Arra a kérdésre, hogy melyik lenne az a könyv, amit egy szigetre magammal vihetnék, akkor hosszas vívódás után Hamvas Béla Karnevál vagy Szerb Antal Utas és Holdvilág című regényei közül valószínűleg az utóbbi lenne a győztes.

„A legrokonszenvesebb vonása, hogy nagyrészt Olaszországban játszódik. Ezenkívül főképp a nosztalgiáról van szó benne. A nosztalgiáról általában, arról a nosztalgiáról, ami túlmegy a honvágyon, az ember vágyán az ifjúsága után, arról a nosztalgiáról, ami minden vágy alján a teljesülhetetlenséget jelenti. Ebből is látható, hogy romantikus a regény. Esti olvasásra készült.”

"Ezekkel a szavakkal jellemezte Szerb Antal egy 1937-es interjúban akkor még kiadatlan regényét." A regény szorija: egy fiatal pár olaszországi nászútra indul, ám a férjben, Mihályban a velencei sikátorok ellenállhatatlan vágyat ébresztenek elvesztett kamaszkora iránt. Megszökik feleségétől, és sorra felkeresi ifjúsága még életben lévő szereplőit. Közben mégis leginkább halott barátja, Ulpius Tamás foglalkoztatja. Tamás húga, Éva segítségével Mihály is majdnem öngyilkos lesz, ám végül mégis az életet választja, hiszen „ha az ember él, még mindig történhet valami".

Ez a regény lesz az idei nyaralásunk bédekkere. Aki olvasta, tudja, hogy minden Velencében kezdődött.

Korán reggel indulunk Szentendréről, késő délután érünk Velencébe. Velencét már többször bejártuk, de egy-két órát most is eltöltünk a sikátorokban, ahol Mihály úgy érezte, hazaérkezett.

Velence – Ravenna – Montefeltro-hercegség

„Egyedül akarta megnézni a híres bizantin mozaikokat, Ravenna legfőbb nevezetességeit. A ravennai mozaikok… azok saját múltjának műemlékei voltak. Az asztalra könyökölve nézték a képeket, és a képek arany háttere úgy csillogott feléjük, mint ismeretlen forrású fény a bányafolyosó mélyén.”

Ravenna után Santarcangelónál lépünk be az Appenninek völgyeibe, az Umbria határán elterülő egykori Montefeltro - hercegségbe.

Urbino – Gubbio – Assisi – Perugia

„Egyáltalán csodálatosan ősi ez a Gubbio: az umber érctáblák, a halottak kapui… Talán az a farkas is, amelyet Assisi Szent Ferenc megszelídített, valami ősi, itáliai istenség lehetett, Romulus és Remus farkas-anyjának rokona, aki így él tovább a legendában. Milyen különös, hogy Ervin éppen ide került..”

Bejárjuk Urbinot, Itália egyik legszebb városát, a Montefeltro-hercegek központját, Raffaello szülővárosát. Megnézzük Itália első reneszánsz palotáját, amely Mátyás királynak is mintául szolgált a budai várhoz. Majd Mihály útvonalát követve Umbriába utazunk. Megállunk Gubbióban, ahol végigjárjuk az általa felfedezett via dei Consolarit, és felmegyünk Sant’Ubaldo kolostorába, ahol Pater Severinusszal találkozott. Assisiben letekintünk a városra, és megnézzük a kora reneszánsz másik alapművét: Giotto freskóit a Szent Ferenc-bazilikában.

Perugia – Trevi – Spoleto – Norcia 

„A kis vonat Norciába ment, fel a hegyek közé. Mikor kiszállt, már a Sibillini-hegyek álltak előtte, kétezer méternél magasabb ormaikkal és jobbra a Gran Sasso, Olaszország legmagasabb hegycsoportja. Gyalog vágott neki a hegyeknek, kis hegyi falvak körül csavargott.”

