Forrás: https://alchetron.com/Safia-Farkash

Őszintén szólva sosem érdekeltek azok a pletykák, amelyek arról szóltak, hogy kinek ki a felesége vagy más hozzátartozója, emiatt aztán újdonságnak számított, hogy Moammer Kadhafi líbiai diktátor második felesége magyar származású, aki Farkas Zsófia (1952) néven látta meg a napvilágot Hercegovina fővárosában, Mostarban, horvát anya és magyar apa gyermekeként. Nagyapja, Farkas János tanfelügyelő volt Boszniában, a Monarchia idején. Fáradhatatlanul publikált a boszniai pedagógiai folyóiratban, és ennek köszönhetően tudományos munkássága fennmaradt.

A helyi lakosság előtt sem ismert történetnek a tuzlai rádió munkatársai jártak utána. A szépséges Zsófia a mostari kórházban volt ápolónő, és ott ismerte meg Kadhafit, amikor a fiatal líbiai katonatiszt az ottani katonai bázison vett részt kiképzésen. A hatvanas években ugyanis Tito Jugoszláviájában tömegesen képeztek ki harmadik világbéli országok katonatiszteket. A líbiai vezető hivatalos biográfiájában is elismerte a mostari továbbképzést, azonban felesége származását teljes titokban tartotta. Barbara Walters amerikai televíziós újságíró, aki többször készített interjút Kadhafival, szerint Safiyát sokáig azért dugdosták a nyilvánosság elől, mert nem tudott jól arabul, és kiderült volna, hogy külföldi. Safiya aztán idővel beletanult a szerepébe, ám a komolyabb protokolláris eseményeken később is csak ritkán szerepelt. Vidéki utakat tett, kocsik hadából álló konvoja gyakran feltűnt a sivatagban, amint az ott élő törzseket látogatta, valamint gyakran járt Európában, Bécsbe és Párizsba vásárolgatni.

Kadhafi 1970 vagy 1971-ben vette feleségül Zsófiát/Safiyat, aki 7 gyereket (6 fiút és 1 lányt) szült a vezérnek. 2011 elejéig királyokat irigységbe kergető luxusban élt Tripoliban, ahonnan augusztusban a felkelők elől menekült a szomszédos Algériába, lányával, két fiával és unokáival. Férjét és legkisebb három fiát meggyilkolták a felkelők, egy másik fia pedig fogságba esett. Kadhafinéről a férje rendszerét elsöprő líbiai forradalom nyomán derült ki a valóság. Férje 42 éves uralma idején az egyetlen hivatalos verzió szerint Safiya Farkash el-Barassi Kelet-Líbia legelőkelőbb beduin törzséből származott, s ápolónőként ismerte meg valamikor a hatvanas évek vége felé autóbaleset nyomán kórházba került Moammer Kadhafit. A diktatúra idején nyilván senkit sem zavarhatott, hogy az asszonynak soha nem került elő egyetlen arab rokona sem, "szülővárosában" még csak nem is hallottak róla. Az arab nyelvben fölöttébb idegen hangzású Farkash neve sem kelthetett feltűnést. Végül is a vezér, „Afrika királyai királyának” felesége még az arab világban szokásosnál visszavonultabban élt, 40 évig állandóan kerülte a nyilvánosságot, még a hatalom legbelsőbb köre, a vezér legközvetlenebb munkatársai sem ismerték.

Forrás: br.pinterest.com

Az arab nacionalizmus bajnoka, az iszlám élharcosa képhez aligha illett volna az európai keresztény, horvát–magyar feleség. Ezért fabrikálták Farkas Zsófia számára a kelet-líbiai előkelő beduin származást, az asszony pedig kerülte a nyilvánosságot, hiányos arab nyelvtudása nyilván feltűnt volna. 

30 milliárd dollárra becsült személyes vagyonával – beleértve 20 tonna aranyat – Safya a világ egyik leggazdagabb asszonya. Hollétéről meglehetősen ellentmondó híreket találtam. A forradalom után Algériába menekült, de hogy onnan hová, arról több verzió él a köztudatban. Az egyik, hogy három gyerekével egy horvátországi kisvárosban telepedett le, közel ahhoz a területhez, ami ma is megosztott a horvátok és bosnyákok közt. Állítólag horvát állampolgárságért is folyamodott, arról azonban, hogy megkapta volna, nincsenek információim. Egy másik hír szerint Tunéziában, Djerba szigetén él lányával Aisaval.

FOLYT. KÖV.!

Források: wikipedia; nyugatijelen.com; index.hu; nlcafe.hu;

Forrás: mpasho.co.ke

Mára Karen Blixen dán írónőt választottam, akit mi az életrajzi írásából született Távol Afrikától című film kapcsán ismerünk. A Volt egy farmom Afrikában című regényéből Sydney Pollack által rendezett, Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével készült filmet hét Oscar-díjjal jutalmazták.

Karen Christence Dinesen 1885. április 17-én született Rungstedben, Dániában. Apja, Wilhelm Dinesen nemesi családból származott, melynek férfi tagjai többnyire katonatisztek, földbirtokosok voltak, míg anyja, Ingeborg rokonai sikeres kereskedőkként, polgári származású birtokosokként tettek szert vagyonukra.

Karen tíz éves volt, amikor apja öngyilkos lett, ami nagyon megviselte a kislányt. Édesapjával gyakran kirándultak, a férfi sokat mesélt neki az indiánokról, vadászatról. Halála után Karen egyedül maradt a vallásos nőuralomban, amit anyja, vénlány nagynénje, a szomszédos farmon élő özvegy nagyanyja és a gyerekek nevelőnője, valamint dadája képviseltek. A lány a családja helyett inkább a szolgálók társaságát választotta, minden alkalmat megragadott, hogy velük reggelizhessen, ahol tea helyett kávét ittak, és kedvére hallgathatta a fejőnők és halászfeleségek pletykáit, a lovászfiúk durva szabadszájúságát. Az itt hallott történetek később írásaiban is megjelennek.

Karen ugyan már gyermekként írogatott verseket, meséket, komolyabban a rajzolás érdekelte. Tizenhét évesen egy koppenhágai magán rajziskolájába járt, majd egy évvel később felvették a Királyi Képzőművészeti Akadémiára. Emellett továbbra is írogatott Osceola álnéven, aki egy seminole indián volt. 1910-ben nővérével/húgával Párizsba utazik, hivatalosan azért, hogy egy másik művészeti iskolát látogasson. Tanulmányait azonban nem szerette, lelkesedés nélkül tengette napjait Párizsban.Tanulmányai végeztével hazatért Dániába, ahol nem nagyon tudott beilleszkedni a szigorúan protestáns, puritán elvek szerint élő családi környezetbe, ahol a hagyományos női szerepet többre értékelték bármilyen művészetnél.

