét elviszi magával meseszép kastélyába, ahol rengeteg szoba van, mindegyikben más és más csudálatos dolog található. Pénz, ruha, ékszerek, ami szem szájnak ingere. Egyszer Kékszakállnak el kellett utaznia, és asszonyra bízta a szobák kulcsait azzal a kikötéssel, hogy van egy helyiség, ahova nem teheti be a lábát. Az asszony persze nem bírt a kíváncsiságával és bement a tiltott szobába, ahol rátalált az előző feleségek holttesteire. A feleség hamar lelepleződött a férje előtt, ugyanis a kulcs, ami a szobát nyitotta, vérezni kezdett. A nőt végül a testvérei mentették meg a haláltól.

Az igazi Kékszakáll valóban létezett. Egy kegyetlen sorozatgyilkos volt. Gilles de Rais, a XV. században élt, a francia hadsereg marsallja volt, és az egyik leggazdagabb földbirtokos. Szenvedélyei az alkímia és egyéb okkult tevékenységek voltak. Ezek miatt perbe is fogták. A 49 pontból álló bűnlajstromában a vádak tiltott varázslatok, szodómia, ördögidézés, sírgyalázás, templomgyalázás, tiltott könyvek tanulmányozása, több, mint száz gyermek megkínzása és lemészárlása, élő és halott gyermekkel való fajtalankodás voltak. Abban az időben az a pletyka járta, hogy a vádlóinak kizárólag a vagyonára fájt a foga, amit halála után meg is kaparintottak. A vádlott csak kínzás hatására vallotta be bűneit. Érdekes módon a gyilkosságokat részletesen, élvezettel adta elő bíráinak, mintha semmi kivetnivaló nem lenne abban, hogy valaki haldokló gyermekekkel paráználkodik. Hogy az igazat mondta-e el ily kéjesen vagy a hazugságot akarta jól elhitetni, nem tudni, de azt igen, hogy 1440. október 26-án kivégezték.

Aranyhaj és a nagy gubanc, illetve Rapunzel és Rumpelstiltskin avagy a perverz törpe. A szépséges szőke lányt egy gonosz boszorkány börtönbe záratta, ahonnan a szerelme kiszabadította. Ez a Disney sztori.

Ehhez képest az eredeti Grimm mese szerint egy apuka azt hazudta a királynak, hogy a lánya arannyá tudja fonni a szalmát. El is került a lány az udvarba, ahol egy üres helyiségben magára hagyták, hogy dolgozzon, de mivel sehogy se sikerült neki arannyá fonni a szalmát, keservesen sírni kezdett. Egyszer csak előkerült egy a törpe, aki három alkalommal is felajánlotta neki a segítségét, eleinte csupán egy-egy ékszerért cserébe. A harmadik alkalommal a törpe azt kérte a lánytól, hogy ha királyné lesz, és gyermekei születnek az elsőszülöttet adja neki. A lány kínjában beleegyezett. Miután megszületett az első gyermeke, meg is jelent érte a törpe. A királyné azonban nem akarta odaadni a gyermeket, ezért rávette a törpét, hogy csak akkor kelljen teljesíteni az ígéretét, ha három nap alatt nem sikerül kitalálnia a törpe nevét. Szerencsére a királyné egyik szolgálója meghallotta, hogy a törpe részegen dajdajozva saját nevét kiabálja. Így tudta a királyné megmenteni a csecsemőjét. 

Az 1857-ben módosított mese alapján azonban a végén a törpe saját magát tépte ketté. De egy ezeknél is korábbi változatban a törpe a lány nemiszervébe akart bekukucskálni, ahová egy szerencsétlen pillanatban be is ragadt.   Na ez már 18-as karikáért kiállt. 

És az “igazi” történet: egy kis-ázsiai pogány kereskedő valamikor a III. században annyira odavolt a szépséges lányáért, hogy minden kérőt elküldött a környezetéből. Amikor el kellett otthonról utaznia, a lányt egy toronyba zárta. A lány időközben keresztény hitre tért, és amikor az apja legközelebb is bezárta, olyan hangosan imádkozott, hogy az egész város visszhangzott tőle. A prokonzul követelte, hogy a kereskedő mondjon le a vagyonáról vagy ölje meg a lányt, amennyiben az nem hajlandó megtagadni új vallását. Ezek után szerintetek hogy döntött a szerető apuci? Hát persze, hogy lefejeztette gyermekét, de aztán ő sem úszta meg a dolgot, ugyanis halálos villámcsapás érte. A lány Szent Barbara néven, mártírként vonult be a legendáriumba. Csak hát időközben, valahogy kimaradt a meséből az aranyhaj. Mondhatnánk: “Lepsénynél még meg volt “. 

Csipkerózsika Charles Perrault 1687-es történetében, majd a Disney történetben is a varázslatos leányzó egy orsóval megszúrta a kezét, majd ennek következtében száz évig szunyókált, míg egy herceg csókjától magához nem tért. A herceggel aztán egymásba szerettek, és boldogan éltek jó sokáig. Az eredeti mesében a hercegnőn az átok helyett egy prófécia teljesedett be, és orsó helyett lenmag ment a körme alá, ami az álmot okozta. Ezalatt a király megerőszakolta a lányt, aki kilenc hónap múlva – bár még mindig aludt – két gyermeknek adott életet. A gyerekek az anyjuk ujját kezdték szopni, mígnem kiszívták onnan az álmot előidéző lenmagot. És láss csodát, Csipkerózsika feléledt. 

A történet középkori változatai között az 1528-ban megjelent Perceforest említhetjük, amelyben Zellandine hercegnő szeretett bele Troylus-ba, akit a lány apja próbatételekre küldött. Zellandine ekkor varázsálomba zuhant, és Troylus az, aki teherbe ejtette alvás közben a lányt, majd a mese vége hasonló az ismerthez. Van, aki szerint Brünhilde sztorijában, vagy épp a Volsunga sagában kereshető a mese eredetije, de sokan a kereszténység első női mártírjai történeteinek elemeit fedezik fel benne. (A Csipkerózsika c. mese "eredetije" több változatban is létezik.)

Ha esténként gyermekeinket ezekkel a mesékkel altatjuk, javaslom, továbbra is maradjunk a kissé giccses, nyálas Disney változatnál. Noha a szépérzéküket nem fogjuk fejleszteni velük, legalább rémálmuk nem lesz. Itt a vége  fuss el véle! Ja, és aki nem hiszi, járjon utána, de tényleg! 

FOLYT. KÖV.!

Források: magyarorszagszeretlek.hu; kisalföld.hu; noiportal.hu; Wikipedia.org; mult-kor.hu;  fictionkult. hu. 

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �

Ha van kedved hasonló érdekességeket olvasni, bejegyzéseimet megtalálod a: http://moravcsikandi.blog.hu/

oldalon!