„Szálljon ki Perugiában. Nagyon régi város.” Perugiából, Umbria fővárosából indulva követjük tovább Mihály útját fel Norciáig, Szent Benedek szülővárosáig, ahol, ha lesz időnk, felmegyünk Castelluccio középkori városkájába is. Útközben megnézzük Trevit, hogy megismerjünk meg egy jellegzetes umbriai hegyi városkát, és Spoletóban, hogy megnézzük a longobard-kori San-Salvatore-bazilikát  és a gótikus székesegyházat.

Todi – Civitella del Lago – Orvieto 

„Csupa hegyi város. Nálunk az emberek mindig a völgyekbe építkeztek, a hegyek alá, itt pedig fel a hegyre, a síkság fölé. Vajon miféle ősi ellenség képe élt az alapítók idegzetében, micsoda iszonyat elől menekültek mindig felfelé, a meredek sziklák oltalmába? Ahol a síkságból egy domb nőtt ki, oda mindjárt várost építettek.”

Todi varázslatos kisvárosa Jacopone da Todi, a középkori ferences misztika legnagyobb költőjének szülőhelye, a koldulórendi gótika egyik legszebb példája. Innen felmegyünk egy egészen kicsi középkori hegyi település, Civitella del Lago óvárosába, ahol bejárjuk a labirintusát, és élvezzük a Tiberis-völgy csodálatos panorámáját. Ha lesz időnk, megnézzük Orvieto etruszk városban a bazilikát lenyűgöző korai reneszánsz freskóciklusaival. 

Arezzo – Siena – San Gimignano – Borgo San Lorenzo

„Siena után pedig nagyon vágyódott, mert most, hogy apátiája elmúlt, Olaszország városai megint édes-kínosan kezdték követelni, hogy megnézze valamennyiüket, és élje át titkukat, amíg nem késő. Siena volt a legszebb olasz város azok közt, amiket Mihály eddig látott. Szebb volt Velencénél, szebb a nemes Firenzénél és az árkádos, édes Bolognánál is.”

Arezzóban megnézzük Piero della Francesco legnagyobb művét, a Szent Kereszt ciklust a ferencesek 14. századi templomában. Innen Toszkánába megyünk, először Sienába, amely, akárcsak Mihály számára, a mi utunknak is az egyik fénypontja lesz. A dómban, a Signorián és a Santa Maria della Scalában megcsodáljuk a könyvben többször is emlegetett „sienai primitíveket”, a korai reneszánsz festészet sienai változatának képviselőit. Továbbmegyünk a közeli San Gimignanóba, abba a kisvárosba, amely – ismét csak Ushgulihoz hasonlóan – a legépebben őrizte meg középkori lakótornyait. És ez az a település, ahol még sosem jártunk.

„Mindenfelé viruló gyümölcsfák árasztották az évszak átható ujjongását, és különös, csavart ágú eperfák, halvány, olasz-zöld olajfák és azok a lila virágú, nagy fák, amelyeknek a nevét senki sem tudta Mihálynak megmondani. Nappal a gyalogló akár ingujjban járhatott, az éjszakák még hűvösek voltak, de nem kellemetlenül.”

Sajnos, itt véget ér az idei utazásunk, És irány vissza Szentendrére!

Ez van Pajtikák! Vigyázzatok magatokra!

Forrása: líra.hu;  utikonyv.eu;  Szerb Antal: Utas és Holdvilág; Pixabay (képek)

A költözésem okairól zanzában. Miért, ha jól ment a szekér? A korábbiakhoz képest másról is, és máshogyan szeretnék írni. Nyomós érv volt az is, hogy egy bloggercsajszi azt tanácsolta, hogy ne "ugassak" bele mások irományaiba, még ha kamu, akkor sem (na jó, azt, hogy kamu, már én teszem hozzá). A tanácsot sajnos nem áll módomban megfogadni. Én olyan beleugatós fajta vagyok. Főleg, ha nyilvánvaló hazugságot látok. Bocs. A tegnapi antrém is nagyjából ezt témát boncolgatja. És ez a mai szösszenet a tegnapi folytatásának  is tekinthető.  