Nemsokára beleszeretett másod-unokatestvérébe, a svéd Hans von Blixen-Finecke báróba, ám viszonzatlan érzései miatt annak ikerfivéréhez, Brorhoz ment feleségül. 1913. december 2-án hagyták el hazájukat, hogy a Brit Kelet-Afrikában, (ma Kenya) új életet kezdjenek. Házasságukat Mombaszában kötötték 1914 januárjában. Első farmjukra házasságkötésük után költöztek. Ebben az évben tört ki és terjedt át Kelet-Afrikára az első világháború; több csatát is vívtak a britek és a németek ezen a területen. Ennek következtében munkaerő- és élelmiszerhiány lépett fel, és 1917-ben a britek betiltották a kávéimportot. Emellett kitört a marhavész is az országban, valamint pusztító szárazság uralkodott. A helyzetet tovább nehezítették Bror kétes üzelmei, valamint felelőtlen költekezései, amelyek súlyos veszteségeket okoztak a házaspárnak, ezért farmot el kellett adósítaniuk. De nem csak a háború, a szárazság és a növekvő adósságok árnyékolták be a Blixen házaspár életét. Néhány hónappal házasságuk után Karen megbetegedett és a nairobi orvos szifilisszel diagnosztizálta. Higanytablettákkal kezelték, és miután nem gyógyult, egy speciális kezelésre hazautazott Dániába. Végül meggyógyult ugyan, de élete hátralevő részében időről-időre fájdalmas rohamok támadták meg, ami a tudomány mai állása szerint valószínűleg a higanytabletták által kiváltott fémmérgezésnek volt köszönhető. Hogy férje fertőzte-e meg az írónőt, mind a mai napig tisztázatlan. Karen Blixen 1918-ban találkozott az arisztokrata és katonatiszt Danys Finch Hattonnal, aki kereskedőként és szafari-vezetőként élt Kelet-Afrikában. Kapcsolatuk hamarosan szerelemmé alakult. Karen és Bror Blixen házassága már 1919-ben szétesőben volt, amely minden nehézségek ellenére elsősorban a báró folytonos szerelmi kalandjainak volt köszönhető. A házaspár néhány évvel később elvált, azután Karen átvette át a farm irányítását és Denys a farmra költözött. Karennek nem sikerült megoldania a farm gazdasági helyzetét, ezért a farmot elárverezték, az asszonynak pedig el kellett hagynia Afrikát. Néhány hónappal indulása előtt Denys repülőbalesetben meghalt.

1931-ben az akkor 46 éves asszony hazaköltözött édesanyjához Rungstedlundba. Az élete döntően megváltozott, ekkor határozta el, hogy befejezi az Afrikában elkezdett történeteit. 1934-ben, először az Egyesült Államokban jelent meg Hét fantasztikus történet című műve, és óriási sikert aratott vele. 1934. szeptember 25-én végül dánul is megjelent a mű, az írónő saját fordításában.

Forrás: placeof.it;

Karen Blixen kétszer volt Nobel-díj várományos – 1954-ben Hemingway, 1957-ben Camus kapta meg az elismerést. (Hemingway, aki még Afrikából ismerte, mivel Blixen báróval többször is együtt vadászott, azzal a kis megjegyzéssel vette át Nobel-díját, hogy ő inkább Karen Blixennek adta volna.) 1946-ban erős fájdalmai miatt gerincműtétje volt, 1955-ben fekély miatt gyomrának egyharmadát eltávolították. Karen Blixen 1962-ben, 77 évesen, alultápláltságban halt meg Rungstedlundban. Afrika hálából ma is őrzi emlékét: egykori kávéfarmja területét Kenyában Karenföldnek nevezték el.

FOLYT. KÖV.!

Források: Wikipédia; europapont.blog.hu; Youtube;

Forrás: omk.hu

Mára az egyik kedvenc nyári koktélomnak, a Bloody Mary eredetének jártam utána. Az ital történetét egyrészt létező történelmi személyiségekkel hozzák összefüggésbe, másrészt több rémlegenda is fűződik hozzá.

Tudor Mária; forrás: wikipedia

Két királynő is szóba hozható az ital történetével, az egyik VIII. Henrik lánya, Tudor Mária. I. Erzsébet nővére, apjuk halála utána harmadikként került Anglia trónjára. Öccse, Eduárd, mivel gyermektelen maradt, megszegve apja végrendeletét Lady Jane Greyt nevezte ki utódjának. A fiatal lány kilenc napig uralkodhatott csak, a jogos trónörökös, Mária kivégeztette, férjét pedig a Towerbe vetette. Mary katolikus volt, éppen ezért rengeteg protestáns halálért volt felelős, akiket a nő máglyahalálra ítélt. Máriát egész életében végigkísérték véres tettei a protestánsok, később pedig húga, Erzsébet ellen. Kemény fellépései miatt ráaggatták a Bloody Mary (Véres Mária) gúnynevet. Ő is gyermektelenül halt meg, sok vetéléssel és álterhességekkel.

Stuart Maria; forrás: wikipedia

A másik királynő, akihez a történet még közvetve köthető, I. Erzsébet unokatestvére, Stuart Mária, a skótok királynője. Mivel fenyegetést jelentett Erzsébet számára és a trónra, Erzsébet a Fotheringay-kastélyba záratta. A nő majdnem két évtizedes fogsága alatt a katolicizmus jelképévé és megannyi sikertelen, Erzsébet elleni merénylet résztvevőjévé vált. Az egyik titkos levele, melyben elfogadta unokatestvére meggyilkolását, Erzsébet tudomására jutott, és érdekből kivégeztette Máriát.

Ezen túl rengeteg  legenda is  létezik Bloody Mary eredetével kapcsolatban (bár sokan úgy gondolják, hogy Tudor Mary áll legközelebb az igazsághoz):

Kamasz körökben is ismert Bloody Mary legendája. Tipikusan ottalvós buliban, táborokban mesélt rémtörténet, amely a legrégibb női szellemről szól. A legenda sok változatban terjedt el, és a szellem megidézése többféleképpen elérhető. A megidézéséhez szükség van egy sötét szobára és abban egy tükörre, ami előtt háromszor kimondják a megfelelő kulcsszavakat, amielyeknek szintén rengeteg változata létezik: „Bloody Mary”, ” Mary Jane”, „Mary Wothington”, „Kathy, gyere elő!”, „Hiszek Mary Worth-ben!”, „Bloody Mary, nálam van a csecsemőd!”, „Bloody Mary, én öltem meg a gyermeked”.

A legendák közül az első Mary Worthington története: A 19 éves fiatal lány Indianában, Fort Wayne-ben lakott, és arról álmodozott, hogy nagy színésznő válhat belőle. A gyönyörű lányt otthonában meggyilkolták, állítólag március 29-én. Támadója kivájta a szemeit, de Marynek még halála előtt sikerült a tükörre vérrel felírnia a T-R-E anagrammát. A nyomok Trevor Sampson sebészhez vezettek, de tettét bizonyítani sohasem tudták.

Egy másik változatban Mary özvegyasszony volt, aki maga ölte meg gyermekét, vagy elvetélt és álterhességei miatt szüntelen keresi a meg nem született csecsemőjét.

A legendát ezekkel a történelmi, illetve kitalált történetekkel szemben egy létező angolszász hagyomány ihlette. Ahogy nekünk is megvannak népi szokásaink, babonáink, mint például a jól ismert „Luca széke”, Bloody Mary történetét is egy házassági hiedelem ihlette. A fiatal lánynak, kinek esedékes a férjhez menetele, gyertyával a kezében fel kell lassan mennie a sötét emeletre, ahol meg kell állnia a tükör előtt, és abban megláthatja jövendőbelije arcát; ám, ha egy koponya jelenik meg, a lány vagy kedvese még a házasság előtt halálát fogja lelni.

A különböző eredettörténeteknek köszönhetően a legenda Bloody Bones és Hell Mary címen is elterjed. A különböző megszólításokhoz más és más halálnemek tartozhatnak, illetve a szellem viselkedése is eltérő lehet. Van, hogy csak áll a tükörben, majd eltűnik; ha a nyakát vakargatja, abban a pillanatban meghal áldozata; ha kissé idegesnek tűnik, elrántja megidézőjét a tükrök világába. Bloody Mary jövendőmondó tulajdonsággal is rendelkezhet, és lehetőséget tud biztosítani, hogy egy hozzánk tartozóval felvegyük a kapcsolatot.

***

Egy amerikai tudós, Dr. Neil Da Costa szerint a Bloody Mary a legösszetettebb kevert ital a világon. Édes, sós, savanyú és umami* keveredik benne, egyedül a keserű ízt nélkülözi. A jelenleg elfogadott hivatalos recepthez (lásd lent) hasonlót először Fernand Petiot készített 1921-ben, a párizsi New York Barban, viszont a vodka és a paradicsom kombinációja elsőként George Jessel komikus fejéből pattant ki.