Új faj jelent meg az ember családfáján: a homo coach. Régóta beakadt nálam ez a dolog. Mostanában egyre többen, "bódog bódogtalan" hirdeti magát coach-ként a neten. Akkor akadtam ki először, amikor rábukkantam egy régi ismerősömre, aki nulla képzettséggel életvezetési tanácsadóként próbál(t) ezen a piacon boldogulni. Azt, hogy milyen sikerrel tette, nem tudom, de engem akkor kezdett érdekelni a dolog. A neten keresgélve arra jutottam, hogy jelenleg bárki lehet coach, más szóval tréner: tanár, mérnök, pszichológus, jogász, ápolónő, stb., bárki, aki annak mondja magát. Jó esetben elvégez egy akkreditált képzést, levizsgázik, készít egy honlapot, FB profilt, majd elkezdi nyomatni, hogy ő bizony coach. És lehet, hogy az is. Csak hát nehéz elválasztani az ocsut a búzától.

A coach nem tévesztendő össze a baráttal, szomszéddal, kollégával, akikkel megosztjuk a napi gondjainkat, és a tanácsot, amit esetleg kapunk tőlük, általában elengedjük a fülünk mellett. Ebben a kontextusban a probléma kibeszélése a fontos. Ha ezen túl vagyunk, már megkönnyebbültünk.

Ha nem barát, kolléga és nem társalkodónő, akkor ki és mit csinál egy tréner?

"A coaching egy személyes, segítő, fejlesztő tevékenység. A személyes képességeket, meglévő erősségeket azonosítja és fejleszti, segítve ezzel a továbblendülést, az elakadások, problémák megoldását. Célja az egészséges, de bizonyos nehézségekkel küzdő vagy akár csak önmagukat egyes területeken fejleszteni kívánó embereknek, szervezeteknek való segítségnyújtás.A coach a coaching során nem ad tanácsot. Kérdéseivel, alkalmazott technikáival segíti hozzá az ügyfelét (a coachee-t) a megfelelő megoldás megtalálásához. A jelen megoldandó feladataira és a jövőben megvalósuló megoldásokra koncentrál.

A coaching számos alapelve a pszichológiából, különösen a sportpszichológiából ered. Az elnevezés is a sport világából származik: a coaching edzést jelent, a coach edzőt. Tim Gallway (1975) volt az első, aki a coaching lényegéről írt a tenisz-, azután a golfoktatás területén. Szerinte a saját fejünkben lévő ellenfél sokkal félelmetesebb, mint a teniszháló túloldalán lévő. Azt állítja, hogy az edző (coach) abban tud segíteni a játékosnak, hogy a teljesítménye útjában álló akadályokat elhárítsa vagy csökkentse. Ha ez sikerül, felszínre kerülnek természetes képességeink, és nem lesz tovább szükség az edző technikai utasításaira. Egy idő után Gallway azon vette észre magát, hogy több előadást tart üzletemberek, mint sportolók számára." (Wikipedia)

Arról, hogy az említett tevékenységet ki végezheti, és milyen feltételek mellett, nincs szabályozás.  

"Pléh Csaba ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy az egyértelmű sarlatánok világa mellett létezik egy szürke sáv, amit nehezebben lehet elválasztani a pszichológia világától. „Nem mindenki olyan komikus, mint az aurahegesztők, gondoljunk csak az olyan kifejezések szédítő karrierjére a világon, mint a coach és a tréner. Sok gyakorló pszichológus – olyan is, aki a pszichológus érdekvédelem nagy harcosa – hagyja összefolyni a pszichológiát a coachok és trénerek világával. Ezzel mint tudós nem értek egyet.” Szerinte a coachok tevékenységére jó példa a világbajnokságon leszerepelt női kézilabda-válogatott, melynek teljesítményét nem tudták „kihegyezni” a versenyre. A Magyar Pszichológiai Társaság létre is hozott egy Coaching Szekciót, és a kamara megalakulása után szorgalmazza a pszichológiai tevékenységi törvény kidolgozását. „Ez tudja majd meghatározni, mi a coaching, és ki jogosult végezni, mi a szervezetfejlesztő tréning, és ehhez milyen végzettség kell” – mondja Császár-Nagy Noém" (Heti válasz)