ÖSSZETEVŐK:

4,5 cl vodka 

9 cl paradicsomlé

1,5 cl citromlé

2-3 öntet Worcestershire- vagy Tabasco-szósz(ízlés szerint)

Zellersó (ízlés szerint)

Bors (ízlés szerint)

ELKÉSZÍTÉSE:Az összetevőket long drinkes pohárba töltjük, majd bárkanállal jól megkeverjük. A fűszeres italokat - így a Bloody Maryt is - illik egy shotos pohárnyi vízzel együtt szervírozni, a fűszerezést pedig át lehet engedni a vendég számára.

DÍSZÍTÉSE: Zellerszál és citromkarika, szívószál. (A zellerszál elhagyható. Ez a díszítés egyébként az 1960-as évekből származik, amikor is a chicagói Ambassador Hotel Pump Room bárjában az egyik vendég keverőpálca helyett zellerszállal keverte meg italát.)

FAJTÁJA: Long drink (pick me up drink - erős fűszerezésű ital, másnaposság ellen) Az italnak rengeteg receptvariációja van.

* Az umami  az úgynevezett „ötödik íz”. Megtalálható például a paradicsomban, a sajtfélékben. a spenótban és a japán konyhában használt konbu nevű barnamoszatban. A nátrium glutamát (adalékanyag) is képes az umami kiváltására. A keleti konyhákban az umami alapvető fontosságú, nyugaton leginkább „erőteljesen kellemes ízként”, „kínai ízként” vagy „húsízként” jellemzik. Az umami észlelésére képes ízlelő receptorok a nyelv egész felületén megtalálhatóak.

FOLYT. KÖV.!

Források: Wikipedia; bizzarium.com; creepyshake.com; YouTube;

                         Forrás: wikipedia

Az ikonikus italok közül számomra a legizgalmasabb az abszint. Fogalmam sem volt, hogy milyen ital lehet, csak azt tudtam, hogy a művészek itala, és olyan "intellektuális" dolognak tartottam az abszint ivást.

“Az abszint kétségkívül a világ legfélreértettebb itala. Kevesen tudják, hogy nem rövidital, nem kábítószer, nem mérgező, és Vincent van Gogh levágott füléért sem felelős. Az abszint a 18. század luxusitala volt, amelyet nem holmi mitikus hatás, hanem az íze tett népszerűvé, mielőtt olcsó változatain és hamisítványain keresztül lejáratták volna, hogy aztán az össznépi alkoholizmus bűnbakjává tegyék" - nyilatkozta az ital egyik hazai szakértője. 

Émile Zola Patkányfogó című regényében említi az abszintot, Remarque A Diadalív árnyékában című regényében Ravic doktor próbálta elviselhetőbbé tenni vele az életet. Edgar Allan Poe szintén nagy hódolója volt, elég csak elolvasnunk például A Vörös Halál álarca című novelláját. Az Arthur Rimbaud és Paul Verlaine szerelmét bemutató Teljes napfogyatkozás című filmben is folyamatosan jelen van ez az ital. 

Az abszint nem más, mint fehér ürömfű, édesgyökér, izsóp, angyalgyökér, ánizsmag és édeskömény desztillált alkohollal történő keverése. (Az absinthium jelentése ihatatlan.) A végeredmény az emberiség történetében legmagasabb (legális), 60-80%-os alkoholtartalommal iparszerűen előállított itala. Hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik. Ízében általában az ánizs a legmeghatározóbb, amit az édeskömény és az ürömfű, majd a többi összetevő aromája követ, különösebb keserű mellékíz nélkül. A francia absinthe szó egyaránt jelenti a fehér ürmöt és a belőle készült abszintot.

           Forrás: kavehazmagazin.hu

Hogyan fogyasztjuk? Nagyméretű pohárba kb. 2-3 centiméter magasságban öntöttek abszintot, majd egy lukacsos, ún. abszintkanálra kockacukrot helyeztek, erre lassan a pohár felett vizet csurgattak. Az ital ettől átláthatatlan, egyesek szerint sejtelmesen foszforeszkáló, halvány sárgás-zöldes színárnyalatot kapott. Innen ered korabeli beceneve is, mely a két ellentétes véleményalkotó tábor szerint zöld tündér, vagy inkább démon. Harcedzettebb abszintivók már mind kevesebb vízzel itták az egyre több, szinte tömény szeszt.

Gwydion Stone abszintszakértő kutatásai szerint az első ismert abszintfőző Abram-Louis Perrenoud volt. Perrenoud 1794-ben már a ma ismert formájában készítette az abszintot, mely akkoriban már nem csak gyógykészítményként, hanem élvezeti cikként is elterjedt a környéken.  Daniel-Henri Dubied csipkekereskedő, mivel üzleti potenciált látott az italban, megvette Perrenoud receptjét, főzőmesternek pedig fiát, Henri-Louis Perrenoud-ot bérelte fel, aki mellett Dubied saját fiai dolgoztak. Henri-Louis családnevét Pernod-ra változtatta, majd 1805-ben megnyitotta saját vállalkozását a franciaország Pontarlier-ben Maison Pernod Fils néven. Kezdetben 400 liter abszintot állított elő naponta. A Pernod Fils az egyik legnépszerűbb abszintmárka maradt egészen az abszint 1914-es franciaországi betiltásáig. Az 1860-as évekre kialakult az „heure verte”, a „zöld óra” fogalma: délután öt órakor a lakosság egyre nagyobb része ült kávéházakba és bárokba, hogy abszintot fogyasszon. Ekkor terjedtek el az abszintcsapok is, melyekkel kényelmesebb volt az ital hígítása, amit a lassú csepegtetés rituálévá emelt. Az abszint az első olyan égetett szesz volt, melyet nőknek sem volt illetlenség fogyasztani. Minden társadalmi osztályban kedvelték.

Spanyolországban elsősorban a francia határ közelében terjedt el a fogyasztása, és Barcelonában, a város művészeinek köszönhetően. Az USA-ban New Orleansban volt a legnépszerűbb az ital, ahol ma is áll a Régi abszintház, melyben 1874-ben kezdtek abszintot felszolgálni. Több híresség is megfordult benne, például Mark Twain, Oscar Wilde, Franklin Roosevelt és Frank Sinatra. Az 1850-es években a kubai abszint leghíresebb fogyasztója Ernest Hemingway volt. Az abszint a századfordulón Magyarországon is beszerezhető volt, fogyasztását pedig Budapesten és Debrecenben is feljegyezték. Nálunk Ady Endre volt a nagykövete.

Édouard Manet Abszintivó (1859)

A korabeli festészetnek és irodalomnak gyakori témája volt a magányos, tönkrement abszintivó. Édouard Manet Abszintivója (1859) komoly botrányt keltett, mivel elázott alkoholistát mutat be. A 19. század végén és a 20. század elején sok abszintivó művész volt, akinek művészetében is megjelent az ital. Ilyen volt többek közt Vincent van Gogh, Édouard Manet, Modigliani, Rimbaud, Maupassant, Toulouse-Lautrec és Verlaine. 

Az abszint megítélése a 19. század második felében egyre rosszabbá vált, messze nem úgy vélekedtek az italról, mint a cikk elején idézett szakértő. Túlzásba vitt fogyasztását abszintizmusnak nevezték, és egyre inkább elhatárolták az azonos tüneteket mutató krónikus alkoholizmustól, amelyet azonban kevésbé tartottak súlyosnak. Ahogy az ital egyre jobban terjedt, úgy szaporodtak a részben, vagy teljesen mesterséges hamisítványok. Ezek általában mérgezőek voltak és felelőssé tehetők az abszint betiltásáért.

1905-ben egy svájci alkoholista, Jean Lanfray meggyilkolta várandós feleségét és két gyermekét, majd magával is végezni próbált, mialatt (többek közt) abszint hatása alatt állt. Lanfray a két pohár (6 cl) abszinton kívül nagy mennyiségű egyéb alkoholt is ivott a gyilkosság előtt, ennek ellenére Dr. Albert Mahaim „az abszintőrület tipikus esetének” nyilvánította viselkedését. Ezután petíció indult az abszint betiltásáért, melynek következtében 1908-ban rögzítették a teljes tilalmat Svájc szövetségi alkotmányában. Majd ezt követően több más országban is betiltották. Az ital káros hatásaiért növényi összetevőit, főleg a fehér ürömfűben található tujont tették felelőssé.

Az ital mintegy 150 évet élt (és hatott), de rövid élete során olyan vihart kavart, annyi végletes ellenérzést és vitát váltott ki, mint kevés más ital. Aktív rajongói, sőt rengeteg betegség természetes ellenszerének tartották, és ódákat zengtek szellemi felpezsdítő erejéről. Harcos ellenfelei szerint viszont ideg- és elmebaj okozója, ráadásul egész életre szólóan függőségben tartotta áldozatait. A tiltást a túlzott és folyamatos fogyasztás következtében kialakult epileptikus rángásokkal, illetve amnéziával és egyéb hallucinogén tünetekkel indokolták, ami gyakorlatilag a teljes elbutuláshoz vezetett. Mára már visszatért ez a különleges ital, de lényegesen gyengébb formájában. Az EU csak egy erőtlenebb változatnak engedélyezett folytatást, amely hígítatlan állapotában nem tartalmazhat 10 milligrammnál több tujont, mely az idegekre károsan hat nagy mennyiségben.

FOLYT. KÖV.!

Források: diakszogalanta.qwqw.hu; ligeia2015.wordpress.com; wikipedia;

Forrás: humanepursuits.com

Ha a képre nézünk, előbb eszünkbe jut egy rockzenész vagy színésznő, mint egy lelkész. A kép Nadja Bolz-Weber (1969) evangélikus lelkésznőről, a denveri House for All Sinners and Saints (Minden bűnös és szent háza) gyülekezet alapító lelkészéről készült. Gyülekezete tagjai között vannak homoszexuálisok, transzszexuálisok és alkoholisták. A youtube-on megnéztem néhány videót róla, és hát fantasztikus kisugárzása van a csajszinak.Több kérdés is megfogalmazódik bennem a tevékenységével kapcsolatban. A legkézenfekvőbb persze az, hogy a magyarországi protestáns lelkészközösség hogyan reagálna egy ilyen jelenségre. Ez egy költőikérdés, hisz  a választ én is tudom. Vessenek a mókusok elé, de nekem rokonszenves az egész Nadja-jelenség. 

És akkor most Nadjáról, aki egy majd két méter magas, tetovált evangélikus lelkésznő, sokszor mogorva és cinikus, általában csúnyán beszél, mégis messze földről jönnek hozzá az emberek. A közösségi médiában is rengeteg követője van. Csuklóján a lutheri hitvallás: simul iustus et peccator (egyszerre igaz és bűnös). Extrém külseje ellenére határozott lutheránus teológiai alapokon áll, a Washingon Post szerint a liberális kereszténység új, erőteljes képviselője.

Nadja fehér középosztálybeli keresztény család gyermeke, kamaszkorára kiderült, hogy a hagyományos gyülekezet nem az ő világa. Fiatalon stand-uposként dolgozott, kommunába költözött, mindenféle drogot kipróbált és aztán lassan alkoholista lett. Miután rájött, hogy már nem ura az alkoholnak, elvonókúrára ment, majd annak eredményeként letette az üveget. Ezután afféle kereső lett, mint ahogy egykor mindannyian. Kipróbálta a Wicca-hitet, majd egy ideig unitárius volt, lelki otthonra azonban az evangélikusoknál talált. Itt olyan Istenről hallott, akinek központi tulajdonsága a kegyelem. “Mivel leszokása kapcsán Nadia ezt az irracionális „mégis-kegyelmet” tapasztalta meg húsba maró módon, amely halálból életet támaszt, itt az evangélikusoknál megérezte, hogy ez a hitvallás az, amit ő mindvégig keresett” – írja életrajzi könyvében.

Elhívása a lelkészségre akkor történt, amikor egy közeli barátja öngyilkos lett, és őt kérték fel, hogy tartsa meg a búcsúztató beszédet. Miközben beszélt, látta azt a sok meggyötört embert, akik között volt értelmiségi, alkoholista, ex-drogos, és úgy érezte, hogy akkor és ott Isten is köztük van. Továbbá azt tapasztalta, hogy ezekhez az emberekhez nem szól az egyház, úgy érezte, hogy ezt a feladatot neki kell felvállalnia.

A teológia elvégzése után visszatért Denverbe, és megalapította missziói gyülekezetét, amely ugyan evangélikusnak számít, látszólag mégsem hasonlít a magyarországi evangélikus gyülekezetekhez. Nagyjából negyven hívővel indultak. Majd' mindegyikük LMBTQ-istenkereső volt, szenvedélybeteg, depressziós, illetve olyanok, akik sosem voltak hívők vagy valamilyen okból a társadalom perifériájára kerültek. Nagyjából olyanok, akiket sehol máshol nem fogadtak be. A lelkésznőnek nincs előítélete senki szexuális orientációjával kapcsolatban. Komolyan hisz a bűnben, és sokat prédikál róla, egyszerűen csak nem a szexualitásra vonatkoztatja, és még ennél is többet beszél a kegyelemről: „soha nem unom meg, hogy arról beszéljek, mennyire sérültek vagyunk, és mennyire kegyelemre szorulók.” Teológiájában konzervatívnak tartja magát.

Később, ahogy fantasztikus igehirdetései egyre ismertebbek, népszerűbbek lettek, a gyülekezet létszáma jól szituált kertvárosi hívekkel gyarapodott. Eközben Bolz-Weber is rádöbbent arra, hogy a mindenki előtt nyitott ajtók elvét az általa korábban lenézett rétegek felé is tartania kell. Az eredmény pedig olyan gyülekezet lett, ahol együtt éli meg Isten kegyelmének közösségét a lila hajú, lázadó kamaszlány, a kertvárosi anyuka, a jól szituált ügyvéd és a hajléktalan.

A durva, de hiteles beszédű lelkésznő által vezetett istentisztelet nem rockzenétől hangos, hisz már a fiatalabb generáció sem lelkesedik a sekélyes dicsőítő könnyűzenéért (megjegyzem, halleluja). Az alkalmakon ősi keresztény himnuszokat hallgatnak, melyek reményt nyújtanak a fiatalok folyton változó, kusza életritmusában. Az istentiszteletek részei az ismert misetételek, az interaktív közösségi önkifejezések, valamint az egyházi liturgiához igazodó, evangélikus igehirdetés, a tartalom és általában a forma is hagyománytisztelő. De csak általában, mert “negyedévente a gyülekezet egy csoportja például ír kocsmába jár a Beer and Hymns (Sör és Himnusz) alkalomra, ahol a tagok – a néhány ex-alkoholista kivételével – magasra emelt söröskorsóval, gregorián vesperást zengve adják a világ tudtára, hogy Krisztus győzött a halálon.”

Nadja prédikációiban új fénybe kerülnek a jól ismert evangéliumi történetek. Például Mária Magdaléna húsvét hajnali, temetőkerti élménye kapcsán azt a bátor kijelentést teszi: “A Feltámadott nem volt tiszta és jól fésült, nemhiába nézte az asszony kertésznek, hiszen a feltámadás kusza és zavaros dolog, mégis, elhozza azt, amire mindig is szükségünk volt.”

A lelkésznő nem az a mindenkit keblére ölelő, kedélyesen cseverésző típus; az evangélium hívására azonban újra és újra meg kell tapasztalnia a mások felé való nyitásban rejlő áldásokat.Testére az egész liturgikus évet rávarratta: Gábriel arkangyal, Erzsébet és Zakariás az adventre, a jászol karácsonyra, Jézus a pusztában nagyböjtre, nagypéntek és a kereszt, az angyal, a nők és az üres sír húsvétra, Mária és az apostolok lánggal a fejük fölött pünkösdre emlékeztetik. Jobb karján Mária Magdolna látható, aki számára sokat jelent: úgy gondolja, ő a jelenlét szentje. Aki ott volt Jézus üres sírjánál, aki jelen volt, és aki jó viszonyban van a sötétséggel. „Ő az apostolok apostola. Az első prédikátor bizonyos értelemben.” 