Tudomásom szerint még sem kamara, sem törvény. Sajnálom, mert ezek hiányában szabad tovább halászgatni a zavarosban. Ebben a zűrzavaros helyzetben sok tréner úgy akar sikeres lenni, hogy a sikert próbálja értékesíteni.

Félreértés ne essék! Nagyon fontos, hogy legyenek olyan mentálhigiénés szakemberek, coachok, pszichológusok, akikhez életünk krízishelyzeteiben bizalommal fordulhatunk. A problémát az okozza csupán, hogy ha rászorulunk, hogyan válasszunk hiteles segítőt magunknak. Ennek pillanatnyilag az egyetlen módja, hogy ne csak az interneten, hanem minél szélesebb körben (barátok, kollégák, szomszédok és azok ismerősei ) tájékozódjunk! Ehhez persze az kell, hogy ne szégyelljük, ha problémánk van, hisz nem kell és nem is tudunk mindent egyedül megoldani. Bátran kérjünk segítséget!

Ez van Pajtikák! Vigyázzatok magatokra!

Források: http://www.vidirita.com/a-coach-ok-atka/; wikipedia; http://heti-valasz.hu/itthon/sarlatanok-kimeljenek-117331;

Az internet baromi veszélyes hely. Sok kókler kapva kap a lehetőségen, és kvázi szakértőnek kiadva magát próbál a zavarosban halászni. A legproblémásabb, mikor ezek az álszakértők beteg embereket hitegetnek féligazságokkal. Például, hogy a hunzák örökké, na jó, majdnem örökké élnek, ha naponta elmajszolnak néhány sárgabarackot, majd isznak hozzá jóféle gleccservizet. A nagyanyám persze egész mást mondana, ha valaki sárgabarackra vizet inna  :) , de az nem lenne itt szalonképes. 

De félre a tréfával. Veszélyes vizekre evez, aki így próbál elismerést kicsikarni önmaga számára.

Az internet baromi veszélyes hely. Hiszen sokan elhiszik, hogy a gugli helyettesíti a szakértelmet.

Az internet baromi veszélyes hely. Hiszen egy-két klikk, és az ember a szellemi nyomorúság legmélyebb bugyrában találja magát. Persze az is igaz, hogy jó ez a világ, jó, hogy mindenkinek helye van benne, még ezeknek az ál(ságos)szakértőknek is, akik büntetlenül mindenféle hülyeséget beszélhetnek ki a fejükből..

Baromi veszélyes hely az internet. Mert jelenleg még bárki kreálhat magának bármilyen segítő státuszt, ehhez elég csak például blogot írni, egy jól körülhatárolható egészségügyi témában. Ezzel viszonylag gyorsan magához tud vonzani olyan betegeket, akik minden segítőkézbe belekapaszkodnak, amelyikről  elhiszik, hogy egy parányi segítséget tud nyújtani számukra. Megértem őket, én is voltam hasonló helyzetben. Senki nem kéri számon az illetőtől, hogy mit csinál és hogyan. Illetve, ha valaki megteszi, akkor néhány haver segítségével majdhogynem keresztre feszítik azt, aki csendesen megjegyzi, hogy nem jól van ez így, vagy esetleg megemlíti, hogy a király meztelen. Hát valami ilyesmi történt velem is.

Ez van Pajtikák! Vigyázzatok magatokra!