A tetovált lelkipásztor legkevésbé sem riad vissza a káromkodástól és a nem mindenhol szalonképes frázisok használatától: „Ha keresztények azért kritizálnak, mert csúnya szavakat használok, hát én azt szó szerint leszarom.”

Önmagáról így vall könyvében: „…a visszautasításról szerzett személyes élményeim, a teológiai képzésben eltöltött évek, az egyház köré szerveződött életem ellenére mégiscsak ugyanazzal a személyiséggel rendelkezem, mint amivel születtem. Gyakran türelmetlen vagyok és nyers. Az első válaszom majdnem mindenre az, hogy ’bazdmeg’. Nem gyakran maradok meg ennél az álláspontnál, de majdnem mindig ennél kezdem. Még mindig magam vagyok. Mégis az a tény, hogy most már el tudok mozdulni a ’bazdmeg’-től valami kevésbé ellenséges felé, és az a tény, hogy ezt a mozdulatot gyorsan meg tudom tenni, nos, még egyszer, ezek miatt hiszek én Istenben.”

(A lelkésznő bemutatása a forrásként megjelölt írások alapján készült)

Forrás: pbs.org

FOLYT. KÖV. !

Forrás: evangelikus.hu; kotoszo.blog.hu; hvg.hu; wikipedia.org;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold !

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál!

Forrás: Wikipedia;

Az egyik legizgalmasabb életű brit uralkodóról, Anna királynőről (1665-1714) szól a mai szösszenetem.

Az angol nyelv a magyarhoz hasonlóan megkülönbözteti a királynő és a királyné szavakat. A királynőt, aki saját jogon uralkodik queen-nek, a király feleségét, a királynét queen consort-nak hívják. Anna királynő tehát queen. Ő II. Jakab második lánya, aki 1702-ben, 37 évesen került a trónra. Uralkodása idejére tehető az angol történelem két fontos mozzanata: Nagy-Britannia létrejötte és a spanyol örökösödési háború. Az angol és a skót parlament által külön-külön elfogadott, 1707-ben életbe lépett Egyesülési Törvény kimondta Anglia és Skócia egyesülését Nagy-Britannia Királyság néven.

A királynő amilyen népszerű és sikeres uralkodó volt, a magánélete olyan tragikusan alakult. Férje, Dániai György herceg, aki 12 évvel volt idősebb nála, 55 éves korában meghalt. Anna ekkor 43 éves volt, ám soha többé nem ment férjhez. A kortársak feljegyezték, hogy a Kensington-palotában, ahol György a királynő kezét fogva meghalt, Annát csak nagyon hosszú idő után tudták elvonszolni halott férje mellől, a királynő eszét vesztve csókolgatta elhunyt férje arcát.

A királynő tudatában volt annak, hogy ő az utolsó élő tagja a Stuart-dinasztiának, ezért mindennél fontosabb volt, hogy gyermeke szülessen. A trónutódlás biztosítása érdekében 17-szer esett teherbe. A 17 terhessége között két ikerterhesség is volt. Személyes tragédiája, hogy a 17 terhesség közül 12 vagy vetéléssel végződött vagy halott babája született. Öt élve született gyermeke közül kettő mindössze egy napot élt, kettő pedig másfél évesen halt meg. Egyetlen reménye és büszkesége fia, a kisgyermekkort egyedüliként túlélő Vilmos herceg volt, aki azonban 1700-ban, 11 éves korában halt meg. Ezután a királynő 1701-ben elfogadta a trónöröklést szabályozó Utódlási Törvényt, melynek értelmében halála után a korona a Stuartok protestáns utódaira, a Hannover-házra száll. Anna királynő sosem tudta feldolgozni Vilmos elvesztését, a herceg halála után többé nem esett teherbe.

Gyermekeinek korai halála vélhetően több okra vezethető vissza. Egyrészt genetikai örökségére - Anna nővére, II. Mária királynő sem tudott gyermeket szülni - másrészt férjének, György hercegnek a szifilisz-betegségére is. Anna egyébként maga is gyerekkora óta beteges volt: szembetegség, reuma, köszvény, az egyik szülés során szerzett vérmérgezés miatti komplikációk.

Az évek során a királynő súlyosan elhízott; olyannyira, hogy már a koronázásakor is gondot okozott neki a súlya. A Westminster Apátságban zajló koronázási ceremónián nagyon nehezen tudott végigsétálni a templomkaputól az oltárig vezető úton, ezért a biztonság kedvéért gyaloghintót vittek utána, hátha szükség lesz rá. A köszvény és az elhízás miatt 45 éves kora körül egyszerűen nem volt képes már járni. Amikor meghalt, olyan méretűre hízott, hogy a feljegyzések szerint a koporsója szinte négyzet alakú volt!

Bár Anna királynő szerette és tisztelte férjét, valójában azonban a saját neméhez vonzódott. Az 1700-as években óriási botrány volt a homoszexualitás, főleg egy uralkodó esetében. Magánéleti vonzódása a politikában is éreztette a hatását, hiszen jobbára női tanácsadói voltak. A legtöbb államügy tudója, legfőbb bizalmasa Sarah Churchill volt, akivel a királynő egészen elképesztő kapcsolatot alakított ki: Churchill asszony nem egyszer még azt is megengedte magának, hogy a nyilvánosság előtt kiabáljon a királynővel. Egymás között Mrs. Morley-nak és Mrs. Freeman-nek szólították egymást. A Churchill család otthonának, a Blenheim kastélynak az építését Anna királynő állami pénzből finanszírozta. Amikor Anna 1711-ben szakított Sarah-val, a sértett szerető a királynő által visszakért palotakulcsokat elé dobta a padlóra. Az udvarból száműzött, de továbbra is tehetős asszony 1744-ig élt még, mindenkit terrorizálva, aki körülötte volt. A későbbi brit miniszterelnök, Sir Winston Churchill egyébként Sarah egyik leszármazottja volt.

Ő volt az utolsó uralkodó, aki még hitt a "royal touch" erejében és alkalmazta is azt. A középkori eredetű hiedelem szerint az uralkodó, aki Isten kegyelméből és akaratából uralkodik, olyan hatalommal bír, hogy puszta érintése gyógyító hatású a tuberkulózis ellen. Sok beteg gyermeket vittek az uralkodók színe elé, aki megérintette őket, hogy a hit szerint meggyógyuljanak - a gyógyulás természetesen teljesen esetleges volt.

Anna uralkodása idején történtek még:

1705. április 16-án lovaggá ütötte Isaac Newtont.

1707-ben kihirdette a Hosszúsági Törvényt (Longitude Act) és díjat tűzött ki a hosszúsági érték pontos meghatározására. A díjat közel 50 évnyi kemény munkával John Harrison nyerte el a pontos kronométer megalkotásával.

Háziorvosa az a Sir Hans Sloane volt, aki a londoni British Museum-ot alapította. És Sloane volt, aki feltalálta a kakaót: Ő keverte össze először a megolvasztott csokoládét tejjel.

A királynő nagyon szerette a teát, és ő volt az, aki szokásával máig tartó teázási divatot teremtett Angliában.

Uralkodása alatt rendezték meg az első ascoti derbit,  és akkor készült el a Szent Pál-székesegyház is.

Élete végén, a személyes tragédiák hatására egyre többet ivott. Utolsó éveiben egy járni képtelen, elképesztően elhízott alkoholista volt, akit a nép "Brandy Nagyinak" nevezett. Az orvosok a korban szokásos eszközökkel, érvágással, katéterezéssel próbálták gyógyítani, nem sok sikerrel: 1714. augusztus 1-jén a Kensington palotában halt meg. Utóda az 1701-es trónöröklési törvény értelmében a protestáns I. György hannoveri választófejedelem lett.

Londonban a Szent Pál-székesegyház előtt álló szobra a rossz nyelvek szerint azért áll háttal a templomnak, mert az uralkodó nem szeretett misékre járni, és azért nem előre, hanem jobbra néz a szobor arca, mert ott, ahová néz, a szobor felállításakor egy kocsma állt.

FOLYT. KÖV.!

Források: wikipedia; mult-kor.hu és a barátnőm történetei  :)   ;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold !

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál!

Forrás: fotomuzeum.hu;

Mai bejegyzésemben arról asszonyról írok, aki Magyarország történelmének – véleményem szerint – egyik legkártékonyabb emberének volt a felesége. 

Rákosi Mátyás egyetlen ismert szerelmi története 1940-ben, a börtönből és Magyarországról való szabadulása után, a gyógyüdülés idején kezdődött Moszkva közelében. Rákosinak megtetszett a jakut ügyésznő, Feodora Fjodorovna Kornyilova (1903), aki akkor még férjnél volt, de ez nem jelentett akadályt. Az értelmiségi családból származó asszony huszonöt évesen, 1928-ban lépett be a pártba. Férjét, a katonatiszt Pahomovot egyetemi évei alatt ismerte meg; kamasz fiukkal hármasban éltek. Kornyilova a hivatalában randevúzott Rákosival, akivel 1942-ben összeházasodtak. (Rákosi: „Moszkvában feleségül vettem a Bírák és Ügyészek Országos Szakszervezetének elnöknőjét, aki maga is ügyész. Tehát még a feleségem is azok közül került ki, akiktől életemben a legtöbbet szenvedtem. Ez azonban nem zavarja családi életünket.”) Rákosi Mátyásné, a családban csak Fenya, Fenyicska – a kívülállóknak „az elvtársnő”, mintegy negyven éves korában került az idegen országba, amelynek nyelvét sem ismerte. A férje – Matyusa, „nápocska” – figyelme nem tudta ellensúlyozni, hogy alig van otthon. Noha a pár mindvégig külön hálószobában aludt, szerettek volna gyermeket vállalni. Mivel azonban Rákosi ekkor már közel 60, Fenya pedig már 40 éves volt, nem születhetett gyermekük. A Rákosi-villa személyzetének visszaemlékezése szerint egyébként Rákosi teljesen aszexuális volt, a börtönben töltött évek alatt valószínűleg impotenssé is vált. Fenya ezzel szemben meg volt győződve arról, hogy az ellenséges nyugati országok által felbérelt magyar nőgyógyászok aknamunkája miatt nem esett teherbe.

Az asszony minél jártasabb lett a magyar nyelvben, annál inkább feltalálta magát. Mivel jól rajzolt, először ezzel ütötte agyon az időt, s 1948-ban beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára, keramikus szakra.  Az egyik főiskolai csoporttársa így emlékezett rá: Néhány hónapos késéssel került közénk Rákosi felesége, akit mi csak elvtársnőnek szólítottunk. Már elég jól beszélt magyarul, de mániákusan tanulta a nyelvet. Ha hallott egy érdekesebb kifejezést – pl. Csípje meg a kakas! –, egész nap azt hajtogatta. Olvasgatta klasszikusainkat, és ha valamit nem értett, tőlünk kérdezgetett. Minden reggel fekete kocsival érkezett, amely beállt az udvarra, és a fegyveres kísérő, illetve a sofőr egy időre bejött az órákra, még a vécére is elkísérték. A műhelyben oda nemigen illő, frissen mosott és vasalt fehér köpenyben, fehér blúzban jelent meg, tiszta szalvétát és törülközőt hozott. Sosem politizált, hacsak azt nem lehet annak nevezni, hogy amikor kellemetlen lett neki, hogy egyedül ő tízóraizik, megkínált bennünket, majd kezdte ruháskosárban hordani a szendvicset, termoszban a kávét vagy a teát, sőt narancsot is. Az iskola elvégzése után a herendiekkel dolgozott – folytatja volt tanáruk. Ma is emlékszem a külön vitrinben álló feketéskészletére. A kökény- vagy szederindával díszített porcelán decens volt, finom, mintha sárguló levelek lettek volna a fekete gyümölcsök mellett.

Forrás: mixonline.hu;

A Rákosi-házaspár 1949-ben a zuglói villából egy Istenhegyi úti házba költözött. Kornyilova itt fogadta Kovács Margit keramikusművészt, valamint a magyartanárait. Az asszony megszerette azt a luxust, ami Magyarország első asszonyának kijárt, gyakran evett kaviárt és libamájat, valamint drága szövetekből sok ruhát varratott magának, míg Rákosi a régi ruháit és bútorait szerette. Festeni is megtanult, de a szigorúan őrzött villában modellek híján a személyzet nőtagjait festette le. Az időközben megnősült fia, Ljova időnként eljött a feleségével Magyarországra, és később magukkal hozták unokáját is. Fenya néha elkísérte férjét a vadászatokra, de inkább a vadászházban maradt és olvasott, vagy a rajzeszközeivel vonult ki a vadászatra, hogy lefesse a vadakat, amivel éppen a vadakat riasztotta el.

A Magyar Nők Országos Szövetségének díszelnöke volt. Soha nem vette fel a magyar állampolgárságot, továbbra is szovjet állampolgár maradt. A „Rákosi Mátyásné” névre kiállított magyar diplomataútlevelét sem használta, ehelyett a Kornyilova névre szóló szovjet útlevelével utazott. Rákosi 1956. július 18-ai lemondatása után nyolc nappal a Szovjetunióba utaztak.

Rákosiné kitartott férje mellett a száműzetésükben is. A Rákosi haláláig tartó 15 évben először Moszkvában, majd Krasznodárban, Tokmokban, Arzamaszban és végül Gorkijban (ma Nyizsnyij Novgorod) éltek. Kornyilova egy rövid ideig a krasznodari ügyészségen dolgozott, majd 1958-ban nyugdíjba ment. Rákosi 1971-es halálát követően ő is elkísérte férje földi maradványait Budapestre. A temetésen végig ezt kérdezgette a jelenlévőktől: Mondják, hát ezt érdemelte az én uram? A temetés végén hazautazott a Szovjetunióba és soha többé nem tért vissza Magyarországra. 1980-ban halt meg.

FOLYT. KÖV. !

Források: wikipedia; artportal.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold !

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál!

Forrás: nbcnews.com

Az 1951 -ben méhnyakrákban elhunyt Henrietta Lacks nevét a HeLa néven ismert sejtek tették halhatatlanná. Henrietta 1920. augusztus 18-án született Roanoke-ban. Anyja négy évvel később, a tizedik gyermek világrahozatalakor meghalt. Ezt követően Henrietta a nagyapjához került, aki már nevelt egy másik unokát is. A kislány kezdettől fogva együtt aludt a “másik unokával” Day-jel, emiatt aztán nem volt meglepő, mikor tizennégy éves korában fia, majd négy évvel később kislánya született. Ezután még három gyereknek adott életet.

Henrietta 1951 januárjában ment először orvoshoz, akkorra már több mint egy éve csomót érzett a méhénél, majd vérezni is kezdett. A diagnózis méhnyakrák volt. Henrietta ugyanúgy élt, mint korábban, továbbra is ellátta családját, ameddig tudta, titkolta előlük a betegségét. Ahogy azonban telt az idő, egyre rosszabbul lett, végül kórházba került. Day mindennap a kórházhoz vitte a gyerekeket, az asszony pedig az ablakhoz vonszolta magát, hogy láthassa őket. Napról napra egyre rosszabbul lett, a rák már teljesen felemésztette a testét. „Mondd meg Daynek, hogy vigyázzon a gyerekekre! Ne hagyd, hogy bármi történjen velük” – ezek voltak az utolsó szavai, melyeket nővérének mondott mielőtt 1951. október 4-én meghalt.

Kezelőorvosa az első rádiumkezelés előtt mintát vett az egészséges és rákos sejtjeiből egyaránt. A szövetek George Gey laborjába kerültek, aki már harminc éve próbálkozott rosszindulatú sejtek tenyésztésével, azzal a céllal, hogy megtalálja a rák gyógymódját. A laborasszisztens a Henrietta mintáit tartalazó kémcsövekre a korabeli gyakorlatnak megfelelően a „donor” kereszt- és vezetéknevének első két betűjét írta rájuk: HeLa. Henrietta rákos sejtjei rendkívül intenzíven szaporodni kezdtek, Gey pedig küldött belőle mintát azoknak a tudósoknak, akik a rákkutatásban érdekeltek voltak. A HeLa eljutott Texasba, New Yorkba, Indiába, Amszterdamba, sőt teherhordó szamarakon még a chilei hegyekbe is.

Az asszony halála nagyjából egybeesett a poliojárvány (a poliovírus okozza a járványos gyermekbénulást, az ún. Heine-Medin betegséget) kirobbanásával. 1952 elején Jonas Salk bejelentette, hogy kifejlesztette a vírus ellen a vakcinát, de a felhasznált, majmokból nyert sejtek a szükséges ipari mennyiségben túlságosan sokba kerültek volna. Az NFIP (National Foundation for Infantile Paralysis, a gyermekbénulásból felépült Franklin Delano Roosevelt által létrehozott alapítvány) sejttenyésztéssel foglalkozó tudósokhoz, köztük Gey-hez fordult, aki ekkorra már tisztában volt a HeLa-sejtek elképesztő növekedési képességével. Amikor az is bebizonyosodott, hogy a polióra minden más sejtnél érzékenyebbek, az NFIP létrehozott egy HeLa elosztóközpontot az ország legnevesebb afroamerikai egyetemén, a Tuskegee Intézetben, ahol hamarosan heti 20 ezer kémcsőnyi HeLát állítottak elő. Ez az eset nyilvánvalóvá tette, hogy a HeLa-sejteket más kutatási célokra is elérhetővé kell tenni. Ennek érdekében két vállalkozó Microbiological Associates néven „sejtgyárat” alapított, ahol már képesek voltak ipari méretekben sejteket előállítani. Ezzel egy óriási profitot temelő üzletág született, Lacks családja eközben mit sem tudott a történtekről.

Henrietta sejtjei óriási lökést adtak a virológia és a genetika fejlődésének. A gyógyszerkutatók a HeLán tesztelték a szteroidok, kemoterápiás szerek, hormonok, vitaminok hatását. A hidegháború idején, a tudósok ezeken a sejteken figyelték, hogyan pusztítaná el az atombomba a sejteket. A HeLa-sejtek az űrbe is eljutottak, és megdöbbentően viselkedtek: minden úttal egyre edzettebbek lettek és gyorsabban szaporodtak.  Mintegy harminc évvel az asszony halála után, a sejtjein végzett kutatások tárták fel, hogyan alakult ki a rákja. 1984-ben Harald zur Hausen azonosította a nemi úton terjedő humán papillómavírus 18-at (HPV 18). Hausen megfigyelte, hogy a HPV átadja a DNS-ét a gazdasejtnek, ahol az rákot előidéző fehérjéket kezd termelni. Ezek alapján létrehozta a HPV elleni vakcinát, amiért Nobel-díjat kapott. 

A mainstream médiában 1976-ban jelent meg először a történet. Henrietta gyermekei akkor tudták meg, hogy mennyit keresnek mások az anyjuk sejtjein, miközben ők továbbra is szegénységben éltek. Christoph Lengauer, a Hopkins rákkutatója Henrietta beszínezett kromoszómáiról nyomtatott és bekeretezett képet ajándékozott Henrietta egyik lányának. Nem sokkal később a laborjában megmutatta az asszony két gyermekének a HeLa-sejteket kémcsőben, mikroszkóppal kivetítve. Épp sikerült elkapniuk azt a pillanatot, amikor az egyik sejt kettéosztódott. Megrendítő élmény lehetett.

Az, hogy kinek a tulajdonát képezik a testen kívül a sejtek, komoly bioetikai kérdés. Egyes kutatók szerint erkölcsi felelősségünk a tudomány fejlődése érdekében rendelkezésre bocsátani a szöveteinket. Mások úgy látják, hogy a tudomány nem írja felül az önrendelkezési vagy a személyes szabadsághoz való jogot.

2013-ban a Lacks leszármazottak megállapodtak a Nemzeti Egészségügyi Intézettel (NIH), hogy Henrietta genomjának adataihoz csak azok férhetnek ezután hozzá, akik erre megkapják az engedélyt. A család két tagja részt vehet a kérelmek elbírálásában. Rebecca Skloot újságírónak mintegy tízévnyi kutatómunkával sikerült felgöngyölítenie a történteket. Henrietta Lacks halhatatlan élete című könyve 2010-ben jelent meg, és még ebben az évben létrehozta a Henrietta Lacks Alapítványt, amely olyan személyeket támogat, akiknek a szövetein a beleegyezésük nélkül végeztek kísérleteket. A könyvből film készült, amelyben Henrietta lányát Oprah Winfrey alakítja.

FOLYT. KÖV.!

A posztot az alábbi források segítségével szerkesztettem: en.wikipedia.org;  medicaonline.hu; lacksfamily.net; 444.hu; hetek.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �

Forrás: NLCafe;

A mai bejegyzésem bizonyos szempontból más mint a korábbiak, de a fősodorba mégis illeszkedik. Egy általam nagyon szeretett, másságát nyíltan vállaló színésznőről készült. Gobbi Hilda olasz karmester felmenői ellenére gyerekkorában nagy szegénységben élt édesanyjával, aki egyedül nevelte fel. Gimnázium után Színművészeti Akadémiára jelentkezett, ahová fel is vették, habár Júlia-monológgal készült, amivel alkata folytán nem könnyítette meg a saját dolgát. Osztálytársai, tanárai támogatták, Bajor Gizi a régebbi cipőit neki adta. Később, amikor már módjában állt, ő is hasonlóképp segített a nélkülözőkön.

Akadémista korában csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, itt ismerte meg Kádárt, Aczélt, Majort. Hithű kommunista maradt később is – egészen 1956-ig, amikor csalódottan kilépett a pártból, viszont a közügyekért továbbra is kiállt. Munkát, lakást, ennivalót szerzett a nehéz sorsú kollégáknak. Küzdött a Bajor Gizi Színészmúzeum és a Jászai Mari Színészotthon létrehozásáért. A 70. születésnapjára rendezett gálaműsor százezer forintnyi bevételét ajánlotta fel az új Nemzeti Színház felépítésére, és országos gyűjtést kezdeményezett, melynek végeredményeként 3,3 milliárd forint gyűlt össze. Az új színházat sajnos már nem láthatta.

Homoszexualitását soha nem titkolta, és úgy tűnt, hogy ezt a rendszer is elfogadta, az azonban valószínű, hogy legjobb barátja, Major Tamás 1959-ben emiatt rúgta ki a Nemzeti Színházból. Ezután a színésznő a József Attila Színházhoz szerződött, és továbbra is elkötelezett baloldali maradt. Bohém életet élt, sokat ivott – de soha nem a részegségig –, és állandóan cigarettázott. (Majorral tíz évig nem beszéltek a történtek után, de később kibékültek, bár a színésznő sosem bocsátott meg, viszont testvérként szerette Majort.)

Az azonos neműek kapcsolatát a mai napig meglehetősen ellentmondásosan kezeli a társadalom (megjegyzem, sajnos).1961-ig a homoszexualitás bűncselekménynek számított, egy év börtönt kaphatott, ha valakit férfiként rajtakaptak, hogy saját neművel kapcsolatot létesít. A nők közötti testi viszonyt nem büntették. 1961 után már "csak" betegségnek számított.

Forrás: femina.hu;

Gobbi Hilda első ismert nagy szerelme a Különös házasság, a Mephisto és a Hamvadó cigarettavég című filmek színésznője, az 1925. május 6-án született Temessy Hédi volt az '50-es évek végén és a '60-as évek elején, akivel együtt is éltek. Gobbi szinte férfiként létezett, férfiruhákban járt, a nőket előreengedte a bejáratnál, Hédit száz szál rózsával lepte meg egy-egy bemutató alkalmával. Ő maga gyakran mondogatta, hogy „olyan pasi vagyok én”…

Egy kollégájuk így nyilatkozott szerelmükről: Azt mondta Hédi egyszer az öltözőben, amikor megérkezett a premierre a száz szál vörös rózsa egy hatalmas kosárban, hogy nincs az a gyöngédség, az a gentlemenség, az a klasszság egy férfitól, amit a Hilda nyújtani tud. És imádták egymást! Szakításuk után Temessy Hédi egyedül maradt élete végéig.

A kollégák körében ez sosem volt téma, így ismerték meg, így szerették és becsülték, és a Nemzetiből való eltávolításán kívül soha nem is származott hátránya másságából.

Meglehetősen "polgárpukkasztó" lehetett és meglehetősen bátor tett is Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című kisregényének megjelenése, amelyben a nyíltan leszbikus írónő a nők közötti szerelemmel foglalkozott. Ebből készült 1982-ben az Egymásra nézve címmel film, Makk Károly rendezésében. A kínosnak számító szerepek megformálására külföldi színésznőket kellett szerződtetni a rendezőnek.

Forrás: kepeskonyv.hu;

Gobbi Hilda a nála 12 évvel fiatalabb Temessy Hédivel megszakította szerelmi kapcsolatát, új párja a még Temessy Hédinél is öt esztendővel fiatalabb Galgóczi Erzsébet lett. A szintén baloldali érzelmű Galgóczi és Gobbi intellektuálisan is összetartoztak. A színésznő 1988-as halálát csak egy évvel élte túl az írónő, aki 59 évesen szívinfarktust kapott.

Gobbi élete utolsó hónapjaiban sem fogta vissza magát (rákos beteg volt), konyakozott, bagózott, interjúkat adott, és nem akart meghalni. Végrendeletében díjat alapított az epizodisták jutalmazására, visegrádi nyaralóját pedig a Nemzeti Színháznak ajánlotta fel. Síremléke a Farkasréti temetőben áll. Hamvai egy vasládába kerültek, végakaratának megfelelően teste mellé fektettek egy-egy téglát a lerombolt Nemzetiből és a visegrádi nyaralójából, egy patkót, amely az Imperial nevű versenylóé volt, és némi fűmagot.

„Egyetlenegy valamivel kacérkodom. A reinkarnációval. Mert nem igaz, hogy nincs folytatás, az lehetetlen. Kell, hogy legyen, a világ nem szűnhet meg. Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő.”

FOLYT. KÖV.!

A posztot az alábbi források felhasználásával szerkesztettem: wikipedia; borsodonline.hu; femina.hu; wmn.hu 

Forrás: http://drseres.com/piroska/

Valóban, Kádár János két nőt szeretett, de nem egy időben. Kádár János puritánságáról volt közismert. Ez volt jellemző az életmódjára, az öltözködésére és a szerelmeire is. Úgy tartják, mindössze két asszony volt az életében. Az egyiket, a feleségét, élete végéig hű társát, Mária nénit jól ismerte a közvélemény. A másik asszonyról kevesen tudnak. Ő volt Kádár első menyasszonya. (Steiner) Döme Piroska.

Steiner Piroska – illegális nevén Döme Piroska - az egykori magyar antifasiszta ellenállás, a Kommunista Párt tagja volt a II. világháború előtt és után is. Nevét Steinerről 1945-ben magyarosította Dömére, mivel az illegalitásban ezen a néven szerepelt. Az apai nagyapja Steiner Adolf Temes megye főrabbija volt. Az anyanyelvük magyar volt, de a lány beszélt németül és angolul, olvasott franciául. Apja egy szabadkőműves, világpolgár volt. Piroska 1930-ban érettségizett a Munkácsi Mihály utcai zsidó leánygimnáziumban. Matematikusnak készült, miután azonban itthon a numerus clausus miatt nem vették fel az egyetemre, a brünni Műszaki Egyetemre, majd egy év után az ottani Textil Főiskolára járt. Első férjét az egyetemen ismerte meg. Még 1931-ben beszervezték a magyar kommunista diákszervezetbe. Hazatérve munkásként helyezkedett el a textiliparban, és a házaspár bekapcsolódott az itthoni munkásmozgalomba.

1936 januárjában fia született és még ebben az évben férjét elvitték katonának. Kádár János és Döme Piroska között 1942-45 tartott a szerelem. A fiatalok a szociáldemokraták VI. kerületi párthelyiségében ismerkedtek meg. Ekkor Piroska házasságban élt, de később elköltözött férjétől. Hogy Kádár miatt rúgta-e fel a házasságot vagy már amúgy is egy rossz kapcsolat volt, talán már sosem derül ki. Mindenesetre Piroska új albérletének otthonossá tételében Kádár is segédkezett. Végül az mégsem lett soha a közös otthonuk. A nő szenvedélyre vágyott, ezt a férfitől nem kapta meg. Kádár nem viszonozta olyan hévvel a nő érzelmeit, talán nem is szerette úgy Piroskát, ahogy az asszony őt, vagy csak minden energiáját lekötötte a mozgalom. "Vártam, hogy kinyújtja értem a kezét, hogy magához húz, forró ölelésre, olyan régóta hiányzó szerelemre. Áradt belőle valami boldogság, ahogy ott ült a széken. Önfegyelme engedett, de én szenvedélyt akartam, látni, hogy akar engem... S halálosan sértette női magamat, hogy nem tör rám…”– így emlékezett vissza Piroska kapcsolatuk kihűlésére és egy intim találkozásukra, amikor Kádár visszautasította az asszony közeledését. Így szerelmük végül nem teljesedhetett be. Az asszony szerint a férfi nagyon ragaszkodott beteg édesanyjához, nem akarta elhagyni. Két vágya volt - mondta. Az egyik, hogy egyedül aludhasson egy ágyban, a másik, hogy ne menjen a cipőjébe víz. Döme Piroskát 1944-ben koncentrációs táborba vitték. Amikor hazajött, még találkozott Kádárral, de akkor már szerelme életében szerepet játszott Mária is. Piroskának egyébként Kádár volt a munkásmozgalmi kapcsolata. Az Andrássy úton találkozgattak. Akkor mondták a szüleim - emlékezett Piroska -, ott megy a vörös nadrágos. Mert János munkából jött, munkaruhában. Döme Piroska állítja, az érzelgősség nem volt jellemző a forradalmárokra. Amikor érezték, hogy el kell tűnniük két hónapra illegalitásba, az utolsó éjszakájukat a János-hegyi barlangban töltötték. Döme Piroska rendszeresen bejárt Kádárhoz a pártközpontba. Utoljára 1989-ben találkoztak. Az asszony megdöbbent Kádár összefüggéstelen szavain. Piroska mintegy 18 évvel élte túl régi szerelmét, 2007-ben hunyt el. Évtizedekig szinte országos hadititoknak számított, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárát Döme Piroskához egykoron intim kapcsolat is fűzte. 

Forrás:historiamozaik.blogspot.com 

Aczél György visszaemlékezése szerint Kádárnak egyetlen döntése volt, amit nem beszélt meg feleségével – és ezt a döntést 1956. november 3-án Moszkvában hozta meg. A politikustárs így emlékezett: „Amikor november 7-én Kádár megérkezik Budapestre, értesítik, hogy a felesége ott van a Parlamentben, hogy jön, és akkor lemegy a Parlament kapujához, ahol a Kádár nem nagy örömére azt mondja hangosan, hogy "Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni."

A házaspátnak gyermeke nem született. Az asszony 1992-ben bekövetkezett haláláig néhai férje emlékét ápoló alapítvány támogatásával foglalkozott.

FOLYT. KÖV.!

Források: Wikipedia; mult-kor.hu; centropa.org; ma.hu;

Ha tetszett az írásom, kérlek lájkold ! �

Ha esetleg nagyon tetszett, kérlek oszd is meg! ❤️

Köszi, hogy itt jártál! �